A közvetlenül az első világháború után készült film a német expresszionista filmstílus legnagyobb hatású, legtöbbet idézett alkotása, amely 1958-ban a híres brüsszeli szavazáson bekerült minden idők legjobb 12 filmje közé. Hatása nem annyira a közepes tehetségű rendező, mint inkább a… [tovább]
Dr. Caligari (1920) 81★
67' · német · némafilm, horror, krimi, rejtély
Teljes film
Trailerek
Képek 11
Szereposztás
Werner Krauss | Dr. Caligari |
---|---|
Conrad Veidt | Cesare |
Lil Dagover | Jane Olsen |
Friedrich Feher | Francis |
Hans Heinrich von Twardowski | Alan |
Rudolf Lettinger | Dr. Olsen |
Kedvencelte 23
Várólistára tette 66
Kiemelt értékelések
Azért az nem semmi hogy 100 évvel korábban, 70 percben is feltudnak építeni egy sztorit, megfelelő feszültséggel és befejezéssel, mikor manapság sokan úgy gondolják, hogy egy ilyenhez minimum 2 órás film kell vagy egy 10 részes sorozat. Ráadásul itt még igazi dialógusok sincsenek.
És hát a mesekönyv szerű díszletek mellett valóban képtelenség elmenni, annyira zseniálisak. Ahogy Werner Krauss szuggesztív alakítása is kiemelkedő pluszt ad a filmhez.
Erre a filmre nem lehet rosszat mondani. 1920-as születéséhez képest remekmű. Engem is rögtön a díszlet fogott meg, nem lehet elmenni mellette. Azt is azonnal észre lehet venni, milyen ferdén fut minden, érzékeltetve a film egész hangulatát. Az aláfestőzene is nagyon jó volt hozzá. A kedvenc szereplő természetesen a kis gnóm Dr. Caligari, még ha negatív szereplő is. A film vége érdekes volt, nehéz eldönteni, ki az őrült, s ki nem.
Élő zenei aláfestéssel láttam ezt a filmet is filmklubon. Sajnos sokszor úgy tűnt nekem, hogy viccet csinálnak egyes jelenetekből a zenészek, de azért élvezhető volt mellette a film. A díszlet valami fenomenális, ez a német expresszionista művészet. A film pedig egy nagy csavarral ér véget.
#Nostalgia
Zseniális, hogy egy olyan film, ami kifejezőképességében ilyen korlátozott (gondolok itt a hang hiányára, a forgatási helyszín korlátosságára és a fekete-fehér megjelenítésre), mégis mennyivel jobban át tud adni egy történetet és a mögötte rejlő szándékot, mint a mai modern filmek.
A szereplők megjelenése kivétel nélkül horrorisztikus, amit csak tovább fokoz, hogy korábban azt olvastam, az erős szemceruzát azért használták, hogy kifejezőbbé, jobban láthatóvá válljon az arcuk. A színészek testbeszéde szinte megszólal, még sincs benne a színház barokkossága.
Ami a történetet illeti, ekkora csavarra nem számítottam, és a biztonság kedvéért utánaolvastam, hogy jól értelmeztem-e (bár egyébként szerencsére a történet elég közérthető volt). Olvastam, hogy az eredeti forgatókönyvírók spoiler
Azok a filmek az igazán jók számomra, amik ennyi érdeklődést és gondolatot keltenek bennem.