Pandorum (2009) 73% 127★

Nem tudtam eldönteni az elején hogy ez egy nagyon B film lesz-e, a karakterek némileg ezt sejtetik, de ahogy halad előre a történés egyre érdekesebb lesz, totál leköt. Már az első képek, ahogy végigvisz a kamera az űrhajón, irtó grandiózus, részletes, minden eleme más, végre egy masszív igazi monstrum. Megvett magának. A befejezés, pont nem erre számítottam, de pont ettől jó, nálam nyerő.

Nincs ma már új a nap alatt, az örökzöld, a filmes termést illetően mégsem éppen túlreprezentált űrhorror műfajban is folyton jól megszokott klisékbe, ismerős hangulatokba, fordulatokba, típuskarakterekbe és díszletekbe botlunk lépten-nyomon. Nem is az a kérdés ma már, lehet-e eredetit, korszakalkotót letenni az asztalra ebben a műfajban, hanem hogy egy rendező egyéni látásmódja meg tudja-e haladni az utánérzésekre építő, elsősorban a korábbi, ikonikus mozik kedvelőit megszólítani akaró hangvételt és motivációt.

A Pandorum esetében, bár könnyű összeszedni azt a három-négy alapmozit, ami érezhetően hatást gyakorolt rá, szerintem nyugodtan beszélhetünk a kreativitás győzelméről. A felszínről nézve az alaprecept egyszerű, van itt egy kis Halálhajó, egy kis A barlang (mármint a remek The Descent, véletlenül sem a The Cave!), néhány szellemes kamerabeállás erejéig Russell Mulcahy és Hegylakó feeling, illetve az Alien harmadik és negyedik részéből átemelt, pszichésen megterhelő szutyok, mocsok, sötétség és zűrzavar. A film szerencséje az, hogy nem erre az egyébként nagyon erős és ütős kutyulmányra hagyatkozik, hanem történetének legalább két pontján alaposan meg is lepi a nézőt, illetve képes ezekből organikus, saját egészként működő világot teremteni. Ebben nagyon sokat segít a design, ami egyszerre epikus, embertelenül nagyívű, mégis szorongatóan szűkös és mocskos – a tágas folyosókat szűk ajtók választják szét, a szellőző/szervízalagutak szűkek, mint egy szülőcsatorna, a kábelkötegek rengetegében elvész az ember, mint egy sűrűre szőtt óriási pókhálóban. Egyszerre érezzük magunkat egy elidegenítő gigantomán gépezet és egy szűkös, masszivitásában is préselő erejű barlang mélyében. Ennyire elementáris hatást nem láthattunk a klasszikus előzményekben, de a részegységek mind ott voltak már bennük.
A prezentáció finomságát a valódi díszletek biztosítják. Mint „mocskos sci-fi”, a film alig hagyatkozik CGI használatára, a spoiler teremtmények kellemesen valóságosak, a legtöbb helyszín megépült, de magát az űrhajót feltűnően keveset mutatják a maga teljes egészében, de ez rendjén is van így. A képlet működik, a néző a szereplőkkel együtt lakja be a helyszínt. A harci jelenetek filmezése furcsán kétesélyes, egyrészt az idegbeteg kameramozgás idegesítő és a koreográfiák elmismásolására utal, másrészt illeszkedik a főhős pszichés állapotára reflektáló jelenetek szaggatottságához. Utóbbiakban köszön vissza az a személy szerint engem Mulcahy-re és Jean-Pierre Jeunet-re emlékeztető, de néhány francia filmesre is erősen hajazó arctorzító kamerahasználat, ami nagyon jól tud állni egy ehhez előre megalapozott közegben és hangulatban.
És hát a fordulatok, a film két nagy dobása, ami átadja a nézőnek is a főhős által átélt dezorientációt és emlékvesztést: ezek miatt igazából önmagában érdemes megnézni a filmet még azoknak is, akik amúgy nem foglalkoznék egy sokadik űrhorrorral. Remek forgatókönyvírói ötletek, nagyon szépen kivitelezve. A színészgárda remekel, nem mintha nagyok lennének az elvárások, de a szükséges fizikai állóképességet mindenki fel tudja mutatni, akinek meg komolyabb színművészeti feladat jut, az képes is teljesíteni azt.

Szeretem a Pandorumot, és akárhány újabb indulót látok ugyanebben a versenyszámban, szinte címről címre egyre feljebb értékelődik a szememben ízléses kivitelezése, szellemes története és a nézőre gyakorolt elragadó ereje. Mindenképpen ajánlanám!

Elmaradt a szöveges értékelés, talán mert nem nagyon tudok mit írni a filmről. Kliséhegyek… Azt sem mondhatom, hogy izgalmas volt, mert annyira várható volt minden fordulat. A látvány nem volt rossz, de emiatt nem biztos, hogy érdemes megnézni a filmet, mert egy már unásig ismert sztorit kapunk.

Újranézés.

Elég régen láttam, és mivel nagyjából csak annyi maradt meg bennem, hogy jó sci-fi volt, ezért megnéztem újra. Nem bántam meg.

Ez egy olyan típusú film, ahol maga az esemény a lényeg, ahol a kis részletek lassacskán kitöltik a sztorit, éppen ezért nagyon nehéz írni a filmről bármit is spoiler nélkül. Az alaphelyzet az, hogy a szereplőkkel együtt nem tudjuk mi is ez az egész, lényegében totális nagy kavarodás van, senki nem tud semmit, semmi nem tiszta, de mindenre szépen lassan rájönnek és ez az út maga nagyon izgalmas és ez nekem így, ahogy van nagyon tetszett. Mikor már azt hisszük mindent tudunk, akkor rájövünk, hogy mégse: az egész mögött van egy mögöttes sztori.

A helyszínek igazi sci-fis díszletekkel bírnak, nagyon hangulatteremtőek, ráadásul a komputeres grafika is a helyén van. A színészek jól alakítanak, bár számomra egyik-másik viszonylag ismeretlen: Antje Traue egy igen kompetens nőt alakít, igazi amazon, Ben Fostert pedig nem ismertem meg, pedig már nem először láttam.

Sok filmet láttam, általában meg tudom mondani egy idő után, hogy alakul a sztori, de ettől a filmtől két igazán nagy pofont kaptam, imádtam őket! A film vége egy hatalmas nagy ötlet!

Kicsit részletesebben kifejtem, hogy mik tetszettek annyira:
spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler spoiler

spoiler

Összességében tele van jobbnál jobb ötletekkel, szépen felépített a sztori, erősek és kompetensek a főhősök, a sablonok egy részét képes volt újragondolni a film, igazi sci-fi történet és látvány, csattanós vég.

Elég ütős sci-fi, tele van izgalommal, harcokkal és váratlan fordulatokkal, szépen ki van dolgozva minden egyes részlet.

Úgy kezdtem neki, hogy semmit sem olvastam róla, legyen minden meglepetés. Örültem is az elején, hogy végre egy olyan film, ahol két férfi ébred fel az űrhajón több száz éves hibernációból és nem egy férfi meg egy nő, csak hogy negyed óra elteltével a szaporodáson legyen a hangsúly. Jó lesz ez! – gondoltam. spoiler Az űrhajó, a képi világ, a „szörnyek” mind-mind nagyon jók voltak. Csak a hangok… na azon még dolgozni kellett volna, mert valahogy csálénak tűnt, hogy az emberi hangot alig lehetett érteni, de minden recsegés, ropogás, csikorgás, visítás meg kiszakította a dobhártyámat.
A történet lassan bontakozott ki, de egyáltalán nem vált vontatottá a film. Amit kifogásoltam, hogy Dennis Quaid jóformán csak díszletként volt jelen spoiler no meg az is gáz volt, hogy spoiler . Ezeket leszámítva viszont egy nagyon korrekt, látványos sci-fit kaptunk. A műfaj szerelmeseinek erősen ajánlott.

Mikor még ez megjelent az érdeklődésem a sience-fiction iránt kezdetleges volt. Láttam véletlenül a filmből részleteket, legtöbbször a végéből. Nem is tudtam mi ez, nem érdekelt túlzottan. Aztán egy cikket róla valahol, de utána elfelejtettem hogy létezik.
Amikor itt megláttam az adatlapját kérdeztem magamtól hogy én ezt láttam vagy nem? Megnézése során jöttek fel az emlékek a múltból, és jöttem rá mi is van.
Összességében nagyon is tetszett a film. Előtte megkukkantottam, hogy ez egy közepes film sokak szerint és nem egy világmegváltó mű. Nézzük.
Egy túlélésen alapuló thriller, sci-fi környezettel, és témával. Nem mély, de bőven jó. Elsiklok a hibái felett nagyjából mert azt kaptam amit vártam. Ráadásul meg is lepett néhány dologgal. Lekötött. Nem is említve hogy +1 emberrel néztem aki szintén úgy állt fel mellőle, hogy ez jó volt. Rég láttunk ilyet. Jól esett.

Nekem ott van a Halálhajó mellett. Megyek azt is újra nézem. Azt hiszem az fent van a Prime-on legalább. (Ja még sincs már.)
És utána tovább kellene haladni olyanra amit nem láttam vagy szintén rég, meg igenis meg nem is. Pl.: Napfény (Vaó ebben benne van Michelle Yeoh, Cillian Murphy, Chris Evans stb ? ), A gömb, STB.

EGYIK LEGNAGYOBB KEDVENCEM!
Űrhorror, zseniális hangulattal, ötletekkel, díszletekkel, ocsmányságokkal, vérengzéssel, jó karakterekkel és egy egészen kiváló befejezéssel.
Nagyon sokszor láttam és ugyanúgy tetszik.
(Az atmoszférája egyébként kicsit emlékeztet az első Dead space-re. )

És a zenéje? Imádom. https://www.youtube.com/watch…

Nekem ez most nem. A korábban értékelők leírásából kiderült, hogy ez a film nagyon figyelős lett volna, és akkor minden bizonnyal sokkal élvezhetőbb is, amikor kiderülnek a csalafintaságok, viszont így, hogy csak félszemmel néztem, nekem az Alien olcsó utánzatának tűnt. Lehet, hogy nem voltam most olyan hangulatban, hogy ilyen filmet nézzek, de az is lehet, hogy a film hibája, hogy nem kerültem hangulatba tőle, ezt mindenki döntse el maga, mindenesetre én erre most nem tudok semmi jót mondani. Arról nem is beszélve, hogy már az elején felhúzott, hogy a szereplők suttogva beszéltek, míg az effektek olyan hangosak voltak, hogy majd kiszakadt a dobhártyám. Nem szeretem azokat a filmeket, amiknél folyamatosan a hangerőszabályzón kell tartanom a kezem…
Egyszer majd lehet, hogy újranézem, és akkor ígérem felértékelem, ha úgy fogom érezni, de ez most nem megy.

Sci-fi. Az űrben. Kihaltnak tűnő, sötét űrhajóban. Ijesztő gyilkolászó idegen lényekkel. Mi kell még? Imádom. Teljesen a zsánerem. persze, van egy két logikai baki, közel sem tökéletes. De hát basszus engem megvett.