Alien 3. – A végső megoldás: halál (Alien 6.) (1992) 76% 312★

Elég nehezen tudtam végignézni, többszöri megszakítással. Most nem a rendezőit láttam, de lehet, hogy hiba volt. A rendezői változat ebben az esetben is ütősebb, akárcsak az előző résznél. Viszont mindegy milyen, én nagyon kedvelem Ellen Ripley-t. :)

Nem volt rossz, bár ez a része most kevésbé tetszett, mint az előtte levő kettő. Pörgős volt meg minden, és látványos, de még így sem jött be, pedig Ripley jó volt. Még mindig tetszik a karaktere, és az egész sztori érdekes volt. spoiler Sajnáltam szegény kutyát, és persze Newt-ot. :/ Ezt nagyon nem kellett volna, részben ezért is vontam le egy csillagot. A másikat meg azért, mert hiába volt pörgős, nagyon kusza is volt, és zavaros. Ripley-en kívül, mindegyik okoskodó fickó idegesített. De azért a film nem volt rossz.

Néhány nap eltéréssel kétszer is megnéztem a filmet, de valójában két különböző filmet láttam. Első alkalommal a DVD-verziót, másodszor a rendezői változatot tekintettem meg. Utóbbi annyival többet nyújt, hogy elmondani is nehéz. Valóságos csonkításnak tűnik utána az a verzió, amit 20 éve ismerek.
Arról nem is beszélve, hogy jelentős különbségek is vannak a két történet között, a rendezői változatban egész jelenetek is másképpen történnek. Nem tudom, mennyi lehet ebből, nekem igazából kettő tűnt fel:
spoiler
spoiler
Bizonyára van még több is.
Bárki, aki arra adná a fejét, hogy megnézze ezt a filmet – akár látta korábban, akár nem – csak és kizárólag a rendezői változatot tekintse meg, mert sokkal többet nyújt.

Nekem a sorozatban ez a rész a kedvencem. Kiválóan eltalálták a hangulatát, az elhagyatott, kies börtöntelep megjelenítése is magával ragadó. A sorozattól megszokottan a látványra nem lehet panaszunk, ahogyan az izgalom hiányára sem.
A történetek közül is ezt szeretem a legjobban, könyvformátumban is ez tetszett a leginkább. Nem annyira akciófilm, mint A bolygó neve: Halál, ismét kicsit lassabb folyású filmmel van dolgunk, de egy percig sem unatkozunk mert tudjuk: hőseink halálra vannak ítélve, amíg ki nem találják, mihez kezdjenek a szörnyeteg ellen. Vagy még utána is?
spoiler

Mondanám, hogy volt erre a filmre négy és fél órám/rászántam négy és fél órát, de ebben a mélyebb áttekintésben (egymás után az eredeti és az úgynevezett assembly cut) olyan sok köszönet azért nem volt, pedig határozottan egyetértek azokkal, akik szerint A végső megoldás: halál nem rossz film, sőt, képes új szintre emelni a szériát, de még szépen le is zárja azt – csak hát a készítése közben bizonyos dolgok nagyon jól érezhetően félrementek.

Ha elképzelek egy közel ideális világot, amiben az Alien franchise trilógiaként ezzel a mozival véget ér, akkor sem lenne nagy bajom A végső megoldás…-sal, de rajongani sem tudnék érte őszintén. Egyrészről a film nagyon elegáns folytatás: valamiképp visszatér az első részhez, mégis teljesen más. Sajátos, nagyon erőteljes stílusa és hangulata van, amit nem is annyira a rendezés, hanem a minden ízében elborzasztó díszletei és rendkívül ügyes színészválasztásai indukálnak. Ez az embertelen, súlyos és fullasztó ipari környezet szűk, akár a Nostromo fedélzete, de egyúttal mocskos, ragacsos, tetves is egyben, érezzük jól, Ripley két LV-426-os kirándulás után mégis most érkezett meg az univerzum valódi pöcegödrébe. A fickók, akikkel itt találkozik, igazi mocsokvirágok: a sors és a sztori kegyetlen, megint egy olyan karaktert vesz el rendkívül korán Ripley mellől, akire ő és mi is hagyatkozhatnánk, marad egy rakás félőrült, ex-bűnöző vallási fanatikus. Első blikkre semmi finom részlet, semmi érdekesség, de a cselekményben haladva előre mégis megnyílnak az emberi dimenziók – ezen a téren a film majdnem annyira ügyes és szellemes, mint a második rész volt. Legutoljára, az eddigiekre lapot húzó merészséggel a tempó is rendkívül lassú, óvatos, ugyanakkor kimondottan véres, de bőven nem gyomorforgató gore.
Kicsit olyan ez a film, mint a klasszikus Csillagok háborúja trilógiában A birodalom visszavág gótikus szteroidokon: joggal gondolhatná bárki a pénzügyesek székében, hogy a kutya sem lesz képes befogadni, feldolgozni, pedig éppen az az ereje, hogy Cameron nyomdokán haladva szeretne megint saját lábon álló filmes entitássá válni.
Csak hát hat évig készült és a forgatás megkezdésekor még végleges forgatókönyve sem volt…
Bármennyire erős és vonzó azonban, a mozi jelen formájában (az assembly cut ugye véletlenül sem rendezői változat, ez utóbbihoz hiányoznak is bizonyos nyersanyagok, pedig Fincher bemutatott a stúdiónak egy háromórás verziót is) tagadhatatlanul fércmunka, mentőakció egy vélhetően félbehagyott mozis projekt megmentésére a teljes bukástól. Valószínűnek tartom, hogy Fincher távozásakor még nem állt rendelkezésre bemutatásra alkalmas változat, és a végül mozikba került kevesebb mint kétórás anyag igazából a hangulatán kívül túl sok mindent nem is kínál a nézőnek. Vontatott, öntörvényűen vágott, viszont működik, és a xenomorph kifüstölésére tett első akció teljes negligálásán kívül sok „bűne” nincs. Ami azt illeti, nekem a kutyából megszülető lény még jobban is tetszik. Az assembly cut valódi újdonsága az lehet, hogy visszatérve Fincher terveihez (gondolom legalábbis) a cselekmény közepén végre kiegyensúlyozták a helyzet eszkalálódását, a film bevezetőjében látható változásokat pedig mintegy érdekességképp eszközölték, illetve így volt leginkább módjuk bemutatni azokat a kültéri felvételeket, amiknek egyébként végül tényleg nem lett volna túl sok funkciójuk. Érezni tehát javulást, de annyit nem, hogy az alapkoncepció és a projekt genetikailag magában hordozott problémáit megoldják általuk.
No és hát a történet filozófiája: a gondolat, hogy a Ripley-saga végére így tegyenek pontot, szellemes, találó, süvegelendő, nemes – szép és jó, de elképzelni sem tudom, mit gondolhattak erről a stúdió fejesei, akik a ’86-os folytatás és a kilencvenes évek hangulatában biztosan nem erre számítottak. Különösen sötétté és komorrá teszi ezt a finálé víziót a tény, hogy A bolygó neve… végeztével úgy hagytuk magára Ripley-t, hogy végre méltó társak, túlélők, potenciálisan hasznosítható, remek karakterek voltak az írók kezében, akikben megvolt a potenciál az Alien világának bővítésére. Fincher ehhez képest végérvényesen és meglehetően kategorikusan lezárta az univerzumot, megölt és elbuktatott mindenkit, akinek potenciálisan bármi köze volt eddig a látszólag legyőzhetetlen, mégis túlélhető űrszörnyekhez. Nem vitatván el a dologban rejlő művészeti ambíció nagyszerűségét és bevállalósságát (ami olyannyira hiányzik egy csomó filmes univerzumból), ezzel gyakorlatilag meg is ágyaztak a vegyes megítélésű, erőltetett és öntörvényű, mondvacsinált folytatásoknak.
Kifejezni sem tudom, mennyivel szívesebben nézném ma egy veterán, kiöregedett Hicks, egy felnőtt, Sarah Connor üzemmódba pattintott Newt, vagy egy renegát android harcát a lények és a vállalat ellen, mint az elmúlt húsz év kínlódó, kreatív katasztrófának bizonyuló Alien-sztorijait…

Elátkozott, mérhetetlenül hangulatos, összefércelt, nem szórakoztató, de minőségben még így is új lépcsőfokot jelentő epizód a széria történetében. Amilyen jó volt a második, annyira hihetetlen lett a harmadik fejezet…

Nem a legjobb, de szeretem. Nem tud olyan későn lenni, hogy ne nézzem meg, ha meglátom a tévéműsorban. :D

A végső megoldás: a halál. Ezt a magyar címet kapta az Alien sorozat harmadik része, ami akár jobb esetben a trilógia lezárása is lehetett volna. Sajnos nem lett az! Egyébként engem az Alien filmek magyarosított címei a negyediket kivéve nem zavarnak, szerintem elfogadhatóak és illenek is a filmek tartalmához.
Sok olyan filmrajongó, aki szerette az első két részt, ezt az epizódot nem szívleli. Én nem így vagyok vele; ezt is a kedvenc filmjeim közé sorolom, és bármikor képes lennék megnézni.
A nagy sikerű Aliens bemutatója után egyértelmű volt, hogy a folytatás elkészítése szükséges és valószínűleg profitábilis lesz. Amire azonban sok évet kellett várakozni.
Több ötlet után végül is az új-zélandi Vincent Ward, aki akkoriban A navigátor című misztikus filmjével ért el sikereket, kapta a lehetőséget, hogy megírja és megrendezze a sorozat következő tételét. Mint tudjuk ez nem valósult meg. Az ő tervei szerint Ripley és társai egy olyan bolygóra kerültek volna a szörnnyel együtt, ahol egy konzervatív vallási szekta székhelye lett volna, akik elutasították a modern kor vívmányait így a fegyvereket is. A könyvet megírta és a forgatást is előkészítették, amikor a Twentieth Century Fox vezetői ráébredtek arra, hogy Ward nem sokat törődik az „névadó” űrlénnyel, a fókuszt a szerzetesekre irányította és nem olyan sci-fi horrort készül forgatni, mint amit ők elképzeltek. Ezért ki is rúgták. Itt kezdődött a film igazi kálváriája, ami a zűrös forgatás ellenére is elkészült.
A bemutatott film elég sok ötletet merített Ward elképzeléséből, bár a szerzetesekből elitéltek lettek, de a zárt fegyvertelen közösség egyértelműen az ő ötletet valósította meg.
A bemutatóig azonban még sok minden történt, rendezők és forgatókönyvírók jöttek-mentek többek közt felmerült rendezőnek ismét Ridley Scott illetve Renny Harlin is.
Végül David Fincher lett a kiválasztott, aki népszerű zenei videók rendezőjeként lett ismert, de kezdő filmrendezőként belecsöppent ebbe a káoszba, amire a mai napig utálattal gondol, a végső vágást már nem ő csinálta, mert otthagyta az egészet és a producerek fejezték be a filmet a veterán Walter Hill irányításával.
A film képi világa zseniális; sötét, karcos, nyomasztó és ideális egy horror filmhez, már akkor bizonyította Fincher a zsenialitását, melyet a soron következő filmjeiben megismételt és túl is szárnyalt. Nagyon sok igazán karakteres jelenet készült el melyben a feszültség majdnem olyan hatásos, mint Scott első filmjében. Igen, és a sok probléma ellenére megérte várni a filmre.
Az tény, hogy a forgatókönyvön még lehetett volna némileg javítani, mert azzal akadtak problémák dögivel, ez abból is egyértelműen kiderül, hogy több író van feltüntetve a stáblistán, mint színész. Szerencsére a rendező tehetsége sok mindent javított a hibákon.
Nagyon fájlaltam, hogy az előző film túlélőit már a film elején kinyírtak, mert érdekelt volna az ő további sorsuk is mint Ripleyé. Newt, Hicks, Bishop tovább fűszerezhette volna a filmet, bár akkor Ripley nem maradt volna egyedül és kiszolgáltatottan a sok kopasz férfi között. Tehát elképzelhető, hogy ez inkább hozzáadott a filmhez és nem kevesebbé tette. Az, hogy Ripley kopasz legyen szintén Fincher ötlete volt, amibe a művésznő belement, mert tudjuk róla hogy igazán belevaló nő. Sigourney Weaver az egyik kedvenc színésznőm, és nemcsak ezért a szerepéért. Sok interjúját olvastam és a nyilatkozatai mindig nagyon szimpatikusak voltak, igazi kisugárzása van.
Kedvenc jelenetem a temetés illetve a film végén Ripley önfeláldozása, amely szerintem nagyon jó lett volna a sorozat lezárásaként, mert az Alien sorozat Ripley sorozatként is értelmezhető, tehát a végén a szörnnyel együtt ő is meghal. Nem kellett volna tovább húzni a történetet egy negyedik résszel, vagy legalábbis nem Ripley feltámasztásával. Talán jó lett volna egy olyan Alien filmet nézni, ami az az Idegenek bolygóján játszódik vagy egy olyat ahol a Földön kezdenek el garázdálkodni. Olvastam hasonló tartalmú Alien regényeket és elég jól sikerültnek, bár az már több mint 20 éve volt.
Elliot Goldenthal; ő a film másik nagyágyúja, aki nagyon frankó zenét írt és ezt a teljesítményt John Williams zsenialitásához tudom hasonlítani. Ez a másik kedvenc filmzeném a Star Wars mellett. Én nem szoktam filmzenét hallgatni a filmek nélkül, de ezzel kivételt tettem. A zene nagyszerűen kiegészíti, néha javítja a jelenetek stílusát, növeli a feszültséget, árnyalja az események jelentőségét.
A filmből, mint a többi Alien-ből, ebből is készült úgynevezett rendezői, jelen esetben különleges kiadás, mert a rendező a saját akaratából távol tartotta magát a filmtől.
A négy film esetében ebben a legjobban szembeötlő a sok kimaradt vagy megváltoztatott jelenet, itt változott a legtöbbet a tartalom, és szerintem itt volt talán igazán értelme ezt megmutatni, mert szerintem az újravágott verzió sokkal komplexebb és jobb.
Ezt a filmet mindenképp érdemes megnézni!

Igazán sajnálatos, hogy sokan a tetralógia leggyengébb darabjának tartják, holott egyáltalán nem sokban marad el az első két epizódtól. A legnagyobb probléma egyértelműen a forgatási káosz, amiből egy koherens darabot kellett összehozni. Ez pedig véleményem szerint sikerült. Lehet kritizálni, hogy miért kellett a második rész karaktereit megölni, meg hogy a tojás hogy is került fel az űrhajóra, de szerintem ezek olyan dolgok, amiken bőven túl lehet lépni. Nekem személy szerint az első megtekintésnél is tetszett, hogy Ripley-n kívül nem maradt más túlélő az előző részből, ugyanis ezzel Ripley ismét azt élheti át, mint az első rész végén, csak itt hosszabb játékidővel. Ami miatt nagyon működik nekem ez a rész, az a dráma, a karakterek és a zene. A végkifejlet véleményem szerint egy méltó búcsú a főhősnőtől, amíg pedig addig eljut, az szintén remekül lett ábrázolva. A karakterek közül őszintén megmondondom, hogy senki sem zavart. Mindegyiket tudtam legalább kedvelni, míg a széria többi részében indig volt 1-2, akinek a halálát kívántam. A zene pedig, talán a legjobb az összes közül. Számomra az Alien 3 egy remek film, melyet bármikor szívesen előveszek az első két résszel egyetemben, mivel annak ellenére, hogy mind a három eléggé más-más stílusban készült, mégis egy nagyon koherens egészet alkot, melyet kár volt folytatni.

Unokahúgomat nagyon érdekli az Alien univerzum, így nemrégiben folytattuk az ismerkedést a sorozattal. Én is viszonylag régen láttam már, így szívesen néztem újra. Clemens nagyon szimpi figura, őt eléggé sajnáltam, és főleg azt ahogyan bevégzi. A kutyás rész meg elég hihetetlen.

Ezzel a résszel kezdte el hanyatlását a sorozat sajnos. A koncepció nem volt rossz, próbáltak visszamenni a kezdetekhez, de ez nem nagyon sikerült. Aki újranézné, az mindenképp a bővített változatot nézze, mert találni fog benne új dolgokat is.

Természetesen nem ért fel a korábbi 2 részhez, de annyira nem volt vészes kategória. Az egész alapja a börtönbolygóval tetszett, Ripley-t továbbra is bírtam, de Charles Dance karaktere is érdekes volt. spoiler
spoiler