Játékháború (Toy Story 1.) (1995) 81% 591★

Sokáig kedvenc mese volt, emlékeszem gyerekoromban azt gondoltam hogy amikor nem voltam otthon akkor a játékok életre kellenek úgy mint itt.
Már rengetegszer láttam, de még mindig imádom. Jó volt újra nézni megint! :D Izgalmas mese, meg vicces is és nagyon jó szereplők vannak benne. Kedvencem a Rexi volt, meg persze Woody és Buzz. Micsoda örült kalandba keveredtek állandóan! :D
Még mindig szeretem ezt a mesét! ^-^
https://www.youtube.com/watch…

A Toy Story valahogy eddig kimaradt teljesen az életemből.
Sokkal rosszabbra számítottam, szóval kellemesen csalódtam. Tetszett, csak rengetegszer kiakadtam, hogy „Miért? Miért nem maradtatok a feneketeken? Mert akkor mindez nem történt volna meg..” @pvik13 igen..én már csak így gondolkodom :D

Gyerekként biztos voltam benne, hogy az én játékaim is életre kelnek, amikor nem vagyok ott, de akárhányszor próbáltam kifigyelni őket, mindig cselesebbnek bizonyultak nálam. Egyébként aranyos, szerethető rajzfilm a barátságról. Nekem mondjuk néha Buzz és Woody is túl sok még ebben a részben, de igazából mindenkit kedvelek. Kivéve persze Sidet. Az egy kretén.

Valahogy nagyon kimaradt a gyerekkoromból, pedig annyi idős ez a mese, mint én, hihetetlen! :D
Nagyon tetszett, imádtam, Woody és Buzz barátságának kiforrása nagyon megható volt. Sajnálom, hogy ennyit megkéstem a nézésével, hiszen biztosa máshogy tekintettem volna a játékaimra, és biztos vártam volna, hogy életre kelnek ^^

Megkerülhetetlen mérföldkő a filmtörténetben, engem mindeddig mégis elkerült. Mostanra éreztem úgy, hogy nem elég, ha csak félinformációkat tudok róla, meg kell nézzem. Abszolút megértem körülötte a felhajtást, nagyon jól sikerült darab, ami megérdemli, hogy hivatkozási alapként tekintsenek rá. Ha gyerekkoromban nézem, biztos nagy kedvencem lett volna, így maradok a Shreknél.

Gyerekkoromban rettegtem ettől a mesétől, de fogalmam sem volt róla, hogy miért… mostmár tudom… a szomszéd gyerek és a játékai… a soklábú babafejű pókakármiutánzat…. most is szörnyülködtem rajta egy sort, (anya meg jót nevetett rajta).
Woody és Buzz imádom őket, jók a hangok, jók a poénok. Azt hiszem a harmadik rész tetszett legjobban, azt láttam unokaöcsémmel legtöbbször, de most az első rész is nagyon jó volt. De a szomszéd gyerektől még most is frászt kapok. :D

Nagyon-nagyon sokáig egyáltalán nem vonzott, de aztén mégis megnéztem, és imádtam. Aranyos és vicces film, imádom az alapötletét, mert szerintem nincs olyan gyerek a világon, aki legalább egyszer ne gondolkodott volna el rajta, hogy mit csinálnak a játékai, mikor ő nincs ott. Nagyon megszerettem az összes játékot, mindnek külön személyisége van, és csak úgy jó érzés nézni. Biztosan sokszor nézős lett.

Újranézés volt. A Toy Storyt elég régen láttam, de már akkor is tetszett. Akkor készült, amikor a teljes CGI animációs filmek még ritkák voltak és különlegesnek számítottak. Ma már általánossá váltak, eltűnt az újdonság varázsa, és a színvonal is sok esetben csökkent.
Nem véletlen, hogy élettelen tárgyak, játékok a főhősök, mert az élő emberek illetve a kutya animációja mai szemmel egy kissé kidolgozatlan még. De ez az 1995-ös film ma is megállja a helyét. A ma már sorozattá alakult Toy Story a játéklét fontos kérdéseit feszegeti. Ebben a részben a központi kérdés az, hogy fenyeget-e a veszély, hogy majd lecserélnek egy újabb, jobb, izgalmasabb játékra? Nemcsak a főhőst, Woodyt foglalkoztatja ez a kérdés, hanem mindenkit. Az egyik kedvenc jelenetem a játékkatonák szülinapi és karácsonyi akciója volt. Az emberi szereplők közül Andy testesíti meg a jó fiút, aki mindig rendesen játszik, a szomszéd Sid pedig a rosszat, aki csak felrobbantani, szétszerelni és összetörni tudja a játékokat. Bár a különféle általa barkácsolt játékszörnyekben van valami bizarrul kreatív. A másik kérdés az, hogy mi a játékok feladata, és vajon mit jelent játéknak lenni? Ebben a részben ezt Buzz Lightyear tanulja meg, a további filmekben pedig ez a kérdés újra és újra felmerül.
Idén 20 éves a Toy Story, de ugyanolyan jó, mint régen!

Talán gyerekként jobban élveztem volna.
Annyira nem volt rossz, de nem is estem tőle hasra. Woodyék kalandja eléggé izgalmasra sikeredett. A film nézése közben kezdtem úgy érezni, hogy Sid igazi pszichopata, ebből a gyerekből felnőttként biztos, hogy sorozatgyilkos lesz.
Az énekek is idegesítettek egy kicsit.

Buzz Lightyeart és Woody-t szerintem abban az időben mindenki szeretett volna. Sajnos nem lett nekem egyik sem, de maga a mese kedves maradt így is számomra. Viszont a szomszéd srác játéka is résztől nagyon irtózom, olyan félelmetesek.