Ómen (Ómen 1.) (1976) 103

The Omen
111' · amerikai, angol · dráma, horror, rejtély 18 !

1 díj · 2 jelölés

Robert Thorn, az Amerikai Egyesült Államok római nagykövete megtudja, hogy felesége halott fiúgyermeket hozott a világra. Ahelyett, hogy közölné Katherine-nel a rossz hírt, Robet inkább úgy dönt, hogy a katolikus egyházon keresztül inkább örökbefogad egy újszülöttet. A gyermek születési adatait… [tovább]

angol

Képek 14

Szereposztás

Gregory PeckRobert Thorn
Lee RemickKatherine Thorn
David WarnerJennings
Harvey StephensDamien
Patrick TroughtonBrennan
Billie WhitelawMrs. Baylock
Martin BensonSpiletto atya
Leo McKernCarl Bugenhagen
Sheila RaynorMrs. Horton

Kedvencelte 12

Várólistára tette 51


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Nem volt rossz, de annyira jó sem, inkább félúton a kettő között áll. A szereplők számomra abszolút felejtősek voltak, egyik karakter se lett kedvenc, pedig Damien spoiler Egyébként a halálesetek nem igazán voltak ijesztőek, és annyira horrorisztikus sem, inkább olyan drámai thriller-félének mondanám, de neeem annak a durva fajtának. Simán nézhető, a rottweiler a legcukibb volt. :-D

Nihilchan 

Imádom a démoni gyermek koncepciót, ez meg ugyebár alapfilm a témában. Ez persze nem jelenti azt, hogy nagyon jó lenne; mai szemmel még kifejezetten borzongatónak sem nevezném. Számomra inkább szórakoztató volt, mint ijesztő, ráadásul a gyereket is aranyosnak találtam. Szegény kutyát viszont sajnáltam; ez a történet nem tett jót a rottweilereknek.

Popovicsp87 

A film erőssége, hogy az emberi gyermeket állítja be gonosznak, akinek a legártatlanabbnak kellene lenni. Damien ráadásul eléggé aranyos is, így senki nem gondolná gonosznak.
Sajnos az évek alatt nem öregedett a film jól, ma már inkább misztikus thrillernek mondanám, mint horrornak. A halálok egy részét simán ki lehetett volna védeni.
Fokozatosan adagolja a rejtélyt, tetszett, hogy Mr. Thorn fokozatosan szembesül az igazsággal.
A zenéje nagyon jó, Jerry Goldsmith ismét kitett magáért.

LoneWolf 

A gyerekközpontú horrorok öreganyja lehet ez a film, de sajnos közel sem a legjobb. Az alapok tetszenek és a nyomozgatós részt is szépen tálalták, mégis döcögős, a halálok pedig látszólag könnyedén elkerülhetőek lettek volna. (spoiler) A „balesetes” dolgot egyébként szerintem innen vehette át a Végső Állomás széria, illetve egyértelműen ennek alapjaira épít a [[https://snitt.hu/filmek/good-omens-2019-2019|Good Omens]] is. Ezen kívül már annyi film született, ahol az örökbefogadott kölyökkel van valami furcsa „probléma”, hogy asszem akkor se folyamodnék ehhez, ha valamiért sose lehetne saját utódom. Egyébként horrornak harmatgyenge, szóval nem is tudom minek nevezném inkább… talán szimplán misztikus thrillernek. A zenéi mindenesetre remek hangulatot kölcsönöztek neki és a színészi játék is az erősségei közé sorolható, de nem is vártam keveset olyan alakoktól, akik a Doctor Who-ban, illetve a Star Trek-ben is nagyobb szerephez jutottak. Kedvenc ugyan nem lesz, de egyszer valóban érdemes megnézni és kíváncsian vágok bele a trilógia maradék két részébe.

2 hozzászólás
GentleRain 

Ez a film sokadszorra is a frászt hozza az emberre, tök mindegy, mennyi idő telt már el a készítése óta.

csokidani 

Tinikent lattam utoljara, de basszus, ez meg mindig veszettul jo film…
Azt a kis mocskot meg mindig ugy el naspangolnam… :D

TribeBubu 

Alapmű.
A színészek, a látvány és szinte minden egyéb csak simán jó. Azonban ami miatt eszeveszettül jó ez a film, az a feszültség, ami a cselekményből adódik, a zene pedig rátesz egy jó nagy lapáttal. Még így negyven év távlatából is óriási élmény megnézni.

kkata76 

Sokadszorra is nagyon jó film, még mindig az egyik kedvenc horrorfilmem. Kitűnő a rendezés, és a zene… zseniális!!
A nevelőnő meg nagyon para!!

desertangelable 

Abszolút tiltólistás film nálam, nem biztos, hogy túlélném. Nagyon régen láttam és sajnos nem nézhetem meg még egyszer, mert annak nem lesz jó vége.

Gothic 

Ez a film bizonyára nem tett jót szegény rottweilerek amúgy is mostoha megítélésének. :'D

Noha évek óta birizgálta a fantáziámat, mégis rezignáltan kezdtem bele, ugyanis az ennek az évtizednek a horrorjaival tett kísérleteim eddig nem zárultak felhőtlenül. Aztán jött az Ómen a várólistámon meg landolt a második és a harmadik része a baljóslatú, komor zenéjével, az ezzel éles ellentétben álló, idilli látványvilágával, és nem akartam elhinni, hogy mennyire megragadott, hogy nem tudok benne hibát találni történetileg. Mindamellett még mindig el tud kápráztatni, hogy mennyire sokszínű ez a műfaj, hogy mennyire különböző filmek találhatóak meg benne; ennyire éles kontrasztokat még nem igazán tapasztaltam.

Például az Ómenre egyáltalán nem mondható, hogy véres vagy akár klasszikus értelemben véve ijesztő lenne, de ez nem von le semmit az értékéből – nem is értem, miért lehet pusztán ezért leminősíteni. Sokkal inkább para és rejtélyes, valamennyire még művészi és elvont is. A címe pedig tökéletes szinkronban áll a sugározottakkal, ugyanis olyan, mintha minden másodpercet valamiféle megfoghatatlan, baljós előérzet, egy láthatatlan viharfelhő nyomna. Kockáról-kockára építi fel a színtiszta, idilli normalitásban – a legtöbb jelenet még nappal is játszódik – azt a meggyőződést, hogy valami rohadtul nincs rendben, és sugallja mellé a másik, legalább ugyanennyire intenzív meggyőződést, miszerint nem kellene így gondolni, érezni. Ez a mindent átható szkeptikusság adja a történet szépségét, és nem véletlenül használtam épp ezt a jelzőt; mivel nem drámai, hatásvadász hitetlenkedéssel sújtják a nézőt, hanem az egész… realisztikus. Hiteles.

Ez jórészt abban gyökerezik, hogy a leginkább nézőhöz közeli karakter, a nagykövet egy abszolút két lábbal a földön álló, józan, gyakorlatias ember. Az ilyen szereplőket sokszor nem bírom, mert könnyen vállnak túl merevvé és beszűkültté, de az Ómennél ez nem állt fenn, abszolút jót tett a történetnek az ő józan észbe, normalitásba vetett szilárd hite; nem kapta el a hisztéria és a paranoia, amikor az örökbe fogadott gyerek körül sokasodtak a furcsa események, hanem próbálta fenntartani a helyzet feletti irányítást, az elrugaszkodott elméleteknek akkor engedett teret, amikor már tényleg nem maradt más. Mégiscsak egy kisgyerek! Nonszensz egy kisgyereket hibáztatni azért, mert rossz dolgok történnek körülöttünk! Nem úgy viselkedett, mint egy klisés horrorfilm karakter. A tálalást és mértékeket érintő észszerűség pedig kvázi elengedhetetlen volt, hiszen egy ilyen típusú misztikus szálat nehéz kordában tartani, hogyha a készítők 100%-osan komolyan akarják vetetni magukat, pláne egy mindenféle spirituális és vallási vénát nélkülöző néző előtt. A saját keretein, saját szabályain belül logikus volt az uralkodó keresztény mitológia mellett is, ateista szemmel is megkérdőjelezhetetlenül működött a dolog. Kimondottan tetszett a fokozatossága, először csak a „valami nem stimmel” érzet, aztán a rossz ómenekkel dobálózó, szenilis pap handabandázása a veszélyről, majd a bizonyítékok. Különösen a fotók funkciója jött be, rátett egy lapáttal a magasztosságra, elkerülhetetlenségre, súlyt adott a próféciának.

A horror-faktor kibontakozásában se találtam hibát, mind a bevezető szakasz para jelei, mint a furcsa kisugárzású nevelőnő és az állatkertben megvaduló majmok, mind a középtájék látványosabb mozgolódásai, mint a baleset és a kutyafalka, mind a konkrét, folyamatosan durvuló gyilkosságokért emelem a kalapomat. Az egész… a lehető legjobb értelemben szervezett és fegyelmezett. A végkimenetelre vonatkozóan volt egy erős tippem, ha úgy tetszik elvárásom, hiszen a megvalósulása igazán zseniális lett volna; és legnagyobb elégedettségemre a rendező is hasonlóan gondolkozott, és meglépte.

Egyedül azért vonok le egy csillagot, mert határozottan állítom, hogy az értelmes gondolkozással összeegyeztethetetlen az a nézet, amit az abortusszal kapcsolatban meglebegtetett a film.
Hiába korhű maga a mechanizmus, az érintett emberek reakcióját ez nem mossa ki. A férjnek kell beleegyeznie, hogy a feleség mit tehet a testével, és ha nem megy bele, akkor simán rákényszerítheti, hogy megszüljön egy gyereket, amit nem akar?! És él is ezzel a jogával, rá is kényszeríti, mikor tudja, hogy a szabad akarat semmibe vételén túl drasztikus kárt is okoz ezzel neki?! Ez mivel különb a nemi erőszaknál, helló??
Az a férj a társa, nem pedig a gyámja, hogy felülírja egy felnőtt ember önrendelkezését!
Bármennyire is tetszik a film, efölött a nézett fölött, ennek a helyeslése fölött, képtelen vagyok szemet hunyni, és nem hibának kiértékelni.
Az abortusz alapvető emberi jog, a megtagadása az önrendelkezési jog sértése.


Népszerű idézetek

Ódor_Endre 

– So the devil's child will rise from the world of politics.


Folytatása

Összehasonlítás

Ómen


Hasonló filmek címkék alapján