A sötétség fejedelme (Apokalipszis-trilógia 2.) (1987) 69% 49★

Érdekes elgondolás, az biztos. Megijedni ugyan nem sikerült, de a vége miatt érdemes volt megnézni. Néha majdnem elaludtam kávéval a kezemben, de a hangulat, a zene kárpótolt…Sajnos több szereplő már nem él a való életben.

Sok pozitív hozzászólást olvastam más oldalakon, így kíváncsian ültem le a film elé. Nem csalódtam. A sötétség fejedelme a legjobb carpenteri hagyományokat követve hozza a nézőre a frászt. Érdekesen elegyednek benne a horror, azon belül is a zombifilmek, a vallási témájú mozik és a sci-fik vonásai, viszont a rendező ügyes kézzel fogja össze őket, mindig egy kicsit adagol hol ebből, hol abból, így a végeredmény egységes, és nem kaotikus.
A tudomány és vallás kérdése piszkosul érdekes kérdés, mert ugye mindkét dolog mellett fel lehet sorolni ezer meg ezer dolgot. De mi van, ha ezek valóban összekapcsolódnak? Carpenter persze nem vesézi ki túlzottan a dolgot, inkább alapnak használja, hogy felépítsen egy brutális atmoszférát, ami alatt folyamatosan kúszik elő egyre inkább a gonosz fojtogató érzete. Nem vicc, az utolsó tizenöt percen én tényleg féltem, a végső képsorok után meg szerintem mindenki kicsit máshogy fog tükörbe nézni.
Carpenter mindig maga szerzi filmjeihez a zenét, na itt kegyetlenül kitett magáért. Szinte nincs jelenet, hogy ne szólna legalább egy apró dallam a háttérben, de ez olyannyira tökéletes hatást kelt, hogy egy percig nem érző a néző, hogy a zene tolakodó lenne.
Nagyon erős mozi, az egyik legjobbja az öregnek. Kíváncsi vagyok Az őrület torkában című darabra, mely A dologgal elindított és ezzel folytatott Apokalipszis trilógia záróakkordja. Az előzetes alapján mindenképp ígéretesnek látszik.

Nem volt olyan eros, mint az Orulet torkaban, de nagyon tetszett. Volt benne kraft, tetszett az elmeleti resz amit belevittek; a zeneje pedig kifejezetten.

Azon kevés horrorfilmek egyike, amit moziban láttam és baromi féltem tőle. Dehát Carpenter már csak ilyen :) A sok B kategóriás film között volt néhány jó dobása is. Ez az egyik… volt. Mai szemmel nézve már ezt is besöpörhetjük a többi mellé, a szőnyeg alá. Itt azért még az akkori élményem és érzésem csillagoztam. :)

Fú, de rossz volt.
Béna történet, béna párbeszédek, béna rendezés. És dögunalamas.
(A dolog után Carpenter hogy adhatta ki a kezei közül ezt…?)

Az első sátános film, amit életemben először láttam, és elaludtam rajta moziban, valahogy nagyon nem jött át gyerekfejjel (10-12 éves lehettem). Akkoriban kizárólag olyasmire csorgattam a nyálamat, ami jó gusztustalan meg véres, mint pölö a Légy, az Evil Dead, Kedvencek temetője és hasonlók. Aztán amikor jó pár évvel később újra megnéztem, egyből az egyik kedvenc sátános filmemmé avanzsált.