Napfény (2007) 72% 211★

Nagyon jól indult a film, teljesen beszippantott a cselekmény, de valamiért egy idő után leült a lelkesedésem. A látvány tetszett, a színészgárda még jobban és maga az ötlet is. A zene és a hangulat csillagos ötös. Igazából nem tudom, mi hiányzott.

Micsoda kezdés, mennyi potenciál, és milyen sokáig elhittem, hogy ez nagyon jó lesz. Aztán jött az Ikarosz 1 és a lejtő. Miért nem lehet antagonista nélkül filmet csinálni? És miért kell egy egyébként tökéletes filmet öncélú művészi képsorokkal és elvont isteni többletjelentéssel elrontani? A vége nekem abszolút csalódás, túlzás volt, sokkal kevesebb is tudott volna működni. A film tempója nagyon jó volt, jó arányban voltak a látványos akció jelenetek és ami igazán megfogott az az emberi oldala volt. Remek kérdésekkel foglalkoztak, minden döntésnek súlya volt, és elgondolkoztató volt, hogy mi a helyes döntés, van-e egyáltalán. A film érzelmi szálon nagyon erős volt, de a vége miatt csalódott vagyok.

Második alkalom, sokkal jobban értettem, és jobban értékelem.
Danny Boyle rendkívül sokoldalú rendező.

Annyi, de annyi lehetősége lett volna ennek a filmnek. Ha csak a sablon űrhajós katasztrófafilmes problémákat játszotta volna ki és a legénység lelkiállapotával foglalkozik, hogy ők hogyan dolgozzák fel a történteket, máris jobb lehetett volna.
De sajnos a második felétől egészen más irányt vesz.
A szereplőgárda jó, bár jobban megírhatták volna őket. Egyáltalán nem érdekelt a legénység sorsa, ha az első 10 percben meghal mindenki, az sem rázott volna meg.
Eléggé lassú a történet és sajnos az első óra után érezhetően elfogyott az ötlet.

Ugyan Garland írása a végső harmadban más műfajba lépdel át, Danny Boyle tudományos, dilemmákat hordozó, túlélő stílusú űrexpedíciója mégis lenyűgöző. Príma a casting, a hangulat elsőrangú, a zárósnitt csodálatos, John Murphy zenéje pedig továbbra is etalon.

Valamit biztos, hogy tudott ez a film, mert a hasonló témájú filmekkel ellentétben, ez végig lekötött. Ezen felül mindig áhítattal tölt el, hogy milyen szinten ismerik ezek az űrhajósok ezeket az űrhajókat, hogy gyakorlatilag minden egyes felmerülő hibájára pontosan tudják mi a megoldás, még azokra a hibákra is, amik fel sem merülhettek volna. Vajon ez a valóságban is így van? Hát, csak….gondolom.
A film érdekessége nekem már a színészgárdánál kezdődött, mert kötelező fekete színész nem volt benne – ha nem számítjuk, hogy Ikarus hangját adó hölgy fekete – viszont a fele színészgárda ázsiai volt. A történet nem adott rá magyarázatot – ha mégis akkor lemaradtam róla – így gondolom, hogy a válasz Danny Boyle-nál keresendő.
A történet amúgy hihető és a karakterek is nagyon jól meg lettek írva, egészen addig amíg ki nem derült, hogy a spoiler. De igazság szerint, ami nekem 10 pontból kettőt visszavett az a „váratlan fordulat” elem volt, mert szerintem teljesen felesleges írták bele. Egyrészt spoiler, másrészt ha azt még el is hiszem, hogy spoiler Összességében a zene, a gondolatot ébresztő sorok, a történet, és a megoldások mind különlegessé teszik a filmet és mégha van is hasonlóság a többi hasonló témájú filmmel, van benne valami egyediség, ami kiemeli közülük.

Mennyi potenciál… milyen remek, művészi, lélektani sci-fi-dráma / thriller lehetett volna… erre beb***nak egy főgonoszt, mint valami rossz videojátékban.

Ma néztem meg másodszor, először már jó régen láttam, talán 2007. őszén. Ám akkor nem tetszett. Most viszont nagyon is, ilyen egy jó sci-fi. Nem is emlékeztem rá, hogy Chris Evans, Michelle Yeoh és Rose Byrne is játszanak a filmben, és mindegyikük nagyot alakít.

(Chris Evans kísért engem. Esküszöm, nem direkt néztem meg két nap egymás után két olyan filmet, amiben benne van, ezt speciel Danny Boyle miatt választottam.)
A film eleje akár egy igényesebb tömegscifi is lehetne, úgyhogy egész sokáig azon gondolkoztam közben, vajon ez a Cillian Murphy most akkor nagyon helyes, vagy nagyon nem. (Továbbra is passz.) Aztán ahogy haladtunk a közepe felé, egyre jobban kezdett a film érdekelni, és ezt a roppant kardinális kérdést el is felejtettem. Igazán jó cucc kerekedett az egészből, nem túl pörgős, de nem is hiányzik, hogy pörögjön, igazából még kevesebb akcióval is beértem volna, úgy tetszett a lélektani vonal. Még Amerika kapitánynak is adok létjogosultságot, bár egy passzív-agresszív gyíkarc, de erkölcsileg rendben van. spoiler
Mondjuk a film vége erősen WTF-pozitív, kicsit Kocka, kicsit 2001: Űrodüsszeia érzésem volt. De Danny Boyle nem Hollywood. Danny Boyle jól nyomja.

A zenéje kimagaslóan jó volt. És akkor a végén még jött az I Am Kloot Avenue of Hope-ja, szóval a hallójárataim viháncoltak a gyönyörtől. De…
A világmegmentős filmeknél mindig kényes téma a hogyan. Persze nem tudományosan alátámasztott magyarázatot akarok, amit földi halandó meg sem értene, de spoiler
A „fordulaton” meg se lepődtem, mert még mindig fortyogtam az elején lévő bakin. spoiler
Összességében csalódás volt, de a zene miatt megbocsátok mindent.