Filmek 5-től 7-ig zóna

Sziasztok!
A horrorral az utóbbi kezdtem el jobban ismerkedni, s az eddigi nézéseimből az alábbiakat válogattam össze:
Az előhalottak éjszakája
Az ördögűző
A dolog
A ragyogás
A köd
The Lodge
Hétköznapi vámpírok

Elsősorban azokat a filmeket szeretem a zsáneren belül, amelyek vagy nyomasztóak vagy kiforgatják a műfaj/alműfaj jellegzetességeit. A csupán jump scare-ekkel teletűzdelt filmeket inkább kerülöm :)

Ahogyan többen az eddigi karcolók közül, én sem vagyok nagy rajongója a horror műfajának. Több filmet ami a zsáner eszköztárát alkalmazza inkább thrillernek vagy sci-finek, ne adj isten drámának tekintek. Ennek fényében válogattam össze ezeket a filmeket:
Psycho (1960) – A mester rettentő jól alkalmazza a horrorokra jellemző meglepetést és sokktechnikát. Az egyik megkerülhetetlen alapmű.
Az ördögűző (1973) – Az az ambivalencia amit az ártatlan gyermek és az eredendő gonosz közt van félelmetesen kerül bemutatásra miközben egy drámát látunk voltaképpen.
[[https://snitt.hu/filmek/a-nyolcadik-utas-a-halal-1979]] – A sci-fi horrorok koronázatlan királya/királynője.
[[https://snitt.hu/filmek/a-dolog-a-valami-1982]] – A CGI mentes éra legjobb kreatúráit felvonultató alkotása a zsánerben.
Interjú a vámpírral (1994) – Ez is inkább dráma, de a vámpírok nem csak félemetesek és vonzóak, hanem van személyiségük. Eddig az unalomig ismételt Drakulán kívül nem sok vérszívó mondhatja el magáról. A „vámpír reneszánsz” előfutára .
Sikoly (1996) – Kamaszkorom meghatározó horrorja ami jól játszik a műfaj kliséivel.
Haláli hullák hajnala (2004) – Kedvenc horror vígjátékom mely a zombik újra trendivé válása előtt megmutatta, hogy a zombi apokalipszis már eljött a mobil/monitor/Xbox kijelzőjén túli világban, csak nem vettük észre.

Oké, én most szerintem duplázok, mert az előző témára is akartam írni, de lecsúsztam, úgyhogy bekötöm ide. A horror nekem nagyon nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, így mondhatjuk, amiket szeretek belőle, az is általában a lazább, „nem is igazán horror”… de azért sikerült összegyűjteni hetet:

1. Éjszakai Őrség (2004)
2. Nappali őrség (2006)
3. A nyolcadik utas: a Halál (1979)
4. Az (2017)
5. Az – Második fejezet (2019)
6. Bizánc (2012)
7. Constantine – A démonvadász (2005)

A vallásos filmekkel pedig azért voltam bajban, mert eldöntöttem, a buddhista gondolatvilágú munkákat teljesen kihagyom – a buddhizmus alapvetően nem vallás, hanem életfilozófia, amire vallási közösségek és rendszerek is épülhetnek. Ezáltal úgy véltem, csak olyan buddhista gondolatvilágú filmeket tekinthetek vallásinak, amik kimondottan a ráépülő rendszert és közösséget vizsgálják, ezzel pedig rengeteg kedvencemet le kellett húznom a listáról. Így tehát a végleges:

1. Az őslakó (2007)
2. anyám! (2017)
3. Narnia Krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (2005)
4. Krisztus utolsó megkísértése (1988)
5. A viskó (2017)
6. Ádám almái (2005)
7. Légió (2010)

Biztosan találnék még jobbakat, ha néznék párat a ti listáitokból, szándékoztam is, mert akad érdekes, de nem vagyok olyan lelki állapotban, hogy horrorokat nézzek, különösen ha a téma is felzaklat, így egyelőre csak azt hozom, ami már évek óta így nézne ki, néhány darabbal amit a többi listából hiányolni véltem:

A dolog
Iszonyat
A légy
Ideglelés
Rémálom az Elm utcában
Péntek 13
Suspiria

Horror

Nem vagyok nagy ismerője ennek a kategóriának, sokat nem is nézek belőle. De szerencsére hét darabot még összetudtam válogatni, amik azért tetszettek. Bár szerintem, a zombi filmek lassan külön kategóriát érdemelnének a horroron kívül.

Citadel (2012)
Ragyogás (1980)
Psycho (1960)
[[https://snitt.hu/filmek/a-boszorkany-2016]]
Holtak hajnala (1978)
28 héttel később (2007)
[[https://snitt.hu/filmek/a-dolog-a-valami-1982]]

A Dolog
Síri találkozások
A boszorkány
A Helyőrség
Frankenstein serege
Rec
Démonok között 1-2

Snowtown (2011): Bár szinte semmi vér/gore nincs benne, mégis az egyik legdurvább, legnyomasztóbb horrorfilm, amit valaha láttam, főleg hogy szinte kedélyesen indul és fokozatosan válik egyre sötétebbé az ausztrál külvárosi sorozatgyilkosságok igaz története. Kötelező darab(olás).

Mártírok (2008) – Itt viszont van erőszak és vér is dögivel, mégsem válik öncélú kínzáspornóvá az egész. Nem vagyok egy spirituális ember, de ez a film spirituálisan megérintett, mesteri a befejezése (is) szerintem.

Videodrome (1983) – Long live the new flesh! A testhorror alapműve a Mestertől.

28 nappal később (2002) – Lehetett volna akár a 2004-es Holtak hajnala remake is a zombiszekciómban, szeretem a szaladgáló élőhalottakat, de ez egyrészt eredeti történet, másrészt olyan csodálatos a posztrock zenéje is, hogy nem maradhatott le a listáról.

Ragyogás (1980) – Bár a szerzőnek magának nem jött be, szerintem mégis a legjobb King adaptáció, a „Wendy, I'm home” jelenet megfizethetetlen.

30 nap éjszaka (2007) Míg az 1994-es Interjú a vámpírral inkább a történetével nyűgözött le, a 2008-as Engedj be! pedig az érzékenységével, itt a kendőzetlen brutalitás vág mellbe, ezek a vámpírok nem szaroznak, mindenkit kiirtanak, akit érnek.

Félelmetes társaság (1989) – A legzseniálisabb társadalmi horror elképesztően vicces poénokkal, a végén pedig egy annyira végtelenül beteg és perverz testhorror orgiával, amit Cronenberg is megirigyelhetne.

Nem vagyok nagy horror fogyasztó, és azok nagy részét is fiatalabb koromban gyűrtem le, azért itt van néhány emlékezetes. (amik lehet nem is annyira igazi horrorok. bár a címke rajtuk van)
A köd
A cápa
Más világ
Drakula
Constantine, a démonvadász
Ragadozó

((pluszbónusz, bár sorozat nem lehet, de ez csak egy mini, viszont szerintem egy nagyon jólsikerült darab: https://snitt.hu/filmek/az-evszazad-vihara-1999-1999))

Mivel az Alien-széria és a The Thing már szerepeltek nálam a sci-fi horror kapcsán, ezért itt most kihagyom őket, egyébként toplistásak lennének.

A horrorral én is úgy vagyok, hogy nagyon érdekel, mégis kevés igazi kedvencem került ki innen. Sokat árul el egy társadalomról, mitől retteg épp (most elvileg éppen az otthon és a család felbomlásától, jól megszokott kötelékek idegenné válásától): https://www.filmtett.ro/cikk/poszt-horror-filmek

Ennek ellenére talán lenézett, de legalábbis nem díjmágnes műfaj. Stephen King történeteiben lehetne remény (jellemzőek rá az összetett karakterek és a horror kimért adagolása), de valamiért a nem horrorként megírt történetei jobban néznek ki filmen. Két idei csalódásom (Az 2, Kedvencek temetője) csak rátett egy lapáttal erre a véleményemre.

A hét film:

Jákob lajtorjája. Szeretem azokat a filmeket, ahol spoiler

Vámpíros (gyakran visszatérő kulturális szimbólum) filmek közül az Engedj be! a kedvencem, szigorúan a svéd verzióban. A bullying jelensége köré épül, nem esik túlzásokba, a vámpírlány és a bántalmazott fiú kapcsolata végig nagyon emberi marad, már amennyire ez lehetséges.

Ha a tömegtársadalomtól való félelmet megtestesítő zombik, akkor Vonat Busanba – ez a vonat egyben egy feels train is. A karakterek sérülékenysége és így törékeny emberi mivoltuk a zombikkal való elkeseredett küzdelemben újra és újra megnyilvánul. Nincs hentelés, gépfegyverekkel való aprítás, mégis élvezhető.

A found footage filmek közül +1 szavazat a 2007-es Rec-re. A kiszolgáltatott egyén, illetve a korlátolt perspektívájú és mozgásterű szemszög érzékeltetéséről szóló műfaj itt szerintem maximálisra tudja fokozni a bezártság és a borzongás érzését.

Polanski rendezésében a Lakó azt a horrort mutatja be, amelyet a társadalom kirekesztettjei, a közösség által erőltetett szerepektől agyonnyomott egyének élnek át.

A „szellemes” filmek közül az Árvaház szép képi világával, az ábrázolt családi tragédiával és a spoiler végével vett meg.

A Fehér éjszakák igényesen épít a horror számára kifogyhatatlan tárházat jelentő folklórból, na meg gyönyörű képekkel operál. (A Kokszongi siratóval van holtversenyben, amiről hasonlókat tudnék elmondani)

Beletenném még Zulawski második világháborúról szóló filmjét is, de nem tudtam eldönteni, hogy mennyire tartozik a horrorba: https://snitt.hu/filmek/trzecia-czesc-nocy-1971

Horror

A kör (2002)
A vesszőből font ember (1973)
Az Álmosvölgy legendája (1999)
Boszorkányok (1922)
Nosferatu, az éjszaka fantomja (1979)
Ómen (1976)
Ragyogás (1980)