Holtak hajnala (Halottak remake 2.) (2004) 70% 143★

Hát ez nagyon beteg film volt, de tetszett. Izgalmas volt, bár az első részt, és az eredetit még nem láttam, de ez ütősre sikerült. Volt humora is a filmnek annak ellenére, hogy tele volt spoiler A szereplők nem igazán lettek kedvencek, de a sztori érdekes volt, és látványos.

Biztos vagyok benne, hogy a mai késő húszas, kora harmincas korosztályok számára afféle tinédzserkori zombi-alapélmény volt anno a Snyder-féle Holtak hajnala. Ezzel sokat elmondunk magáról a moziról, de tegyük gyorsan hozzá, hogy ő és a 28 nappal később, esetleg a 28 héttel később együtt elég stabilan összehozta a modern zombimozik néhány közhelyességig ismételt alapvetését – nem tudom, az őket követő megannyi, talán a közelmúltban kissé megfáradt zsánerfilm termelt-e ki bármiféle újdonságot ezekhez a darabokhoz képest, de nyilván az ő fontosságuk is zárójelbe kerül, ha az embernek például már zsebben vannak a Romero-féle eredeti művek…

Márpedig ezek végignézése után elég nagy magabiztossággal merem kijelenteni, hogy Snyder a vizualitásban és a gore-ban rejlő lehetőségeken kívül nem sok mindent akart feléleszteni és újracsomagolni az eredeti, egyébként ennél jóval összetettebb és mélyebb világból. Romero filmjeinek forradalmi látásmódja és jellege, a zombi által képviselt társadalomkritikai lehetőségek kibontása, a társas kapcsolatok alakulása a társadalmi rend felbomlása közepette immáron nem fontos Snydernek, bár az utolsó pontot bele tudja szőni egy-egy, amúgy rendkívül egydimenziós és kőegyszerű karakterének fejlődésébe. Értelmi síkon C.J. jellemfejlődése az egyetlen érdekes vetület, amivel azonban Snyder nem akar érdemben elmondani semmit, pusztán forgatókönyvírói trükként alakítja a karaktert meglepő irányba. Hozzá képest mindenki kőegyszerű sablonok mentén gondolkodik, önmagához hűen, sokszor ostobán, átlátszóan korlátoltan – mindent egybevetve, még a szerencsétlenség által összesodort emberek különbözősége sem nyújt túlságosan sok izgalmat, nagyon gyorsan világossá válik, ki mennyire és miért fontos vagy jelentős, és ettől a dramaturgiai kasztrendszertől maga a film sem kíván elszakadni a későbbiekben.
Az alapötletet és a marketingesek motorjának tekinthető kiindulási alapot tehát hozta Romero, megannyi saját eredeti gondolatát kikapálták a remake-ből, és a maradékra ráhúzták a veszettül látványos, véres, heves, ingerekben gazdag külsőségeket – ez a Holtak hajnala 2004-ben, egy jelenünkre, életünkre, világunkra semmilyen módon sem reagáló szórakoztatóipari termék. Ez utóbbinak kiváló, nincs ellenvetésem vele szemben, de ékesen bizonyítja azt az alaptézist, hogy a kétezres évek elején készült zombifilmek az agyatlan szórakoztatás első vállaltan „csak annyi, amennyinek látszik” jellegű képviselői voltak. Mindent egybevetve, még a 28 széria is, bár ott a színészi munka és felbomló rend bemutatása, az emberi kapcsolatok árnyalása egyértelműen jobban sikerült, legalábbis az első részben biztosan.

Nem akarván lehetetlent kérni egy zombifilmtől, mint mai szemmel ismerős és izgató akcióhorror, a Holtak hajnala természetesen remek induló. Nem tudja és nem is akarja azonban bizonyítani, hogy a témában ennél több van – akit ez jobban érdekel az ezrével tóduló CGI-zombitömegeknél és a patakokban ömlő-spriccelő vérnél, az továbbra is Romero első három filmjénél keresgéljen. Közülük az első kiváló, patinás vintage művész-horror, a második felkavaró dráma a már véresebb és drasztikusabb horrorban, a harmadik pedig a totyogó zombijai ellenére nyomasztóan sokrétű, még mindig gondolatokkal teli gore a javából…

Ez volt az első zombis film, amit láttam annak idején DVD-n.
Nem volt rossz, nekem tetszett, viszont az eredetit még nem láttam.
A zombi bébi elég furcsa látványt nyújtott, de kellett a filmbe ez is.
Aki pedig végignézte a stáblistát, az sejtheti, hogy hőseink története nem happy end-el zárult. (:

Most, hogy hamarosan megérkezik Zack Snyder Igazság Ligája, gondoltam átveszem a filmográfiáját. Ezért hosszú évek után újranéztem a rendező debütáló filmjét; a Holtak hajnala Remake-t. Középiskolás éveim alatt rengetegszer láttam és nagy hatással volt rám. Ugyan kicsit megkopott, amit műfaji a túlkínálatnak tudok be, de még mindig az egyik legjobb zombis filmnek tartom! Külön élvezet volt úgy nézni, hogy a Snyder-re később is jellemző stílusjegyeket fedeztem fel benne. Ilyen a látvány, nagyon erős és kontrasztos a színvilág. Lassításból is kapunk néhányat, meg persze a rá jellemző zseniális zenehasználatból. Az elején lévő híradós felvételek alatti Johnny Cash szám tökéletes hangulatot teremt a filmnek! A színészek jól hozzák a karaktereket, bár az is igaz, hogy nagyon bonyolult személyiségeket nem kell várni. Nekem a Ving Rhames által alakított rendőr volt a kedvencem! Egy igazán szórakoztató és feszült film, és persze véres is. Érdekesség, hogy az a James Gunn írta a forgatókönyvet, aki később a Galaxis őrzőivel vált híressé. Ha valaki csak egy élőhalottas filmet lát életében, akkor ez legyen az! Külön öröm a számomra, hogy idén Snyder visszatér ebbe a műfajba A halottak hadserege című Netflixes alkotásával!

spoiler

„When there's no more room in hell, the dead will walk the earth”
Igazából ezt az eredetiből idézték…
Sokadszorra is tetszett, ez szerintem a sikerültebb remake-ek közül való.

Azt hiszem, a kedvenc remake-em:) Nagyon jó humora van, amellett, hogy szépen pörög végig.

Zombis film a jobb fajtából. De a soundtrackje nyert meg igazán. Értékeltem, hogy nem egy amolyan és elvitorláztak a naplementébe típusú vége van. A karakterek legtöbbje nem volt erős, de beillettek a jól ismert kliséknek és annak megfelelően működtek is.

IGEN! Ilyen egy JÓ zombis film! Ami azt illeti, még túl is lépi saját kereteit, ilyen szempontból is kellemes meglepetés volt számomra. Nagyon jól bemutatja a különféle embertípusokat, ezek valódi hús-vér (hehe) karakterek, jó és rossz tulajdonságokkal, jellemfejlődéssel (CJ!), sokszor irracionális, ámde éppen ettől hiteles reakcióikkal (pl. Andre). Humoros, reális, életteli film. Persze, találhatnék benne hibát – pl. spoiler – de ezt is felesleges szőrszálhasogatásnak érzem, mert összességében egy parádésan szórakoztató, csattanós szatírát kapunk az agyatlan horror helyett, ami már önmagában élmény.

Többen írták, hogy ez a legjobb zombis film (érdekesség: a filmben egyszer sem hangzik el a zombi szó! már ha nem tévedek..) – és tényleg nagyon jó. Nálam is bőven dobogós – én hamarabb láttam a Zombieland (2009)-et, szóval nekem az a favorit (ráadásul először usa-ban, így külön szép emlék'), de ez is minőségi darab. Ami még Top3-ban van nekem: A holtak nem halnak meg (2019) – szintén érdemes belenézni (bár ez inkább a humor irányba megy el teljesen).

Egyházi suliba jártam gimibe. Valamikor 2005 körül lehetett (a film készítéséből kiindulva), amikor lelkigyakorlatra (rekollekcióra) mentünk egy kis vasi plébániára. Az osztályfőnökünk akart hozni valami lélekemelő filmet, de otthon felejtette a VHS kazettát, vagy CD-t (ez mindegy is).

Osztálytársam kapva-kapott az alkalmon, hogy neki van egy tök jó filmje, amit éppen az ilyen léleképítő alkalmakra készítettek. Ez a film volt az…

Jól szórakoztunk, utána megbeszéltük, amit láttunk. Egyik kedvenc zombifilmem azóta is!
Laudetur!