Játékháború (Toy Story 1.) (1995) 81% 323★

A Toy Story valahogy eddig kimaradt teljesen az életemből.
Sokkal rosszabbra számítottam, szóval kellemesen csalódtam. Tetszett, csak rengetegszer kiakadtam, hogy „Miért? Miért nem maradtatok a feneketeken? Mert akkor mindez nem történt volna meg..” @pvik13 igen..én már csak így gondolkodom :D

Újranézés volt. A Toy Storyt elég régen láttam, de már akkor is tetszett. Akkor készült, amikor a teljes CGI animációs filmek még ritkák voltak és különlegesnek számítottak. Ma már általánossá váltak, eltűnt az újdonság varázsa, és a színvonal is sok esetben csökkent.
Nem véletlen, hogy élettelen tárgyak, játékok a főhősök, mert az élő emberek illetve a kutya animációja mai szemmel egy kissé kidolgozatlan még. De ez az 1995-ös film ma is megállja a helyét. A ma már sorozattá alakult Toy Story a játéklét fontos kérdéseit feszegeti. Ebben a részben a központi kérdés az, hogy fenyeget-e a veszély, hogy majd lecserélnek egy újabb, jobb, izgalmasabb játékra? Nemcsak a főhőst, Woodyt foglalkoztatja ez a kérdés, hanem mindenkit. Az egyik kedvenc jelenetem a játékkatonák szülinapi és karácsonyi akciója volt. Az emberi szereplők közül Andy testesíti meg a jó fiút, aki mindig rendesen játszik, a szomszéd Sid pedig a rosszat, aki csak felrobbantani, szétszerelni és összetörni tudja a játékokat. Bár a különféle általa barkácsolt játékszörnyekben van valami bizarrul kreatív. A másik kérdés az, hogy mi a játékok feladata, és vajon mit jelent játéknak lenni? Ebben a részben ezt Buzz Lightyear tanulja meg, a további filmekben pedig ez a kérdés újra és újra felmerül.
Idén 20 éves a Toy Story, de ugyanolyan jó, mint régen!

Nagyon-nagyon sokáig egyáltalán nem vonzott, de aztén mégis megnéztem, és imádtam. Aranyos és vicces film, imádom az alapötletét, mert szerintem nincs olyan gyerek a világon, aki legalább egyszer ne gondolkodott volna el rajta, hogy mit csinálnak a játékai, mikor ő nincs ott. Nagyon megszerettem az összes játékot, mindnek külön személyisége van, és csak úgy jó érzés nézni. Biztosan sokszor nézős lett.

Buzzal olyan akciófigurát alkottak, amiért gyerekkoromban szivárvány ömlött a számból :D Woody allergiás reakcióit az életre pedig végtelenített gifben órákig bámulva se unnám :D
Ők a kedvenc alacsony & magas haver párosom filmekben. :D

Buzz Lightyeart és Woody-t szerintem abban az időben mindenki szeretett volna. Sajnos nem lett nekem egyik sem, de maga a mese kedves maradt így is számomra. Viszont a szomszéd srác játéka is résztől nagyon irtózom, olyan félelmetesek.

Végre normálisan láttam ezt a mesét,régóta kíváncsi voltam rá. Vicces,eredeti és nagyon cuki. :)

Emlékszem, első megnézéskor mennyire lehengerelt a ma már kissé primitívnek számító 3D animáció. De ez volt az első 100%-ban 3D-ben készült rajzfilm, amit láttam, továbbá gyerekkoromban én is bolondultam a műanyag kacatokért, úgyhogy egyből belopta magát a szívembe. Mostanában már nem igazán nézek efféle filmeket, de a Toy Story széria minden egyes darabját tűkön ülve várom. Még mindig az első rész a legjobb, (talán, mert itt még megvolt az újdonság varázsa,) viszont a készítők tényleg tudnak újat alkotni mindegyik részben a kisfilmeket is beleértve. Talán az a titka, hogy sok mással ellentétben csak igen ritkán jelenik meg új rész és nincsen túltolva, erőltetve a dolog.

Nagy kedvenc ez a társaság, nagyon humorosak. Mindig is így képzelik a gyerekek a játékokat szerintem, hogy amikor nem látják őket, akkor tudnak mozogni. Amikor nyílik az ajtó, összecsuklanak ahol vannak:) Buzz Lightyear.. a végtelenbe és tovább:)

Nálam nem lett kedvenc, de azért közel járt. Buzz Lightyeart meg egyszerűen cska képtelenség nem szeretni.

Gyerekkorom nagy story-ja.
Arra emlékszem, hogy mikor először láttam elkezdtem vizslatni a saját játékaim nem akarnak e véletlen életre kelni… :D Sajna nem.
Azért Woody és társainak kalandjai örök klasszikusok maradnak számomra, amiket felnőtt fejjel is imádok nézni.