In a Violent Nature (2024) 58% 13★

Chris Nash filmje egy a gyilkos szemszögén keresztül közvetített Péntek 13. rip-offnak ígérkezett, emiatt tett igazán kíváncsivá, sajnos azonban csalódnom kellett. Korábban a 2012-es The Maniac megmutatta, hogy az ehhez hasonló koncepcióban van kraft a kreativitásra, viszont itt egy olyan keservesen vánszorgó tempó uralkodott, ami egy idő után kiölte belőlem az élvezeti faktort.
Persze rendkívül szoktam értékelni, ha valami ráérős mederben halad, és ez a stílus illeszkedett is a Jason imitátor fizimiskájához, csak az eleinte részben működő hangvétel a sok érdektelen ballagással a végére egyre jobban lefárasztott. Helyenként, jó darabig el is terelődik a fókusz a gyilkosról (különösen az utolsó 15 percben irányul totál más, jellegtelen dologra a figyelem), ezáltal a kigondolt nézőpont és az abból kialakult komótos ritmus szintén értelmét veszti. A bodycount elég szegényes, a killekből max 2-ben akadt ötlet, a maradék semmi extrát nem nyújtott.
Képileg amúgy igényes, zenét nélkülözve igyekezett minél realistábbnak hatni, trancsírban tisztes és próbáltak adni a mészárosnak egy minimálisan érdekes elősztorit. Azonban az alműfajtól idegen túlzott kimértség, a szokatlan perspektívától való időnkénti el-elkalandozás kiölte azt, amitől simán lehetett volna egy újabb slasher kultfilm belőle. Nagy kár érte!

ebből öt perc elég volt

Őszintén nem számítottam arra, hogy végig így le fog kötni egy olyan film, ami az idei év, de talán az elmúlt évek leglassabb horror filmjének számít. A szó legszorosabb értelmében piszok lassan csordogálnak az események, de mivel rendhagyó módon most a szörny szemszögéből láthatjuk az eseményeket így szerintem ennek köszönhető, hogy egész végig feszülten figyeltem. Az idő nagy részében a kamera a gyilkos/szörny mögött haladva követi őt, ahogy ő járkál az erdőben áldozatokat keresve. Ha nem számítjuk a holtából feltámadt zombi szerű lényt akkor ez a film egy gyönyörű természetjáró doku is lehetne, mert annyira élénk és eleven az erdő, hogy szinte megszólal. Nappal gyönyörű, éjszaka pedig ahogy haladunk együtt a lénnyel hirtelen folytogatóan félelmetessé válik. Nagyon ügyesen tudja elérni a film, hogy hirtelen zsigerből elkezdjünk rettegni még egy egyszerű kis bokor gondolatától, amit meglátunk egy forgalmas út szélén. El se tudom képzelni, hogy micsoda rettegést tudott volna ez a film kelteni, ha egy erdei kirándulás során néztem volna meg éjszaka pl egy faházban az erdő kellős közepén vagy ami még rosszabb egy faház teraszán egy laptopon. Már önmagában az is hátborzongató volt, ahogy a szörny hosszú ideig csak ácsorgott a sötétben a fák között és semmi mást nem csinált csupán leendő áldozatait figyelte mozdulatlanul azok pedig mit sem sejtve elvoltak magukban.
Nekem egyik legrégebbi félelmeim közé tartozik, hogy éjszaka a hálószoba ablakból kinézve egyszercsak megpillantok valakit vagy valamit az udvaron ácsorogni, de már a puszta gondolat is elég, hogy talán van ott valaki vagy valami és engem néz. Plussz pont a filmnek, hogy sokszor rájátszik erre. Nyilván sok embert nem fog majd meg ez az alkotás, mert ahhoz képest hogy slasher és nagyon véres valamint kegyetlen bizonyos pontjain, igazából meglepően kevés gyilkosság történik benne, tehát aki arra számít hogy öt percenként kinyiffan valaki, az csalódni fog, ugyanis gyilkosunk nem az a szívbajos fajta, lassan és komótosan halad előre, még csak nem is fut, nem sieti el a dolgot, lassan cserkészi be kiszemeltjeit. A filmnek nincs soundtrackje, nincs semmiféle aláfestő zene, csak az erdő hangjai, neszei, így aki erre nem fogékony arról elhiszem, hogy már 10 perc után unni fogja. Alapból az, hogy nem a protagonisták szemszögéből nézhetjük a történetet sokakat fog elidegeníteni, hiszen egyáltalán nem ismerhetjük meg őket, nincs kiért izgulni, ugyanis az idő nagyrészében még csak nincsenek is a képernyőn az antagonistának meg nyilván nem fog drukkolni senki. Én azért még így is tudtam izgulni, hogy egy pillanatig sem kötődtem senkihez, dehát ismeretlenül is lehet drukkolni valakinek, hogy meneküljön meg a szörnytől. Azért az ember még egy vadidegennek sem kívánná azt a sorsot ami ezeknek jutott.
Kicsit egyébként Blair Witchre és a Wolfs Creekre hajaz, csak a gonosz szemszögéből.
Egyetlen negatívuma a filmnek pontosabban logikátlansága számomra, hogy a kiszemelt áldozatok némelyike simán megúszhatta volna ha lett volna perifériás látása, illetve hallása de talán az összes is túlélhette volna. Mert nekem ne mondja azt senki, hogy ezeknek nem az lett a vesztük, hogy nem hallották meg időben ahogy a lény feléjük trappol súlyos, nehézkes léptekkel, miközben a kavicsok csikorognak illetve a falevelek és gallyak ropognak a lába alatt továbbá az hogy egyik sem pillantotta meg a szeme sarkából, hogy közeleg valaki feléjük. Kicsit nekem ez életszerűtlen volt, mert az oké, hogy a lény nem ad ki hangot magából, nade azért a léptei zaját lehetett hallani simán, meg azért elég nagy darab és sokszor meg sem próbált elbújni, nem fatörzstől fatörzsig szlalomozott, hanem csak ment amerre látott, szerintem egy ilyen méretű embert (lényt) még simán ki lehetne szúrni időben. A legidegesítőbb az volt, mikor a szörny konkrétan a csaj ablaka alatt állt, a csaj kinézett az ablakon, de még akkor sem látta meg. Oké, hogy nem azonos szintben voltak, de azt azért már a sötétben is észreveszem, ha áll valaki az ablakom alatt. Másik kedvencem mikor a két csaj kint van a stégen a tópart másik oldalán meg a szörny megint csak nem a fák takarásában bámulja őket, de a csajok nem veszik észre. Nem egy nagy tóról van szó, kicsit forgattam a szemem, hogy még akkor sem vették észre, hogy ott áll a parton velük szemben.
Nem mondom, hogy újranézős lesz, de piszok jó hangulata van, szeretem az erdős horrorokat főleg azokat amiken látszik, hogy nem stúdióban forgatták, hanem amik konkrétan a terepen játszódtak.

Tokeletes peldaja annak, hogy egy jo otletbol (egy lassu, zene nelkuli, javareszt a gyilkos szemszoget bemutato slasher) meg nem lesz jo film. Pedig en igazan szeretem a hosszu snittekkel operalo, nem tul tempos alkotasokat, de ez kicsit olyan, mint a termeszetfilmek vagatlan felvetelei, ahol varjak a keszitok, hogy megjelenjen vegre egy ritkan latott faj az erdoben, csak ehelyett egy fold alol elomaszott ficko trancsiroz szet nehany szerencsetlen fiatalt. Akik egyebkent Darwin-dijas szinten mozizzak vegig ezt, amin sokszor hangosan felrohogtem. Igy az egyetlen dolog, ami felelmet vagy szorongast keltett bennem a film kozben, hogy mit csomagoljak a gyerek tizorais dobozaba masnap reggel.

A medve-vagy-férfi-az-erdőben-feltevés horrorváltozata. Klassz, elgondolkodtató, szubverzív slow burn backwoods slasher a klasszikus – lásd: Péntek 13-sorozat* – formulát megcsavarva: nagyrészt a gyilkos szemszögéből mutatja be az eseményeket, néha megtolva egy-egy érdekes (és dramaturgiailag is jól eltalált) nézőpontváltással.
60% meditatív természetjárás, 10% párbeszéd, 30% brutális, vérmocskos-belezős killek. Mindez szépen fényképezve, 4:3 képarányban.

*: Még egy cameo is akad benne.