[Rec] ([Rec] 1.) (2007) 67% 137★

A riporternő szörnyen irritáló némber volt, de ezt leszámítva élvezetes, nyomasztó film. Nem a legjobb zombis történet, amit valaha láttam, de teljesen korrekt és néha még ijesztő is volt. A kamerás megoldás is működött, ami szerintem elég ritka. Tetszett, teljesen lefoglalt a sztori, kicsit sem unatkoztam.

Paco Plaza és Jaume Balagueró kollaborált rendezésében készült kulthorror sokadik megnézés után is megdöbbentően brutális erővel bír. A tűpontosan kimért, érdekes, sallangmentes felvezetést követően ahogy beérnek hőseink a bérházba a klausztrofóbia valami hihetetlenül nyomasztó hatást indukál.
Zseniális helyszínválasztás, mesteri megoldások, sokkoló történések garmadája, velőtrázóan rémisztő pillanatok, a létező legnaturálisabban kivitelezve. A kézi kamera csak a lényegre fókuszál, a lakókat, szakembereket pont annyira ismerjük meg, amennyire szükségszerű. Ezáltal ez egyrészt csúcsra röpteti a realitást, másrészt maga az operatőr, Pablo szintén jelentős hangsúlyt kap, ami ritka ebben a szubzsánerben. Az Ángela-t játszó Manuela Velasco a ragyogó jelenléte mellett végtelenül hiteles riporternőt hoz, telitalálat. A kíméletlen atmoszféra lépcsőzetesen húz le a pokolba, színtiszta emberközeli rémülettel, a finálé az emeleten pedig rémálmaimban tér vissza mindmáig, zsigeri, ösztönös félelemérzetet generálva.
A spanyol és a found footage mozik legnagyobbika, 70 perces vérfagyasztó mestermunka.

Se nem jobb, se nem rosszabb mint az amcsi verzio. Biztos nagyobbat utott volna, ha ezt latom eloszor.

Footage, egyhelyszín, horror – még jó is lehetne, de nem tudom eldönteni, hogy ezt a filmet komolyan gondolták e. A főszereplő csaj hihetetlenül irritál, Pablo viszont, bár sosem látni őt a kamerájával, érdekes és értékelhető karakter. A történet… hát. Számomra nem túl meggyőző, ahogy a zombik sem. Egyedül a végén üt a padlásos zárojelenet azzal a valamivel.

Az alapszituáció adja magát, és a film nem tesz hozzá sok újat a műfajhoz (footage), viszont ez a műfaj alapból nagyon érdekes. Az egész áldokumentum jellegű, kézikamerás felvétel egyetlen kamerával, ahogy annak lennie kell. Van benne otthagyott és véletlenül bekapcsolt kamera, tönkrement mikrofon meg lámpa… Mindent egy szemszögből: a kamera szemszögéből látunk. Azt hiszem, azért tud annyira hatásos lenni az ilyen jellegű film, mert a néző közelebb kerül az eseményekhez azáltal, hogy a kamera mögött találja magát; kénytelen azonosulni a felvételt készítő szemszögével, mert nincs más alternatíva. Még annyi elidegenítő gesztus sincs benne, mint mondjuk a Blair Witch Projectben, ahol a kamera kezelője belekerül a felvételbe is, mikor maga felé fordítja, és így szereplővé is válik. Itt a kameraman egyszer sem látható teljes egészében. Olyan, mint az FPS-nézet, bár egy-két alkalommal leteszi a kamerát, de nem nem kerül bele teljesen a képbe , hol az egyik lábát látjuk, hol az egyik kezét. A kamera előtt is van és a kamera mögött is; szereplője is a filmnek, és készítője is. A sztori eléggé semmilyen, de a footage technika miatt érdekes a film.

Élvezhetetlen volt.

”Pablo! Pablo! Pabloooo! PAAABLOOO!”

Jó kis kézikamerás horror, csak ne rikácsolnának benne ennyit!

Olyan, mintha az Ideglelést kereztezték volna a 28 nappal később-bel. A dokumentumfilmes stílus bejött, a főszereplő riporter lányka szimpatikus volt, szerethető színésznőt találtak hozzá. Az ÁNTSZ ellenőrt kollegalitásból nagyon sajnáltam. :D
Ha a 28 nappal később előtt látom, bizonyára imádtam volna, de így sajnos nem éri el a szuperjó szintet nálam.

A horror műfajon belül a zombik hatnak meg legkevésbé, a footage-filmek viszont nagyon vonznak. Sajnos én az élőhalottakon általában inkább röhögőgörcsöt kapok, nem pedig megijedek, legyenek bármilyen félelmetesen is elmaszkírozva a színészek. A REC azonban még a zombis téma ellenére is egy kiváló film. (nem úgy, mint az amcsi remake, a Karantén, amit végig se bírtam nézni) A második résszel együtt érdemes megtekinteni, különben szívszélhűdést kapsz a végén, hogy vajon mi a folytatás.

Érdekes módon pár évvel korábban már láttam a Karantént. Az végső soron ugyanaz a film, mint ez. Most anélkül, hogy a két filmet összehasonlítanám, ezt fogom csak értékelni.

A filmre jellemző, hogy a lassú unalomból halad szépen az izgalom felé. Ez volt az egyik oka, hogy nem se-se lett nálam, megült középúton. A tűzoltóság iszonyatosan unalmas volt a legelején, aztán kimentek egy riasztásra végre, ahol a rendőrök kérték a tűzoltók segítségét az egyik lakás felnyitásához. Már azt nem értettem, miért kellett minden lakónak kint lennie a lépcsőházban éjnek évadján.

Az a lakásos jelenet azt mondom egész korrekt volt. spoiler

A fiatalabb rendőr nagyon idegesítő volt, inkompetens volt teljesen, az idegelszállásairól már ne is beszéljünk. spoiler

Ja, igen. A filmezős párosunk, a riporter kis csaj és a kamerása. Kellően minden lében kanál párocska volt, hogy mindig ott legyenek, ahol az események. A kézi kamerás megoldás szándékos, mivel hitelesebbnek tűnik, jobban átélhetjük ugyanazokat mint ők. spoiler A kis csaj folyamatosan félrebeszélt, nem jól használta a kifejezéseket. spoiler Azonkívül, hogy mutatós volt a kis csaj, nem nagyon alkalmaznám a hírműsoromba.

A film onnantól kezd igazán izgalmas lenni, amikortól kibilincselik az anyukát a lépcsőházban. spoiler

Összességében nagyon borzalmas és nagyon jó jelenetek vannak benne, a kézi kamera időnként hozzátesz, időnként nagyon zavaró. Ritkán esik meg velem az 5 pontos film, igazán nem tudom hova tenni.