Kedvencelte 10

Várólistára tette 46


Kiemelt értékelések

AnnaAnn

Ez a zombis Romero film valahogy kimaradt régebbről a számomra, és nem is lesz a kedvencem. Emellett azonban adott estére egy bizonyos hangulatot. A maga nemében egyedülálló, még ha nem is élethűek a sérülések. Tetszett, hogy az élőhalottak használnak eszközöket, de amolyan primitív módon, nem esnek túlzásba. A befejezés is jó volt, ahogy az egyik főszereplő meggondolja magát, és áttör rajtuk.

Gothic01 

Az élőhalottak éjszakája (1968) és az Eli Roth – A horror története (2018–2021) után lelkesedéstől és elvárásoktól feltüzelve kezdtem meg az ismerkedésem minden idők egyik legikonikusabb zombis filmjével, végeredményében egy abszolút kellemesen eltöltött két óra hosszával gazdagodva. Figyelembe véve, hogy egy horrorfilmről van szó, ez fonáknak vagy egyenesen sértőnek hangozhat, de minden degradáló éltől mentesen nevezem a Holtak hajnalát igazi lazítós, „chill” filmnek, ami bőkezűen kényezteti a műfaj rajongóit a különféle, kreatív trükkökkel. Egyszerűen jó érzés nézni, belekuckózni ebbe az alternatív, apokaliptikus világba, szinte észre sem véve, ahogy elszállnak a percek és órák.

Sokan mondják, hogy ez egy tipikus nem gondolkozós film, aminél az ember kikapcsolja az agyát, és leereszthet, mert értelmetlen bármi bonyolultat vagy intellektuálisat keresni a felszín alatt, azonban ez távol áll a valóságtól. Nem értelmetlen. A zombis filmek alapvetően is erős társadalomkritikát fogalmaznak meg a leszakadó testrészek és a látványos vérengzés mögött, és csak úgy úszkálnak a különféle szimbólumokban, amelyek a társadalom elbutulásáról, a szellemi leépüléstől és a lassan ölő betegségektől való félelemről, a csordaszellemről és az emberi sekélyességről, civilizálatlanságról mesélnek. Romero második nagy zombifilmje pedig ráadásul egy szatíra, ami műfajbeli kereteiből adódóan kötelező jellegűen gúnyolódik kora társadalmának a hibáin, beleértve az átlagember működését, a visszás politikai és közéleti jelenségeket, így még jobban kidomborodik a zombi filmek eszmei oldala. Azonban Romero a szatirikus elemeket mulattatóan, és nem utolsó sorban diszkréten adagolja. A Cannibal holocaust (1980) alkotójával ellentétben ő nem kötelezi rá a nézőt, hogy foglalkozzon az üzenettel – bár a Cannibal Holocaustot én pont ezért az ellentmondást nem tűrő, gondolkozásra kényszerítéséért is tisztelem – , hanem meghagyja a döntés lehetőségét, hogy valaki csak élvezi a trükköket és az izgalmakat, vagy átértékel magában ezt-azt az emberiséggel kapcsolatban az ő görbe tükrén keresztül.
Én az utóbbi mellett döntöttem.

Fontos, és beszédes momentumok többek között, amikor a rendőrség razziát tart, és az egyik rendőr majd' felrobban a bevándorolókkal szembeni dühétől, a krízist egy remek lehetőségnek látja, hogy ideológiai megfontolásból önbíráskodjon; konkrétan szitává lő mindenkit, mint egy elmebeteg, aki az útjába akad. Ha zombi, ha ember. A néző meg csak fogja a fejét, hogy „Atyaég, ennek tényleg ez most a legnagyobb problémája?! Támadnak a zombik, ez meg az etnikai és rasszbeli különbségeken pattog?!” Illetve annyira elvakítja az intoleranciája, hogy fel sem fogja azt a nyilvánvalót, amit a pár perce történetbe pottyant néző is rögtön lát, azaz minél több a halott ember, annál több jön vissza belőlük, annál több lesz a zombi, annál nehezebben tudják megfékezni ezt az egész válsághelyzetet. Szürreális és kétségbeejtő, hogy puszta nem gondolkozásból és agresszióból micsoda károkat okoz. Egyszerűnek és racionálisnak tűnik a megoldás az egész zombi-helyzetre, de a lakosok elutasítják. Szubjektív berögződésekből.

Vagy ott voltak az áruházi kirakatokra tapadó, tülekedő zombik, akik kísértetiesen hasonlítottak a Black Friday és egyéb nagy leárazások alatt elszabaduló tömegre. Valamint nem szabad elfeledkezni a motoros bandáról se, akiknek a jelenetét első körben céltalan vagdalkozásnak és időhúzó hülyeségnek találtam… de visszatekintve sokszor reflektáltak velük az ember ugyancsak céltalanul romboló természetére. Nincs valamire szükségük, de elveszik attól, akinek kellhet, puszta erőfitogtatásból, vagy szórakozásból tönkreteszik azt, ami számukra nem bír értékkel. Többször is felmerül a kérdés, vajon az összességében passzív és egyszerű zombik a szörnyetegek vagy az emberek? De nem egyszer felüti a fejét a filmben a másik oldalról az is, hogy az ember mennyire megbabonázottja a tárgyaknak, a zombik és az emberek elhullásába a néző egy idő után befásul, de amikor földhöz vágják az áruház vadiúj, csili-vili tévéit, akkor összeszorul a torka. Mert a társadalom mesterségesen, kvázi elérhetetlenné tesz bizonyos termékeket az átlagembernek, hogy aztán nagyobb értéket tulajdonítsanak nekik, mint a saját testi épségüknek. A hőseink is, amikor berendezkednek a plázában, és egy kicsit leül a közvetlen veszély, rövid időn belül úgy kezdenek viselkedni, mintha a Pinokkió Vidám Szigetére szabadultak volna be. Nem a túlélésükhöz első sorban szükséges fegyverként és ellátmányként hasznosítható dolgokat gyűjtik be, hanem azokat az élvezeti cikkeket, amiket nem volt alkalmuk a normális körülmények között megvenni. Elfeledkeznek róla, mi tombol odakint, miért vannak úton, nem is igazán akarnak tovább menni, rémálomból egy csapásra a földi Mennyországgá változik a szituáció. Ám a földi Mennyországot is unalmassá teszi a megszokás, a sokadik felhőtlen, dúskálásban töltött nap után úgy vánszorognak az üzletek és az emeletek között a túlélők, akár korábban a zombik.

Az atmoszférateremtés mellékesebb adaléka a Holtak hajnalának, de muszáj megemlíteni, mennyire remekül játszanak a brutalitás és az idill közötti kontraszttal is. Eleinte tombol a pánik, a paranoia és a kiszolgáltatottság, nem bízhat az ember senkiben és totálisan bizonytalan a jövő, viszont amikor létrejön a pláza ikonikus bázisa, akkor egy csapásra barátságos és boldog légkör uralkodik, meg nem mondaná az ember, hogy ez egy inváziós film, hogy fél órája még fejeket vágtak le benne. A film legnagyobb erőssége, ami a Holtak hajnalát felülmúlhatatlanná és örök érvényűvé teszi, a különféle effektekben rejlik. Össze sem tudnám számolni, hányféle sérülést és a zombik hányféle legyilkolását jelenítették meg, mindenféle számítógépes manipuláció nélkül, ezt a fajta tudást és zseniális, kreatív munkát a CGI világában képtelenség lenne megismételni. Sokan bele sem gondolnak, mekkora kihívás végig izgalmasra elkészíteni egy ilyen típusú filmet, hatalmas kreativitás szükséges a néző figyelmének a fenntartásához, elvégre az ember vs zombi összecsapások kb. két alkalom után érdektelenné válnak, hogyha nem tudnak újdonságot mutatni a hogyannal. Nem győztem lelkendezni, hogy technikailag mennyire igényes, izmos teljesítményt tettek le az asztalra, a maszk-és effektmesterek nem csak kitaláltak jeleneteket, hanem működőképesen, élethűen és nem utolsósorban kézzel foghatóan fel is építették őket. Az a momentum különösen parádés, amikor az egyik zombi kiharap az egykori felesége vállából egy termetes darabot, mindezt lassítva, a bőr és a hús nyúzódását alaposan megfigyelhetően a nézők elé tárva. Igazinak tűnik, és megrázó. Ezek olyan apróságok, amiket értékelni kell, nem csak a filmtörténeti jelentőségük, hanem az összetettségük miatt is. Ismétlem magam, de… egyszerűen nagyszerű, léleksimogató érzés ennyi kreativitást látni.

A szereplők közül Peter lett a kedvencem, ő menedzselte lényegében az összes jelentős lépését a túlélőknek, ő tartotta őket életben. A rátermettsége, a gyakorlatiassága és a hidegfejűsége simán helyettesít egy több fős alakulatot. Rá és a többiekre is rá lehet persze sütni, hogy papírmasé karakterek, ugyanis nem éppen a pszichéjükre feküdt rá a film, – bár azért vannak ilyen szempontból is olyan jelenetek, amik megérdemelnének néhány mondatot – hanem inkább funkcionális jelentőséget tulajdonított nekik. Teszik a dolgukat a történetben idegesítő drámázások nélkül, és a néző hajlandó kiegyezni velük ennek okán. Nem gyűlöli őket, nem annak drukkol szüntelenül, keresztbe tett ujjakkal, hogy gyilkolják le őket a szörnyek, mint a slasher filmek többségében. A szereposztás kapcsán érdemes megjegyezni, hogy jelentős az etnikai vegyesség, az egyik főhős – a már említett Peter – fekete, és több fekete, egyéb színes bőrű bukkan fel akár az emberek, akár a zombik között, mint kis túlzással élve az évtized összes filmjében együttvéve. Örvendetes volt látni, hogy Romero észrevette azt, ami ellen sokan még ma is ellenkeznek, hogy ha Amerikában nagy létszámú nem hófehér lakosság él, akkor hiteltelen, hogy a filmekben vagy csak hófehér embereket, vagy jó 90%-ban hófehér embereket mutatnak.

A Holtak-trilógia első részéhez hasonlóan ez is egy úttörő alkotás.

Miyakobaba 

Zombi apokalipszis esetén én is egy plázában keresnék menedéket.
Ott minden megvan.
A film számomra túl hosszú volt (lehetett volna egy órával rövidebb).

Negative_Singularity

A történet maga tetszett, az egy helyszínen játszódó szimpla, de magával sodró esemény is rendben volt (hozta a ’80-as évek filmhangulatát), de a karakterek iszonyú sekélyesek és felszínesek voltak, mintha csak papírsablon figurák lettek volna, egyszerűen képtelen voltam így élvezni ezt az egészet.
Az alapötlet jó, Romero világára épülnek a mostani zombis filmek is, ez egyértelmű, de valami nagyon hiányzott ebből a moziból.

Up (2018. dec.).: karácsonyi dekorációkészítés közben vettem elő egy kihívás miatt, mert már láttam, és nem kellett minden percére figyelnem. Igazából így sokkal jobban tetszett, mint mikor a képernyőre voltam tapadva, szóval, ha tv filmnek fogom fel, akkor azért nem rossz. Sőt.

1 hozzászólás
Imoran 

Ahhoz képest, hogy milyen retró, szórakoztató és látványos, néha még vicces is volt.

JackTheStampede 

Az első rész után arra számítottam, hogy itt is ugyanazt a történetet nézhetem végiig mint a remake-ben azonban már a játékidőn is ami 2 és fél óra látszott, hogy itt valami több lesz. Sajnos azonban számomra roppant lassan haladt előre a történet és a szereplők sem voltak valami kidolgozottak. Igazából indokolatlannak tartottam a film hosszát lévén elég egyszerű története volt. Kicsit untam és a zombik is elég gyengék voltak főleg amikor az egyik jelenetben egy fiatal srác a kezeivel csapkodva araszol a szőke lány felé úgy, hogy a csaj kb egy helyben ácsorog perceken keresztül. Hát ez már nem volt akkora élmény mint az első rész de mint a trilógia 2. része kötelező.

Marianna_von_Birken 

Mindenkori kedvenc zombimozim. Nekem pont annyit ad, amennyit elvárok egy zombifilmtől, sem többet, sem kevesebbet: kellően trash, kellően barbár, kellően gusztustalan, kellően in medias res, nem veszi magát komolyan, nincsenek benne filozófiai mélységek, nem magyaráz meg semmit, nem keres megoldásokat, csak henteljük a zombikat és próbáljunk túlélni. Mint egy régi FPS játék. De ha zombifilmet nézek vagy FPS-sel játszom, azért teszem, mert éppen arra vágyom, hogy ne kelljen használni az agyamat – mert igenis igénylem az agyatlankodást is –, csak hadd szóljon.
Viszont a remake-jét nagyon utálom: ez trash, az meg gagyi.

fayakezdet 

Korához képest megállja a helyét. Az is tehet vele egy próbát. aki a mai modern zombis filmekhez van hozzászokva.


Hasonló filmek címkék alapján