Halálhajó (1997) 136

Event Horizon
96' · amerikai, angol · sci-fi, thriller, horror 18

2047-et írunk. Az Event Horizon nevű felderítő űrhajó, mely évekkel korábban nyomtalanul eltűnt, most sugározni kezd az űrből. A jel forrása felé száguldó űrhajó elit legénységének tagja az eltűnt hajó tervezője, Dr. Weir is. Küldetésük: megtalálni és megmenteni a legmagasabb fokú… [tovább]

angol · nincs

Képek 14

Szereposztás

Laurence FishburneMiller kapitány
Sam NeillDr. William Weir
Kathleen QuinlanPeters
Joely RichardsonStarck hadnagy
Richard T. JonesCooper
Jack NoseworthyJustin
Jason IsaacsD.J.
Sean PertweeSmith
Peter MarinkerJohn Kilpack kapitány
Holley ChantClaire

További szereplők

Kedvencelte 24

Várólistára tette 66


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Most, hogy láttam végre az egyik legnagyobb kedvencemet moziban is, úgy döntöttem, hogy ideje egy normális, kiforrott véleményt alkotni róla és azt mondjuk le is írni. Nehéz lesz, nagyon izgatottan tudok csak megszólalni most és ez a szélesvásznú látványnak, az emlékeknek és a nagyon jól, mestereien elkészített filmnek köszönhető. Csapongani fogok.
Anno számomra teljesen új kategória volt a Halálhajó, horroba oltott sci-fi (vagy fordítva? itt ezt igazán nehéz lenne eldönteni)… Nagyot néztem, amikor az űrhajózás egyszerre mocsaras vérfürdővé alakult. Az, hogy már elsőre teljesen belezúgtam és örökérvényűnek tartom, bizonyítja az is, hogy ez a film az én megítélésem szerint egyáltalán nem öregszik. Ahogy ültem tegnap a moziban és néztem a gravimeghajtó grafikáját, egyszerűen olyan érzés fogott el, ami nagyon ritkán filmnézés közben: atyaég, ez még mindig ekkora hatással tud lenni rám? Hogy csinálja?!
Az a mély, semmihez sem hasonlítható érzet, az az alattomos borzongás, ami ennyi év után is jelen van, amikor elhangzik a mondat: Itthon vagyok… spoiler.
A filmről néhány általam nagyra értékelt tulajdonság:
– A csapat castingja. Nincs olyan karkater, tehát 0 azoknak a száma, akik kilógnak a sorból. Ritkán találni ennyi szereplőt egy helyen, ekkora összangban, ennyire szerethetően. Még a negatív karakterek is mind-mind bármikor kedvenccé avanzsálódhatnak, ami elég nagy szó. Kiemelném az általam imádott Neill és Quinlan által játszott karaktereket, engem behúztak, rajongok értük. Hihetetlen jó választás volt Jason Isaacs kiválasztása a szinte szintetikusként viselkedő tiszt szerepére. Itt kiemelném rögtön az általa megszemélyesített D.J. és Miller közötti párbeszédet a hídon. Beégett, nekem örökre. A magyar szinkron fantasztikus benne, nem csak az, ahogy mondják, de leginkább az, amit forgatókönyv szerint mondananak. Belegondolt bárki igazán mélyen? Belegondolt az, aki látta, hogy miről beszélnek igazából? Ennél mi lehet félelmetesebb? spoiler
– Látvány. Ezt egyszerűen hova fokozzam? Hihetetlen részletességű képek, amikbe bele akartam most már kötni, mert már igyekszem ezeket is kritikusabb szemmel nézni, de egyszerűen nem találok hibát. Pont beszéltük a film után/közben, hogy milyen átható a színezés, alátámasztva a film amúgy is alattomos hangulatát. Szürke, sötétzöld, fekete… pont olyan, mint valami feneketlen posvány, mint egy fekete lyuk széle (hehe, asszem ilyenje pont nincs), valami irdatlan visszataszító és zsigeri undort kiváltó mizama. Szinte átérezhető a vásznon a színek domninálta hőmérséklet is. Ahol kell, ott jég és fagy, ahol szükséges ott pedig vörös/véres, naranccsárga és forró. Patent egyensúlyt éreztem itt is.
– A sztori – és itt tudnék belekötni dolgokba. Bizonyára nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy az ember pontosan rámutasson, melyek a hibái ennek a filmnek. Főként a vége felé, szinte halmozottan. Az alapötlet szerintem lehet valid, de ezzel óvatos vagyok, mert nem értek a fizikához, mindenesetre a filmbeli magyarázatot már másutt is volt alkalmam hallani, ezért feltételezem, hogy nem teljes bullshit. Az előző mondatban említett hibáktól és a főhős idegesítő feleség-víziójától eltekintve teljesen élvezhető, lebilincselő egyéni sztorikat kapunk. Sajnáltam, hogy pont Petersnek nem ismertük meg a saját kis sztoriját, … nos, ezért kell nekem a rendezői változat. Talán ott.
– Nem mellőzi a humort sem, főleg ami Miller, Strack karaktereit és párbeszédeiket illeti. Jól elegyti a kemény, néhol igazán brutális horror elemeket, óvatosan adagolva egy-két poént, hogy azért, ha csak egy pillanatra is, de tovább tudjon dobogni a szívünk, míg nézzük.
– Mindenáron vissza akartam térni Sam Neill Dr. Weir-jére, de egyszerűen nem vagyok képes tovább magasztalni. Az Omen óta alig vártam, hogy visszatérjen, úgy igazán. Hát tessék, itt bele is tette amit kell. Neki elég csak a kamerába néznie… instant gyomorgörcs.

Én mindenkinek javasolnám, hogy ha egyetlen filmet is nézne csak meg a horror-sci-fik közül, akkor ezt vegye elő. Valamiért az gondolat jár át, valahányszor eszembe jut ez a film, hogy nemcsak tökéletes számomra, de azok számára is bizonyára lesz benne potenciál, akik nem ragadtak le a ’90-es évek amerikai látványvilágánál, a mérsékelt és nem agyonírt drámahalmazoknál. Ebben a filmben egyszerűen minden megvan, ami a szórakozáshoz kell: látvány, színészgárda/alakítás (badass karakterekkel, de van köztük troll is :D), sztori, dráma, horror (ez egész kemény, óvatosan, horror-szüzek kerüljék), thriller, mélység, humor, feszkó.
Ez utóbbi szintén felemlegetésre került: hihetetlenül ritka az a film, ahol épp bontod a chipses zacskót, de úgy is marad a kezedben, mert kb. 40 mp után elindul és ezt így is tartja fenn 90 percig. Ha csak ilyen filmek léteznének, csődbe menne pár nasskészítő, mert simán lehet, hogy a végéig nem nyitod ki azt a zacskót. (És nem gondolnám, ha ezt végignézted, hogy kedved támad majd enni… szóval hajítsd ki, a chips úgyse jó, ha sokáig nyitva marad.)
K.rva jó film, így egyszerűen. Nagy kár lenne bárkinek kihagyni!

15 hozzászólás
Törpillaa 

Hát nem volt rossz, de annyira jó sem. Számomra csak egyszer nézhetős lett, a közepe felé már alig vártam, hogy vége legyen az egésznek, mert már nagyon idegesítő volt a csajok sikítozása. XD spoiler Amúgy se volt százas az a doki, de ő és Miller vitték el a film legnagyobb részét, a többiek inkább nagyrészt zavartak, de egyébként nem rossz film. Egyszer nézhetős horrorfilmnek pont jó, mert érezhető a feszültség, a drámai komor hangulat, és egy kis borzongás, meg persze az űr látványa, már amennyi látszik belőle. XD Amikor az elején forgott a kép, még én is beleszédültem, az tökre tetszett. XD

Lunemorte 

Vérbeli beparáztatós film. (Végre!!!!)
Most félek kissé a félig nyitott ajtón át bámulni ki a sötét folyosóra…

2 hozzászólás
csartak

„A pokol csak egy szó. A valóság sokkal rosszabb.”
Jó kis horror-sci-fi, szeretem időnként újranézni.

Emerson 

Sci-fibe oltott vérbeli horror. A korához képest látványilag is korrekt volt, arról nem is beszélve, hogy a 90-es években még színészeket alkalmaztak, nem pedig huszonéves dekoratív bábúkat. spoiler
A tudományos maszlag – számomra – teljesen érthetetlen volt, a tér-idő görbületet meg mindenki feltalálta már, most épp Dr. Weir. Vicces, hogy mindig újdonságként adják el a nézők számára.
Volt pár (jó sok) parás jelenet, meg persze ökörség is spoiler. Összességében viszont szórakoztató volt és az hossza is pont elegendő volt. Eredetileg 130 perces lett volna, de meg kellett nyesni a sok erőszakos jelenet miatt. Olvasgatva az imdbn, hogy miket hagytak ki (perverz dögök), azért kicsit bánkódom…

3 hozzászólás
Sylvanas_Windrunner 

Ez egy piszokjó film! :O Azt hiszem, hogy mostmár mondhatom, hogy egy jó kis sci-fi horrorral engem meg lehet venni kilóra. Végig odaszegezett a képernyő elé, konkrétan elillant az a 1,5 óra, amit a nézésével töltöttem. Valahogy úgy érzem, hogy teljesen más kategória ez, mint a manapság tucatszámra gyártott horrorok. Ez abban is megmutatkozott, hogy tudtam élvezni, és nem csak „ó jajj ugyanmár” típusú gondolataim voltak közben, mint ami mostanában általános nálam a mai horrorok megtekintésekor. Elég megdöbbentő volt és néha kicsit a lelkembe is beletaposott. Sam Neill-t még nem láttam hasonló szerepben, de istenemre mondom, hogy baromi jól állt neki, pedig én mindig inkább kedves és védelmező típusként gondoltam rá. :D Végig izgi és borzongató volt a hangulata. Sokszor eléggé kegyetlen képekkel és jelenetekkel élt, viszont mégsem volt az az érzésem, mint mondjuk egy Fűrésznél, hogy csakis a spoiler a lényege a filmnek. A legutolsó jelenetnél meg szabályosan kirázott a hideg és libabőrös lettem, zseniális volt. :D Köszi az ajánlást @Ascyra, nagyon bejött! :)

4 hozzászólás
eNNBeus 

2017-ben láttam először, akkor egyáltalán nem fogott meg, sőt, most pedig moziban. Nem tudom hova tettem akkor a szemem, mert ez .. bahhh. Olyan szépen megmunkált elemek hada az egész, a hajó formája, a belső terek, a folyosók, a mag. Na és a sztori, hogy ki sem derül mi volt „odaát”, kb. nem is érdekelt (na jó egy kicsit), kerek volt. Úgy látszik néha tényleg a mozi élmény kell, nekem most ez kellett hogy besszippantson.

5 hozzászólás
Negative_Singularity

Nem először látom, néha vissza-visszatérek ehhez a filmhez. Imádom a gondolatot, hogy az ember istenféle lényt játszik, aki messzire hág időn és téren át, hajlítva dimenziót, csúsztatva az élet síkjait, gyalázva az ismert fizika törvényeit, aztán a saját maga alkotta tudásba bukik bele elkerülhetetlenül, kérlelhetetlenül, szinte kötelező jelleggel, mert bármennyire is akarja, nem nőhet túl a teremtőjén; a természeten. Se itt a földön, se túl a csillagokon.
Nem a leglátványosabb film, kivitelezésében is elég gyenge, a színészi játékok is csorbák néha, de az üzenet, amit átad, nyomasztó és elgondolkoztató – engem mindig szétforgácsol.

darkfenriz

Nagyon rég láttam ennyire félelmetes filmet, talán évek óta nem féltem filmtől. De ez most megtörtént, az időn és téren túli borzalom és iszonyat sújtott le ránk az Event Horizon fedélzetén. Dr. Weir és társai nem tudják még mire vállalkoznak, pláne Justin, akit először ragad magához a gravi-meghajtó. A Káosz elszabadul, vajon ki éli túl az öntudatra ébredt űrhajót?
Horror sci-fi magas fokon, megkockáztatom jobb, mint az Alienek.


Népszerű idézetek


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján