Videodrome (1983) 67% 74★

Nem semmi film. A maga korában pedig pláne nem lehetett rossz. A tv mint személyiségformáló és befolyásoló tényező nem ismeretlen dolog, amit még jobban felerősít drogként kezelése. Sajnos ma sem vesztett aktualitásából.

Ez az egyik legjobb Crononberg film. A témaválasztáson nem lepődtem meg már a rendező miatt. Megint a hallucinációk világa. Kicsit az Existenzre emlékeztetett, hiszen ott is halált akartak hozni a játékra, ahogy itt a videodrome-ra. James Woods pedig jó színész.

Oké, bevallom, szeretem az agyament dolgokat (valaki emlegette az értékelések közt Miike Takashit, aki az egyik kedvenc rendezőm), szóval nekem ez tetszett. A body horrort annyira nem kedvelem, viszont Cronenberg filmjei mindig tartogatnak valami pluszt, nem csak üres képi frázisokat puffogtat, hanem van mondanivalója is, és emiatt érdemes nézni a filmjeit. Emellett érdekesek (még ma is) az effektek és a téma is: szeretem az ilyen realitás vs hallucináció/képzelet témájú filmeket, nagyon izgalmas, ahogy a kettő összemosódik, és ahogy az ezt átélő szereplő(k) reagálnak a szituációra, vagy ahogy ezt megoldják képileg. A filmnek természetesen vannak egyéb rétegei is amiket fel lehet fejteni, de ehhez újra kellene nézni, én most csak erre figyeltem.

’83-ban biztosan nagyon újszerű és durva film volt ez, vérbeli Cronenberg. Ma már más témakörben, más irányból szokás a tévé hatásairól vitatkozni, de feltételezem, hogy bár ez egy agymenés, azért voltak bőven ’83-ban, akik erősen bólogattak a filmben elhangzottakra.
Azt hiszem, ez az első film, amit végig bírtam nézni James Woods főszereplésével, és meggyőzött róla, hogy nem egy rossz színész. Kár, hogy nem bírom elviselni a fejét, de amúgy erre a szerepre tökéletes választás volt. A Cronenberg filmjeire oly jellemző gusztustalanságokat is repeső szívvel láttam viszont. Jól néznek ki, egyetlen jelenet volt csak, ahol feltűnt, hogy a lüktető tévét bizony egy gumiszerű anyaggal oldották meg, amit hátulról nyomkod egy szebb jövőt remélő technikus, a többit simán elhittem. Szóval a látványvilág James Woodstól eltekintve eléggé rendben van.
Összességében azért nem voltam oda érte, valószínűleg nem voltam a kellően befogadó és sötét hangulatban, amikor megnéztem. Cronenberg filmjeit érdemes úgy nézni általában, hogy elgondolkodsz a történet hátterén, mondjuk úgy „filozófiáján”. Ennél a filmnél ez fokozottan érvényes, mert Max hányattatásai nettó baromságnak fognak tűnni, ha nem gondolsz utána a motivációknak.
Aki bírja az öreg munkáit, ne hagyja ki. Ha még nem láttad egy filmjét sem, de nagyon érdekelnek, ne ezzel kezdd. Mások megkímélhetik magukat tőle nyugodt szívvel, mert alapvetően szerintem nem egy szórakoztató darab, ne várjunk tőle ilyet.

Nekem ez nagyon tetszett. Persze, erős a történet, kimagaslóak az alakítások, kap jónéhány pofont a tv, meg a „lezüllött társadalom”. De minden erőssége közül egyet emelnék ki, amivel igazán megvett a film. Úgy sikerült bemutatnia a szexuális devianciákat (még ha csak érintőlegesen is), hogy nem lett tabusítva semmi, sem hercegnős köntösbe bújtatva. Abszolút intelligensen nyúltak a témához.
A végére már túl sok volt a gore-ból nekem, egyedül ez zavart.

Volt bent nagyon sok jó momentum, de valamiért mégse kötötte le a figyelmemet teljesen, lehet csak nem voltam rá hangolódva..