[Rec] ([Rec] 1.) (2007) 67% 131★

A riporternő szörnyen irritáló némber volt, de ezt leszámítva élvezetes, nyomasztó film. Nem a legjobb zombis történet, amit valaha láttam, de teljesen korrekt és néha még ijesztő is volt. A kamerás megoldás is működött, ami szerintem elég ritka. Tetszett, teljesen lefoglalt a sztori, kicsit sem unatkoztam.

Se nem jobb, se nem rosszabb mint az amcsi verzio. Biztos nagyobbat utott volna, ha ezt latom eloszor.

Footage, egyhelyszín, horror – még jó is lehetne, de nem tudom eldönteni, hogy ezt a filmet komolyan gondolták e. A főszereplő csaj hihetetlenül irritál, Pablo viszont, bár sosem látni őt a kamerájával, érdekes és értékelhető karakter. A történet… hát. Számomra nem túl meggyőző, ahogy a zombik sem. Egyedül a végén üt a padlásos zárojelenet azzal a valamivel.

Az alapszituáció adja magát, és a film nem tesz hozzá sok újat a műfajhoz (footage), viszont ez a műfaj alapból nagyon érdekes. Az egész áldokumentum jellegű, kézikamerás felvétel egyetlen kamerával, ahogy annak lennie kell. Van benne otthagyott és véletlenül bekapcsolt kamera, tönkrement mikrofon meg lámpa… Mindent egy szemszögből: a kamera szemszögéből látunk. Azt hiszem, azért tud annyira hatásos lenni az ilyen jellegű film, mert a néző közelebb kerül az eseményekhez azáltal, hogy a kamera mögött találja magát; kénytelen azonosulni a felvételt készítő szemszögével, mert nincs más alternatíva. Még annyi elidegenítő gesztus sincs benne, mint mondjuk a Blair Witch Projectben, ahol a kamera kezelője belekerül a felvételbe is, mikor maga felé fordítja, és így szereplővé is válik. Itt a kameraman egyszer sem látható teljes egészében. Olyan, mint az FPS-nézet, bár egy-két alkalommal leteszi a kamerát, de nem nem kerül bele teljesen a képbe , hol az egyik lábát látjuk, hol az egyik kezét. A kamera előtt is van és a kamera mögött is; szereplője is a filmnek, és készítője is. A sztori eléggé semmilyen, de a footage technika miatt érdekes a film.

Élvezhetetlen volt.

”Pablo! Pablo! Pabloooo! PAAABLOOO!”

Jó kis kézikamerás horror, csak ne rikácsolnának benne ennyit!

Olyan, mintha az Ideglelést kereztezték volna a 28 nappal később-bel. A dokumentumfilmes stílus bejött, a főszereplő riporter lányka szimpatikus volt, szerethető színésznőt találtak hozzá. Az ÁNTSZ ellenőrt kollegalitásból nagyon sajnáltam. :D
Ha a 28 nappal később előtt látom, bizonyára imádtam volna, de így sajnos nem éri el a szuperjó szintet nálam.

Érdekes módon pár évvel korábban már láttam a Karantént. Az végső soron ugyanaz a film, mint ez. Most anélkül, hogy a két filmet összehasonlítanám, ezt fogom csak értékelni.

A filmre jellemző, hogy a lassú unalomból halad szépen az izgalom felé. Ez volt az egyik oka, hogy nem se-se lett nálam, megült középúton. A tűzoltóság iszonyatosan unalmas volt a legelején, aztán kimentek egy riasztásra végre, ahol a rendőrök kérték a tűzoltók segítségét az egyik lakás felnyitásához. Már azt nem értettem, miért kellett minden lakónak kint lennie a lépcsőházban éjnek évadján.

Az a lakásos jelenet azt mondom egész korrekt volt. spoiler

A fiatalabb rendőr nagyon idegesítő volt, inkompetens volt teljesen, az idegelszállásairól már ne is beszéljünk. spoiler

Ja, igen. A filmezős párosunk, a riporter kis csaj és a kamerása. Kellően minden lében kanál párocska volt, hogy mindig ott legyenek, ahol az események. A kézi kamerás megoldás szándékos, mivel hitelesebbnek tűnik, jobban átélhetjük ugyanazokat mint ők. spoiler A kis csaj folyamatosan félrebeszélt, nem jól használta a kifejezéseket. spoiler Azonkívül, hogy mutatós volt a kis csaj, nem nagyon alkalmaznám a hírműsoromba.

A film onnantól kezd igazán izgalmas lenni, amikortól kibilincselik az anyukát a lépcsőházban. spoiler

Összességében nagyon borzalmas és nagyon jó jelenetek vannak benne, a kézi kamera időnként hozzátesz, időnként nagyon zavaró. Ritkán esik meg velem az 5 pontos film, igazán nem tudom hova tenni.

Istenem, hát ez rém unalmas…
Véletlenül választottam ezt a filmet, a címe érdekesnek hangzott, párom pedig nagyon ajánlotta, így csak nekiültünk. Előzetesen mondtam neki, hogy ne legyen túl para (értsd jól ne legyen benne jumpscare) és legyen érdekes a sztori. Nos egyik se sikerült.
Az egy dolog, hogy kézikamerás, ami nem mindig baj, de itt ez volt az egyetlen pozitívum. De ez sem volt az, mert annyira nem az volt fókuszban ami kellett volna… Értem én, mi lenne a szerepe, de valahogy nem jött át nekem az a fajta érzés, amit a kamerával át akartak éreztetni.
Én nem tudtam, hogy zombis filmet nézünk. Mindaddig, amíg nagyika fel nem tűnt a színen. Onnan pedig borzasztóan unalmasan jöttek a klisék, pedig nem is láttam annyi zombis filmet, hogy az összes klisés ismerhessem (vagy ha láttál egyet, láttad mindegyiket? Lehet…) Ilyen apróság volt a spoiler spoiler spoiler spoiler Az pedig csak még negatívabbá tette, hogy a csaj olyan buta, hogy ha ennél szőkébb lenne, az már ősz lenne spoiler
A vége nekem a totális katasztrófa. Nem látni, csak sikongat a csaj, és az egésznek semmi értelme. Az egyetlen ami kicsit ijesztőbb volt spoiler de ezért az egész filmet megnézni vétek.

A horror műfajon belül a zombik hatnak meg legkevésbé, a footage-filmek viszont nagyon vonznak. Sajnos én az élőhalottakon általában inkább röhögőgörcsöt kapok, nem pedig megijedek, legyenek bármilyen félelmetesen is elmaszkírozva a színészek. A REC azonban még a zombis téma ellenére is egy kiváló film. (nem úgy, mint az amcsi remake, a Karantén, amit végig se bírtam nézni) A második résszel együtt érdemes megtekinteni, különben szívszélhűdést kapsz a végén, hogy vajon mi a folytatás.