Kwaidan (1964) 84% 18★

A pontos megfogalmazás szerintem ezekre a történetekre az, hogy kísértethistóriák.
És persze japán, minden tekintetben az.
(Emiatt teljesen értelmetlen a film leírása, ami valamiért a görög héroszokhoz kapcsolja a japán kísérteteket.)

Érdekes világ, mindig szeretek a japán kultúrával találkozni.
Nekem ők azt a csodát testesítik meg, amit más esetekben az alternatív univerzummal szoktunk elővarázsolni. Hogy így is fejlődhetett volna az emberiség kultúrája, ahol például az ivócsésze fából van és szögletes, stb. Olyanok nekem, mintha valami távoli bolygóról jöttek volna. De szerencsénkre ők léteznek, nem kell kitalálni ezt a szürreális magas kultúrát, ott vannak, azaz itt a földön.
Óriási érték az ő másságuk.

A film színvonala a kísértethistóriákhoz illő, nem a legmagasabb művészet, de pontos, szépen megvalósított. Néha furcsán hatott a céltudatosan használt műtermi díszlet és festett ég, de mondhatni, hogy tulajdonképpen ez illik is a japán világhoz.

Négy történet három óra alatt, beosztható, nem kell egyszerre végignézni.
Ezek a következőek:
* A fekete haj
* A hó asszonya
* Hoichi, a fül nélküli
* Egy csésze tea

Nekem a harmadik tetszett leginkább.
Régebben vettem ezt a dvd-t, kis hiba rajta, hogy a magyar feliratban néha angol szövegek maradtak.

Különleges film, sajátos feszültséggel, a zene az külön nagy élmény volt, a minimalizmusa, helyenként ilyen proto-zajzene érzésem volt. Iszonyú látványos, fantasztikus díszletek és jelmezek vannak benne. Nem véletlenül egy kultikus darab.

Nagyon tetszett mind a négy történet, illetve a kivitelezés. Gyönyörű festett hátterek, díszletszerű környezet: teljesen színpadias az egész, még a színészek mozgása is a kabukira emlékeztet, a jelmezekről és a festett arcokról nem is beszélve. Emellett vagy egy mesélőnk (benshi), aki végigvezet bennünket a négy történeten, magyarázva a látottakat, mikor a színészek nem beszélnek, csak játszanak. (Illetve a harmadik és a negyedik történetben két mesélő is van, mert ezek a mesélő történetei :D, tök meta az egész, imádom!)
Szóval az első amolyan japán „gótikus történet”, a második inkább romantikus mese, kimondottan festői képekkel, gyönyörű látványvilággal.
A harmadiknak a története is érdekes, hiszen egy mesélőről szól, aki közönség előtt tart előadásokat, és az ő általa mesélt történet keveredik a sajátjával, amit az is jelez, hogy a történet felett (illetve rajta kívül)álló narrátor elbeszélése váltakozik a történetben szereplő mesélő elbeszélésével. Nagyon izgalmas! (Az írásról nem is beszélve, ami nagyon különleges formában jelenik meg).
A negyedik is hasonló: itt a történetben szereplő mesélő maga az író (feltételezzük merészen, hogy az író, akinek a történetei alapján a film született – az időmegjelölés nagyjából stimmel is, hiszen a kötet 1904-ben jelent meg – , így kapunk még egy szintet…), de az ő történetét is a mindentudó narrátor mondja el.
Egyelőre nem tudok betelni a filmmel és a négy mesével, rövid volt ez a 183 perc :D