Alien 4. – Feltámad a Halál (Alien 7.) (1997) 72% 285★

Nem volt rossz, de annyira nem lett kedvenc. Ripley még mindig jó, habár kicsit másabb lett, de azért a karaktere tetszett, még Call-é is. A többiek annyira nem, de az vicces volt, amikor spoiler Végülis igaza volt, de még mennyire. Próbálták nehezíteni az akadályukat, de az az utolsó spoiler Egyébként az eleje nagyon lassan indult be, de aztán be pörgött egy kissé, de azért nem volt rossz.

Ez az a film, amit szerintem totálisan felesleges volt leforgatni, ugyanis hazavágta az egész trilógiát. Ripley már nem ugyanaz. Milyen ironikus, hogy végül azzá a szörnyeteggé válik – részben – aki ellen mindvégig küzdött. Mért volt erre szükség? Kétségkívül a leggusztustalanabb alien film szerintem.

Mindig az élt a fejemben, hogy én ezt a filmet kedvelem, és tény és való, vannak egészen figyelemreméltó aspektusai. Sőt, színészi munka és a nézőre gyakorolt hatás terén kimondottan jó helyen járunk, ha betesszük őt a lejátszóba. Viszont amikor nemrég amiatt sírtam, hogy a Prometheus nem annyira félelmetes, mint inkább undorító, akkor mintha elfelejtettem volna a Feltámad a halál egyik stilisztikai sarokpontját: hogy ő bizony még a Prometheus mellé rakva is veszettül undorító.

Mondjuk ez a taszító testhorror nyilvánvalóan konceptuális választás. Sokat elmond nekünk a 90-es évek hollywoodi gondolkodásmódjáról, hogy bár kerülőutakon, de a negyedik rész rendezésére Jeunet-t kérték fel anno, ráadásul alig pár évvel a keményen lukra futott Fincher után. Mintha 19-re húztak volna lapot, manapság hasonló helyzetben alighanem stabil, már bizonyított, és főleg megbízható-kezelhető rendezőt keresnének egy hasonló szituációban, hacsak nem vágnák ki az egész franchise-t a fenébe. Ráadásul A végső megoldás: halál merész és franchise-logikában gondolkodva folytathatatlan mozi volt, szóval bár nem szokás elátkozott produkciónak tekinteni, a Feltámad a halál remek esélyekkel indulhatott volna a hamvába halt projektek versenyében.
Ehhez képest a film történeti szinten igazából meglepően elegánsan feküdt rá az első három mozi által felépített epikus cselekményívre. Ripley klónozása erőltetett őrültségnek hangzik, de a prezentáció nagyon ügyesen adja nekünk el az alapötletet, innentől pedig igazából nyitva az út egy újfajta Alien élmény előtt. Ez utóbbi létre is jön. A negyed rész ízlésesen nyúlkál vissza az előzmények által már jól kiérlelt ijesztgető-faktorokhoz, legyen szó arctámadókról, királynőről, vagy folyosókon vadászó xenomorph-okról. A víz alatti jelenetsor a legtöbb rajongó számára szerintem legendás, de jól sikerült a Call kilétére vonatkozó fordulat, sőt, a szériában tulajdonképpen egyedüliként ez az epizód még a Weyland-Yutani mondakörből is képes kiszakítani magát.
Az újdonságok sora hosszú. A film stilisztikailag érezhetően megint egy teljesen új megközelítést alkalmaz, mocskos, sötét, bevállalós, vérben és gennyben tocsogó akció-horrorrá avanzsál, ami legalább annyira taszító, mint a harmadik rész, és legalább annyira mozgalmas, dinamikus, mint a második. A parafaktor egy-egy kimért jelenet erejéig a ’79-es mozit juttathatja eszünkbe. Jeunet tagadhatatlanul európai látásmódja groteszk frissességet ad a mozinak, ehhez végül is illik a testhorror vonulat (itt mintha Verhoeven hatása is kisejlene a film mögül), és ehhez remekül passzol a színészgárda is. Mai fejjel visszagondolva: Winona Ryder, Michael Wincott, Ron Perlman egy Alien-moziban – hát ki ne akarta volna ezt látni!? Főleg úgy, hogy Call és a túlélők a potenciális további Alien-folytatások újabb hősei lehettek volna, ha nem vágják el majd’ húsz évre a széria életvonalát. Óriási tévedésnek tűnik, hogy Ripley egy Alien-mozi kulcsa, ide is leírom, ha Fincher nem olyan bátor, hogy kivegyen három nagyon is potens karaktert a sagából, akkor kapásból mondhatnánk öt-hat olyan nevet, akikkel még lehetett volna folytatásokat gyártani a későbbiekben.

Ahhoz képest, milyen látványos mínuszból indult, kimondottan érdekes, szellemiségében a sorozathoz hűséges epizód lett a Feltámad a halál. Stílusa rendkívül egyedi, de vizuális részleteiben sokszor túlzásokba esik. Magából az Alien-univerzumból talán nem, de Ripley karakteréből talán tényleg ez volt a maximum, amit ki lehetett hozni.

Ezt a részt emlékszem még moziban láttam anno, és valamiért akkor nagyon tetszett. Egy kicsit veszített az eredeti felfogásból, ugyanakkor magán viselte a klasszikus stílusjegyeket. Winonát mindig öröm látni, emlékszem, hogy akkor is és most is örülök neki, hogy rá osztották a szerepet.

Igazából már az előző rész után aggódtam, hogy nem leszek annyira nagy fanja a feltámasztásnak, így megnézve a filmet pedig csak megerősíteni tudom.Az hogy így szereztek végül alient kutatásra szerintem elég béna megoldás volt, ez a Ripley pedig mindenképpen a leggyengébb „verzió” a 4 közül. A bizarr spoiler a végén ne is beszéljünk..
Ettől még persze megvoltak az izgalmasabb jelenetei és fordulatai (spoiler) bár érezehtően többet is kilehetett volna hozni belőle. Amiben meg mindenképpen erősebb, mint az előző rész az a mellékkarakterek, mert sokkal jobban érdekelt mi lesz ezzel a csapattal, mint a rakás kopasz börtöntöltelékkel.
Idén mindenképpen megnézem még a „frissebb” darabokat, meglátjuk azok mennyire fognak tetszeni.

A karakterek igen hangulatosra sikerültek szerintem: tökösek, humorosak, jobbára értelmesen döntenek, jó köztük a dinamika. Még paródiaelemeket is vittek bele Perez tábornok képében. Az új Ripley kicsit fura, de legalább nem ugyanolyan, mint az előző három részben. A lények megjelenítése szerintem itt sikerült a legszebbre. Winona Ryder karaktere (és titka) kellemes meglepetés volt a filmben. Az űrhajó, mint elszigetelt helyszín ötlete szintén remek, az AvP filmek tükrében egy összetettebb és nyíltabb (pl. földi) környezetben nagyon nem tudják kezelni a xenókat.

Az eddigi Alien filmek közül ez a harmadik legjobb, de csak azért, mert az első két hely alapból foglalt az első két klasszikus film rendezői változatai számára. :D

Ez a rész nem a kedvencem. A hibrid alien viszont kellőképpen undorítóan ronda..

Ez a film valamelyest elüt a többi résztől. Ripley finoman szólva „nem önmaga”, igazi szerephez jutnak kedvenc „őrült tudósaink”, akik cicamicát akarnak csinálni az alienekből, ők meg folytatják a mutálódást attól függően, hogyan jönnek a világra. (egyébként ez utóbbi nekem kifejezetten tetszik)
Ismét egy valódi akciófilmet csináltak belőle, és valamiért szükségét érezték Winona Ryder beemelésének női főszereplőként, ha már Ripley olyan lett, amilyen.
Igazából nincs nagy baj ezzel a filmmel. Izgalmas, rendkívül látványos a megelőző részekhez képest (az alienek ebben néznek ki a legjobban), a szereplők megkedvelhetőek és szórakoztatóak. Számomra a könyvek hangulatát hozza – amiről büszkén jelenthetem, hogy MINDET olvastam –, de alapvetően más, mint a korábbi három film.
Más a koncepció, és megértem, hogy van, akinek ez fáj. Nem olyan jó film, mint a többi, és szomorú, hogy ez az utolsó rész, mert rossz szájízt hagyhat a rajongókban maga után.
De semmi gond, készül az ötödik rész, kíváncsian várom!

A L I E N
R E S U R R E C T I O N
FELTÁMAD A HALÁL

Ezzel elérkeztünk a széria utolsó darabjához. A végső megoldás: Halál után az ember azt gondolná, hogy Ripley története tényleg véget ért, hiszen meghalt. Innen már nem lehet hova nyújtani a dolgokat. A lényeket persze vissza lehet hozni akárhogy. Igen ám, de a stúdió fejesei úgy gondolták, hogy Alien film nincs Sigourney Weaver nélkül, aki egy jó adag zöldhasú láttán rábólintott a filmre. És hogy megérte-e ez neki? A pénzért mindenképp, de karrierjének nem épp a legékesebb darabja, annyi szent.
De hogy a fenébe lehetne visszahozni Ripley-t? Na itt jön a XX. század csodája, a klónozás. Eredetileg nem rá épült egyébként a forgatókönyv, hanem Newt-ra, de ezt végül kukázták, mert úgy vélték, a kislány karaktere nem annyira ikonikus, mint Ripley-é, meg gondolom azért Sigourney Weaver neve csak vonzóbb volt a rajongóknak, mint egy másik, esetlegesen kevésbé ismert színésznőé.
Ámbár a történet hihetetlen erőltetett, úgy a film feléig még működik is, hogy aztán egy idő után a néző kezdje magát szégyellni a rengeteg sületlenség láttán. Azért senki ne higgye, hogy a film eleje is teljesen klappol. A karakterek hihetetlen bárgyúsága már itt megmutatkozik. Az új vállalat tudósai egytől egyig ripacsok. A Brad Dourif által életre keltett doki például elég betegesen viszonyul az alienekhez. Aztán a Betty legénysége, hát ők sincsenek a helyzet magaslatán. Nagyjából Joner karaktere az, aki említést érdemel, mert őt tényleg remekül kelti életre Ron Perlman. Ellenben Winona Ryder Call-ja a széria egyik legidegesítőbb karaktere, ámbár látva az Alien Covenant-ot azt kell mondjam már kevésbé tartom hülyének, mint korábban. Aztán ott a maradék, akik tipikus tizenkettő egy tucat karakterek. A film mondhatni átmegy valamelyest slasher-be, mert tényleg olyan szinten jellegtelenek a figurák, akik csak arra várnak, hogy levadásszák őket a dögök.
Weaver Ripley-e még menthetné a menthetőt, de valahogy ő sem az igazi. Akad pár jó momentuma, de a néző tudja, hogy csak egy klón, így nem is úgy kezeli az ő karakterét sem, mintha az igazi Ripley lenne ott. A film egyébként ritka gusztustalan. Az előző részekben is volt vér, alien nyál és hasonló nyalánkságok rendesen, de a Feltámad a Halálban valami hihetetlen mennyiségű undorító jelenetet sikerült belezsúfolniuk a készítőknek. Bizonyos fokig ez még jól is állt volna a filmnek, de átestek vele a ló túloldalára és sokszor inkább már öncélúnak hat az egész. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ezek megvalósítása viszont elsőrangú, a maszk- és trükkmesterek hihetetlen jó munkát végeztek, rengeteg effekt még ma is nagyon mutatós, igazából a CGI-nál lóg ki a lóláb.
A Feltámad a Halál egyébként nagyon furcsa hangulattal rendelkezik. Jeunet belevitte az európai filmezés hagyományait az egészbe, így a széria egyik legfurcsább darabját kapjuk atmoszféra tekintetében. Ez érződik a humoron, a látványon és az operatőri munkán egyaránt. Ez pedig kinek bejön, kinek nem.
Az antológia utolsó darabja próbálkozott tehát egyfajta vérfrissítéssel, de ez csak részben jött be. Inkább egyfajta hibrid lett az egész film, mint a benne megjelenő új idegen. Bizonyos fokig szórakoztató, sőt, egyfajta bűnös élvezet, de összességében mégis egy rossz filmnek mondható, főleg az első három rész tekintetében.

A hangulata fantasztikus,kedvenc lett,még úgy is,hogy Winona Ryder lett a főszereplő. Ezt ellensúlyozza,hogy Ron Perlman is szerepet kapott és jól is hozza a karaktert.