Démonok között 2 (Démonok között 2.) (A Warren házaspár univerzuma) (2016) 76% 359★

Nekem ez a rész is tetszett. Volt benne elég izgalom, feszültség, komor hangulat, és hátborzongató részek. Ezt a részt, még csak másodszorra néztem meg, de ugyanúgy tetszett, mint először. A szereplők jók voltak, főleg Ed és Lorraine Warren még mindig nagyon jók szerintem, és apáca is eléggé jó volt, kellően félelmetes kinézete volt. :-) Lehet kicsit elfogult vagyok ezekkel a filmekkel, de nekem így tetszett mindenestől, még akkor is ha vannak benne hibák. Én nem a hibákat kerestem, vagy a kliséket, én csak élveztem a filmet. :-)

Az első rész határozottan felértékelődik ezt látva, pedig az se volt nagy szám. Az elején még nagyon reménykedtem, hogy lesz ebből valami, még próbáltam is meggyőzni magam, hogy a céltalan ijesztgetésen túl is van elképzelésük a készítőknek. Csalódnom kellett. A végére szinte teljesen meguntam, és ahogy lenni szokott, a végső összecsapás számomra most is inkább volt szánalmasan vicces, mint rémisztő. Ráadásul happy end a vége? Undorító szirupos életbölcsességekkel? Fúj.

No comment…

Ezazz, visíts még, te mocskos állat! -_–

Hát, ez rettenetesen unalmas 2 óra volt.
A sikoltozások nem ijesztően hatottak, hanem idegesítettek, ahogy Lorraine is, mert a szövegének az 50%-a annyiból állt, hogy „Ed!”.
Viszont a végén nem volt rossz az a csavar, hogy spoiler Viszont az utolsó pár percen kívül nem sok lényeges dolgot fedeztem fel.
A démonok pedig látszólag nagyon buknak az egyedülálló anyukákra, vagy a nagy családokra.

Jobban bejött, mint az első rész. Első felét végig paráztam amíg Warrenék meg nem érkeztek. Barátosném kedvenc része, szóval nagy elvárásokkal ültem le elé azok után amiket mondott róla, és nem volt csalódás.

Számítottam erre, mégis kicsit meglepett: a Démonok között második része abszolút nyögi a horror-franchise-ok örök átkát, a törvényszerű önismétlést. A sikeres, nagy közönséget megmozgató horrorok nehezen újrázhatóak, hisz győzelmük titkát nagyrészt csak azon az áron tudják megőrizni, ha tartalmukban és stílusukban is nagyrészt odaláncolják magukat az előzményhez. Ez ebben az esetben annyit jelent, hogy a Démonok között folytatásában sem látunk mást, mint az első részben, és miközben meglepetés már nem ér minket, ami plusz felvillan benne, az finoman szólva is véleményes a hatásmechanizmus tekintetében…

Nem tudom tőle elvenni, hogy ijesztgetés még mindig működik, illetve hogy az arcátlan jump scare-ek mellé sok ötletes megoldás is be tudott furakodni. Sajnos árnyalja az egyébként szép, bár kissé steril technikai kivitelezés diadalát a kevéske kis CGI, ami viszont förtelmes, látványosan ledobja magáról a film organikus szövete.
Mindemellett ebben a részben tűnik fel először a később saját mellékágat kapó Apáca, de ennél rosszabb főgonosz-prezentációt elképzelni sem lehet már utólag visszanézve. Nem tartom valószínűnek, hogy az Apáca ekkor még nagyobb jelentéstartalommal bírt egy mezei aktuális egyfilmes ellenfélnél, de az itteni szereplése után finoman szólva indokolatlannak tűnik komplett filmeket felhúzni a vele folytatott harcra – hisz a felette aratott győzelem itt kicsit nyögvenyelősen, de meglehetően könnyen sikerül!
Hangsúly a nyögvenyelősön: ebben a sztoriban nincs 134 perc, és ez legkésőbb akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Warrenék évődése szinte már a nevetségességbe hajlik. Egyébként sem világos, őket pécézte-e ki az Apáca, avagy Lorraine látnoki képességei vonzották be a démont a saját életükbe, de Ed viselkedése sok esetben már tényleg mindenféle logikát és életösztönt nélkülöz. Ezt ezúttal már súlyosbítja az az elszántság, amivel a film próbál egyfajta hősfigurát faragni a házaspárból, miközben Ed már itt is inkább hasonlít Elvis-imitátor autókereskedőre, Lorraine meg egy korabeli szektavezérre – és ez a sugárzó bizalmatlanság a valóságban csak erősebb.
A gyerekszínészek viszont jók voltak!

Még csak a második nekifutás, és máris jócskán megfáradt a széria! Az első részre adott nyolcasom után ide hetes illene, de szerintem ez a színvonal hatosnál többet nem ér.

Hát, ha nem azt írták volna műfajnak, hogy horror, hanem dark fantasy, akkor több csillagot kap. De egy horror műfajhoz képest nekem csak egy élvezhető dark fantasy lett…

A hangulat remek lett, a megszokott elemeket jól adagolták, egy kis csavart is tudtak beletenni. Élvezhető volt a maga módján, de ijesztőnek nem mondanám, pedig az éjszakai vetítésre mentünk, ahogy azt adja is magát…

Nagyjából ugyanaz mint az első rész. Legalább ami a film utáni érzéseket illeti. Nem volt se jobb se rosszabb mint a mostanában mozikban lévő horrorok. Bár talán kicsit több ijesztő részt vártam ha már két órás a film…

Túl sok nem maradt meg az első részből, talán csak annyi, hogy egy kliséhalmaz volt, pár tucat jumpscare-rel megfűszerezve. Akkor működött, bár nem volt maradandó. Az Annabelle a halálom volt, tipikus semmilyen, talán egyetlen jó jelenettel.
Na ebben a filmben azért több akadt. Kár érte, hogy néhol annyira, de annyira próbált komoly és félelmetes lenni, hogy nevetségessé vált. Talán három vagy négy jelenet volt, ahol elnevettem magam. Ezen kívül viszont? Azt hiszem, működött. Nem mondom, hogy tökéletes, nem mondom, hogy különleges, de tetszett. A hangulatosnak, félelmetesnek szánt jelenetek hatásosak voltak, a jumpscare-ekkel mintha spóroltak volna, vagy legalábbis nem csak arra építettek. Ez különösen jó dolog! Ott voltak a logikai buktatók és ez a stop motion spoiler, aminél fulladoztam a nevetéstől, de összességében teljesen jó volt.