Péntek 13 (Péntek 13. I.) (1980) 60% 172★

Végre nekiálltam ezt is megnézni, még sosem láttam, de… Nem volt rossz, de annyira jó sem, inkább idegesítő. Hiába egy klasszikus horrorfilm, nekem egyáltalán nem jött be, pedig a 2009es verzióját imádom, de ez itt szánalmas. Látszott rajta, hogy színjáték az egész, az ütések, a gyilkos, mind mind kamu. De a hiszti annyira idegesítő, és a rikácsolás, pfff… spoiler Hüle szereplők, a sztori felépítése pedig jó lenne, de a vérengzős, kaszabolós, verekedős jelenetek kamu, pedig annak izgalmasnak kéne lennie, egy horrorfilmben, amiben egy sorozatgyilkos kaszabol, minimum ez elvárás lenne egy ilyen filmtől.

Korábban nem bírtam ezt a filmet végignézni, ugyanazon okból, amiért most is végigszenvedtem. Ez a film borzasztóan unalmas… egy 95 perces filmben hosszúú, hosszú percek mennek el pl. keféléssel (ami a kisebbik baj, bár indokolatlanul hosszú a jelenet) meg teafőzéssel, (amibe megjegyzem, két púpozott evőkanál cukrot rakott a csaj) és totál értelmetlen párbeszédekkel.
Az a baj, hogy ami jó a filmben, még az is rossz. Tetszik, hogy a szereplőkre nem fektetnek nagy hangsúlyt, semmi személyiség vagy ilyesmi, hagyjuk már. A fiúk szépfiúk és nagyjából ennyi, a lányok közül meg van egy rajzos, egy semmilyen meg a film csöcsike-felelőse, mert az mindig kell az ilyen filmeknél. Nagyjából ennyi. Viszont talán emiatt marad el az extázis akkor is, amikor sorra lemészárolják őket, mert nem tudom kellőképp utálni őket. Még csak nem is elég hülyék hozzá. (bár a szőke csajnak vannak esélyes jelenetei)
Na mindegy, hát ez is megvolt, remélem, hogy a sorozat további részei nem okoznak majd ilyen csalódást.
Bár most eléggé lehúztam, de egyébként vegyük figyelembe, hogy klasszikus (bár ez nem garantál semmit). A Halloween-t is szidtam az elején, aztán egészen megkedveltem. Házibulikra végigröhögni kitűnő választás.

Bevallom, hogy a négy slasher széria közül egyedül a Freddy-filmeket kedvelem.

Annyira nem volt rossz, de ez a táboros koncepció sosem tudott igazán megfogni.
Az egyik kereskedelmi tévé egykori próbálkozása, hogy péntekenként horrorfilmeket sugárzott, kimaxolta bennem a táborokat.
Kevin Bacon nagyon fiatal volt (ezekre mindig rácsodálkozok), és…ööö…nem tudok mást mondani.
Annyira nem volt izgalmas, vagy érdekes, a fordulattól sem lepődtem meg.

Nekem ez most nagyon bejött, mondjuk inkább definiálnám thrillernek, mint horrornak. Az akkori divatnak megfelelően picit lassú, de jó volt nézni a főszereplők ökörködését :D Olyan igazi fiatalok, akiket még sajnálni is tudtam időnként. Furcsa azonban, hogy itt a halálok nem voltak kifejezetten durvák, de mégis hatásosak voltak. Abszolút lekökött tehát, a „csavar” is meglepett, kíváncsian (de félve) várom a folytatást :D

Gyanakszom, hogy itt is egy Halloweenhez hasonló ördögi kör áldozatai leszünk: adott egy meglehetősen sikeres és sokak számára meghatározó élményt jelentő első rész, mely egy olyan kor terméke, amelyben a horror még nagyon mást jelentett, mint manapság, különösen ez a bizonyos slasher horror, aminek a valódi mibenlétével talán nincs is igazán tisztában a néző. Ennek megfelelően ez a bizonyos klasszikus első epizód az idő múlásával egyre nehezebben éri el a kívánt hatást az egyre magasabbra kerülő nézői ingerküszöb miatt, a folytatások azonban úgy válnak majd egyre durvábbá és keményebbé, hogy szép lassan minden egyéb vetületük, filmként felmutatható értékük leredukálódik – nagy tétben tennék rá, hogy ez lesz a Péntek 13. mozik végkimenetele.

Mert hogy a Péntek 13. első része majdhogynem tök ugyanaz, mint az első Halloween, az fix! Mármint nem ugyanaz a film, hanem ugyanaz a hatásmechanizmus, érzés, dinamika, egyéni látásmód – és akkor egyből rögzíthetjük azt is, hogy Carpenter Halloweenje nélkül nincs Péntek 13. sem.
És akkor nézzük tételesen, mi a jó és mi a rossz.
Nagyon jó, hogy a mozi lassan építkezik, és mivel – még – nem tucat zsánertermék, van ideje foglalkozni olyan részletekkel, amikre a közmegegyezés szerint nincs szüksége egy slashernek. Ilyen a karakterfejlesztés, az arra szánt idő, hogy a néző megismerkedjen a szereplőkkel, azok kiváltsanak belőle valamiféle reakciót. Feltűnő, hogy a megszokott „hülye tinik belesétálnak a gyilkos karjaiba” felütés helyett a Péntek 13. a Halloweenhez hasonlóan élvezettel járja körül a szereplőit, a nyári táboros alapfelütésből kisülhetne bármi, például romantikus tinifilm, vagy egy intelligensebb vígjáték is. Nem azt akarom mondani, hogy filmművészeti remekművet látunk, meg a színjátszás magasiskoláját, de ahhoz képest, amit a hasonszőrű mozikban tapasztalhatunk, a Péntek 13.-at egyáltalán nem rossz simán csak filmként nézni. Ugyanezt támasztja alá a gyönyörű fényképezés, a remek operatőri és rendezői megoldások, a feszültségfokozás még Hitchcockra is rímelő eszköztárának alkalmazása.
Ami rossz, az pontosan a fentiekből fakad: a film lassú, nincs igazán nagy sodrása, és ehhez képest hirtelen térünk rá a lényegre, ami utána nem is olyan kiemelkedően félelmetes, izgalmas, vagy érdekes. De mindez most sem azért van, mert az alkotók bénák, hanem mert a zsánerrel szembeni általános elvárások egyszerűen túlnőttek rajta, ugyanúgy, mint a Halloweenen – ami viszont ugyanilyen élvezetes a maga kissé botor módján.

A fentiek fényében, közel jár hozzá, de érzésem szerint épp nem üti meg az első Halloween szintjén, így ha az magabiztos nyolcas volt, ennek hetesnek kell lennie – főleg mivel a lezárása finoman szólva is zavaros, viszont remekül feladja a labdát azoknak, akik majd a folytatásokon fogják törni a fejüket. Meglátjuk, mi lesz belőle!

Ostoba emberek sipakolnak es szerencsetlenkednek.

Sikerült végre ezt a klasszikusnak számító filmet is bepótolnom. Hát, őszintén szólva nem egy nagy szám, és én ezt nem annak tudom be, hogy régebbi filmről beszélünk, hanem annak, hogy egyszerűen rosszul van megcsinálva. Egyrészt látszik, hogy a készítők nem nagyon tudták mivel lehetne kitölteni a gyilkosságok közötti részeket, így pl. láthatunk olyan örökbecsű jeleneteket, ahol az egyik nő kávét főz, de ilyen real time-ban, vagy hogy kalapálják a szegélylécet meg ilyenek. Ami már csak azért is gáz, mert azért másfél órát ne legyen már kihívás megtölteni egy kis tartalommal. És én tényleg nem vártam nagy dolgokat, csak pl. egy kis karakterépítést, hogy jobban megismerhessük a szereplőket, akikért őszintén szólva nehéz úgy izgulni, hogy még a nevüket sem tudod, mert annyira jellegtelen mindenki, hogy nincs mihez kötni őket. Összesen két srác nevét jegyeztem meg, az egyik az Jack, de csak azért mert ismerősnek tűnt a színész és közben megnéztem, hogy a fiatal Kevin Bacon az, valamint Ned, de rá is csak azért emlékszem, mert az egyik jelenetben háromszor is elkiáltották a nevét.
Arról egyébként meg nem is beszélve, hogy technikailag is el van kicsit cseszve, mert az úgynevezett akciódúsabb jelenetek sincsenek feszesre vágva, egy beállításból nézhetjük végig az összes hentelést.
Szóval összességében nem volt jó, untam és alig vártam, hogy vége legyen. Számomra kérdéses, hogy miért övezi ekkora kultusz ezt a filmet…

Kötelező darab,a franchise bevezető része. Ma már közel sem üt akkorát,mint gyerekkoromban,de neki köszönhetjük Jason Voorhees alakját,aki klasszikus slasher ikon lett.

Annak idején ez nagyon üthetett, és igazából most sem mondhatni róla, hogy rossz, vagy unalmas volt. (Attól eltekintve, hogy a karakterek olyan ostobák voltak, hogy az már fájt.) A gyilkos személyére, ahogy indíttatására sem volt tippem, és bevallom, nagyon tetszettek a miértek és hogyanok. Kíváncsi leszek, hogy mit tudnak még kihozni ebből.
Igen, sajnos hiába kultfilm, nekem mindeddig kimaradt… Freddy párti vagyok.

Klasszikus tinihorror, táborozás, régi titok, őrült gyilkos. Egyik kedven rémalakom Jason, de ugyebár itt még nem tűnik fel. Az édesanyja se semmi Betsy Palmer alakításában. A színészek többsége nem hagy mély nyomot az emberben, talán csak Kevin Bacont öröm ilyen fiatalon látni. A film 80-as évekbeli horrornak kiváló.