Játékháború 2. (Toy Story 2.) (1999) 80% 456★

Ezt a részt is szeretem, mondjuk ezt többet láttam mint az elsőt, igazából nem tudom miért, pedig az elsőt egy picit jobban szeretem. Izgalmas és persze nagyon aranyos is ez a rész. Jók az új szereplők, főleg Bullseye és Jesse. Az is tetszett benne hogy több dolgot megtudtam Woody múltjáról. :D
A kedvenc részem mikor a játék boltban vannak! :D Meg a liftes. :D
A tanulsága nagyon szép és igaz is. A játék arra való hogy játszunk velük és persze szeresük is. ^-^ Én is jó szívvel gondolok vissza a játékaimra. :)
https://www.youtube.com/watch…

Teljesen jó folytatás; izgalmas, humoros és a már megkedvelt szereplők mellé szerethető újakat is kap a néző. Elméletileg. Az igazság az, hogy gyerekként rühelltem ezt a rajzfilmet, mert nagyon, de nagyon irritált Jessie. Felnőttként sokkal jobban átjött a történet, jobban is tudom értékelni, de mindent összevetve ezt kedvelem legkevésbé a Toy Story mesék közül.

Talán ez tetszett a legkevésbé, de még erre sem mondanám, hogy színvonalon aluli volt. Az alap történetet nagyon jól továbbgondolták, nem hagyták ellaposodni. Kedves volt, érdekes, izgalmas, annak ellenére, hogy már az elején tudjuk, mi lesz a vége.

Az első részhez képest jobban kitárul a világ, sokkal kalandosabb ez a rész.
Kicsit szomorkás is, ahogy a játékok szembenéznek az elmúlással.
Az új karakterek is jók, bár Jessie kicsit sok volt.

A második résznek is sikerült hoznia az első rész színvonalát. Kialakítottak egy olyan egyensúlyt a szereplők jelenléte között, ami az előző részben főleg csak Woodyra és Buzzra hangsúlyozódott. Most megkaptunk mindent amit szerettünk volna. Dögivel kaptuk a jeleneteket a játékoktól; Slinkytől Krumplifej úrtól, Rextől és Buzztól, miközben a főszereplőnk Woody és az újdonsült szereplők Jessie, Szemenagy és Stinky Pete is jelentős perceket kapott. Ezt az egyensúlyt pedig imádtam. Hiszen még továbbra is Rex és Krumplifej az egyik kedvenc szereplőm és most többet kaptam belőlük. Illetve Jessie és Szemenagy is szuper újítás volt a történetbe. Kedvenc jelenetem határozottan a spoiler. Illetve a végére bevágott „bakik” is nagyon szórakoztatóak. Rengetegszer újra tudom nézni. spoiler

Az első rész egy picikét jobban tetszett, de mégis szuperül megcsinált folytatás. Jó a története, tetszett, hogy megismertük Woody történetét, kaptunk új szereplőket, akik ugyan olyan jók, mint az eddigiek. Megmaradt a vicces része is, izgalmas és meglepően érdekes témát boncolgat azzal. hogy vajon mi a jobb. Kiállítási tárgyként tekintsünk a játékokra, vagy az a jobb, ha játszunk velük, akkor is, ha megviseltek lesznek az évek során. Egyértelműen a második.

Nagyon jó volt, simán hozta az első film színvonalát. Örültem az új karaktereknek, akik remekül beleillettek a régiek közé. Nem tudom, hogy maradt ki ez a rész eddig az életemből, de abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem. Kalandos volt, a történet élvezhető és még felnőtt fejjel is izgultam rajta, hogy vajon Woodyék visszajutnak-e időben Andyhez. És Woodynak igaza van abban, hogy egy játék arra való, hogy játsszanak vele. Oké, a ritka gyűjthető figurákkal persze más a helyzet.
Különösen tetszett Woody múltja, hiszen így érthető, hogy Jessie miért örült neki annyira. Szerintem azt remekül eltalálták. Meg úgy minden mást is.
A filmes utalások nagyon betaláltak, a végén a bakiparádé meg zseniális ötlet volt. Végigvigyorogtam az egészet.

Ezt a részt láttam először, nem is tudtam, hogy létezik előzmény. Nagyon sokszor néztük a gyerekekkel és megunhatatlan. Jó poénok, kedves szereplők.
Egy játéknak az a „dolga” hogy a gyerek használja. Ne a polcon álljon! Nem baj, ha kopik, de ha elszakad, varrjuk meg, még akkor is, ha nem lesz tökéletes. És úgy az igazi, ha nem tökéletes, mert ha a gyerek varrja meg, talán még jobban becsüli utána. Sajnos manapság már nem ez a jellemző a gyerekekre. Rengeteg játékot kapnak, sok silány minőségűt is. Eltörik, kap újat. Jó lenne, ha mindenkinek ilyen gyerekszobája lenne, mint Andynek.

Az első rész jobban tetszett, valahogy nem volt az igazi. Szerintem amúgy a játék akkor játék ha használják őket. Értem, hogy sokan szeretik gyűjtetni a cuccokat, de a polcon vitrinben lévő tárgyakhoz soha sem fogják az embert érzelmek fűzni.

Nagyon jó ez a rész is,végre láttam! :)