A dolog (Apokalipszis-trilógia 1.) (1982) 80% 271★

Ez volt életem első horrorfilmje (kb. 8 éves lehettem, amikor stikában megnéztem). Majd’ 30 év elteltével is tisztán fel tudtam idézni a jeleneteket, annyira belém égett az egész. Ritka gusztustalan, nyomasztó hangulatú, iszonyú parás zenével, remek alakításokkal. És hó, mindenütt hó. nálam ez önmagában is horror elem
Biztos vannak benne hibák, de nem akarom észrevenni.

A világ egyik legjobb horrorfilmje, sci-fije és pszichothrillere. A rendezőnek, John Carpenternek van pár nagyon jó alkotása, de ez azok között is óriási darab. A mai napig lenyűgözőnek hat a látvány, pedig lassan 35 esztendeje forgatták. Ezen felül remek színészek vannak benne, akiknek a karaktereik kitűnően ki vannak dolgozva, fordulatos a forgatókönyv, tele rejtélyekkel, amik lassan kibontakoznak a cselekmény alatt. Ennio Morricone hátborzongató dallamokkal, vagy inkább zajokkal festi alá a filmet.
Páratlan mű.

Verhetetlen film, egyszerűen imádom, hogy nagyvásznon láthattam, libabőr. A helyszín, a szereplők (Kurt Russell ojjjejejejeeeeee), a feszkó végig a gyomorban, véééégig, a lény, a hajó, hát csak magasztalni tudom, csont nélkül 10 pontos.

Tetszett, jóféle hangulata van. A film alapját, a novellát, tehát Az izét meg még kiskoromban olvastam, és annyira megmaradt bennem, mert azért ez emlékezetes történet. (de amúgy szerintem elég béna a magyar címe, a Dolog viszont jól eltalált)
Na szóval a film az jó volt, nem csap át öncélú ijesztegetésre rájátszó látvány orgiába, szerintem kellő mértékben adagolja, és az akkori technikához képest jók a megoldások.
Zene, színészek, történetvezetés is mind jó.

Nem volt rossz film, de engem nem győzött meg. Voltak olyan részei, ami tetszett, de nagy részét untam.

Mivel elég sokat hallottam erről anyámtól, majd közeledett a reboot, plusz motivációt kaptam arra, hogy végre megnézzem a horror műfaj eme klasszikus darabját. Viszonylagos régisége ellenére mai szemmel is hátborzongató volt, amolyan vérbeli inváziós sztori, ami után azt se tudod hová bújj és kiben bízz. Ezek mellett, itt tetszettek az ötletes effekt megoldások, illetve a feszültség szinte kézzel tapintható a teljes játékidő során, ami utánozhatatlan hangulatot adott az egésznek, extraként pedig Kurt Russell tökéletes főhősnek bizonyult, amivel az egykori „Thing” remek összképet nyújt.

Alapból a 2011-es volt régóta a várólistámon, de gondoltam azért mégiscsak az eredeti klasszikust kéne megnézni előbb.
Milyen jól tettem! Mai szemmel nézve is remekül néz ki, a szörnyek hátborzongatóak voltak, végig fenntudta tartani a feszültséget, tényleg senkiben sem bízhatott az ember, Kurt Russel pedig egy teljesen jó főszereplő volt. (utólag elég hülyén érzem magam, hogy nem ismertem fel Keith David-et már csak a hangja miatt is)
Talán kicsit sok karakter volt így nem voltak éppen a legkidolgozottabbak, de igazából ez a legnagyobb probléma vele.

Kedves mai horrorfilmek!
Ti mikor fogtok tudni majd ilyen zseniálisak lenni?

Az eredetit nem láttam, így nincs mihez viszonyítanom. Egy szórakoztató filmet kapunk a szörnyes horrorok minden kellékével. Egynek jó.

A remake manapság egyet jelenet a bőrlehúzással, azonban volt időszak, amikor e szó hallatán a filmrajongókat nem rázta ki a hideg. Az 1982-es A dolog című filmmel ugyanis John Carpenter egyszerre tiszteleg az eredeti A dolog egy másik világból előtt, közben pedig le is körözi azt minden téren. A horror nagymestere ugyanis az 1951-es klasszikussal ellentétben a már ott is alapul szolgáló novellát sokkal hűbben követi, és a találkozást az idegen létformával sokkal hátborzongatóbban ábrázolja. Ugyanis míg Christian Nyby filmje az emberi összefogást és leleményességet hirdeti, addig Carpenter mozija egy zseniális emberrajz egy olyan szituációról, mely próbára teszi az ember bizalmát társai iránt.
A film mindvégig minőségi és a feszültségtől majd szétrobban a televízió, ámbár a finálé felé közeledve talán kicsit meginog a gépezet, viszont az utolsó képsorok láttán az ember libabőrösen áll fel a képernyő elől. Az ahogyan az első fél óra fokozatosan adagolja az információkat, vagy épp tartja azokat vissza olyan húzás, amit egy mai horror már nem igazán tudna megcsinálni. Persze, vannak nyomok, hogy mikor ki lehet a dolog, de elsőre nem lehetsz semmiben sem biztos.
A színészek fantasztikusan lettek összeválogatva, és Carpenternek igaza volt, ugyanis tényleg színtiszta felüdülés, hogy itt csak férfiak vannak összezárva. A karakterek nem mellesleg logikusan cselekszenek, nincsenek buta és logikátlan cselekedeteik és nem mellesleg teljesen emberiek. Kurt Russel nem mellesleg brillírozik MacReadyként.
A film látványvilága minden téren hibátlan. A kék és fehér, mint domináns színek sokat hozzáadnak a klausztrofób hangulathoz, ehhez még jön az Antarktisz, mint helyszín, illetve a szűk terek. És persze ott van maga a dolog. Rob Bottinhoz ezek után hozzá kellett volna vágni az Oscar-díjat, nemhogy nem jelölni őt és csapatát. Amit ez a férfi 22 (!!!) évesen összehozott, arra nincsenek szavak. A werkfilmben el is mondja, hogy ma már jó pár trükköt nem merne bevállalni. A maszkok egyszerre lenyűgözőek és gusztustalanok. Itt nincs CGI, hanem kézzel fogható bábok, maszkok, mindenféle ragacsos anyag. A műtős jelenet a mai napig lenyűgöző, de a dolog első átalakulása is pazar. Ez utóbbit egyébként Stan Winston hozta össze, mivel Bottin annyira túl volt terhelve, hogy kénytelen volt felkérni a másik effektzsenit.
Végül a tökéletes összhatáshoz jön a zene. Enni Morricone tőle teljesen szokatlan dallamokat komponált, de ezek nélkül a film értéke csökkenne. Nyomasztó, olykor nem is zene, hanem zajok keveréke, de működik. A főcím pedig egyszerűsége ellenére hátborzongató.
Sajnos anno hatalmasat bukott a mozikban, mely az alkotók szerint azért is történt, mert rosszkor jött ki, ugyanis az E.T. is ekkortájt került a mozikba, és a barátságos földönkívüli után a nézők nem tudták igazán elfogadni, hogy az idegenekkel való kapcsolatfelvétel ennyire kegyetlen legyen. Lehet benne valami, bár 3 évvel korábban sem volt épp kellemes a velük való első találkozás, a'la Alien.
A dolog minden idők egyik legjobb remakeje és filmje. Többször újranézhető klasszikus, amihez foghatót ma már nem készítenek.