Holtak földje (2005) 60% 69★

Bár a Snitten nincs semmilyen sorozat-, vagy franchise-mivoltra utaló jel, úgy tűnik, tévesen hittem azt, hogy Romero halott világa megállt három filmnél. Ez a bizonyos Holtak földje az egyébként is nagy időközökkel készült epizódok között a legnagyobb hiátus elteltével jelentkezett, és első volt a sorban, ami a zombifilmes reneszánsz idejében látta már meg a napvilágot. Ez, egybevetve minden előnyét és hátrányát, bizony látszik is…

A Holtak földje a kétezres évek elejének egyik teljesen tipikus zombimozija. Minden képkockája megfelel a modern sztenderdnek, jelentsen ez jót vagy rosszat – minekután a rendező tulajdonképpen nyugodtan tekinthető a műfaj megteremtőjének, szerintem jogosan várjuk el, hogy éppen ő ne simuljon bele a műfaj modern kori fénykorának termésébe, de legelső blikkre itt éppen ez történik. Foghatjuk ezt a korra, hogy a Holtak földje időben sokkal közelebb van hozzánk, mint az előző három filmhez, de ez aligha magyarázat, az meg főleg nem, hogy az előzményekhez való kötődés is finoman szólva leredukálódott.
Bár a történet tulajdonképpen követi az 1968-ban megkezdett zombiapokalipszis kronológiáját, a Holtak földje sokkal inkább funkcionál akciófilmként, mint horrorként. A bemutatott gore jellegű erőszak meg sem közelíti a ’85-ös epizód elborzasztó naturalitását, ellenben nagy volumenű, futurisztikus, sötéten apokaliptikus, és több tűzijátékot, vaktöltényt, pirotechnikai eszközt puffogtat el, mint korábban a széria valaha. Talán süvegelendő, hogy a rendező újfajta társadalmi berendezkedésre vonatkozó koncepcióját és annak instant kritikáját is egyből meg tudta festeni a vásznon, ráadásul meglepően ízlésesen, nem tobzódva a CGI-ben, ellenben a megelőző mozik mélyen ható pszichológiai drámái ide már aligha jutnak el. Minden karakter tudja a dolgát, magával önazonos módon és következetesen viselkedik, irtja a zombikat hullaprofi módon, aztán hibázik valami következetlenül halálcikit és megszívja. A zombik emberibbek, mint valaha, ám ez sosem volt annyira jelentéktelen, mint most. A tabudöntögetés hiánya, a biztonsági játék, az eladhatóság fenntartása iránti igény sosem sírt még le ennyire a rendező filmjeiről – ha bárki feltenné a tétjeit a mozi első tíz perce után, ki fog meghalni és ki ússza meg a finálét, vélhetően a legtöbben meg is nyernénk a fogadást.
Ezzel párhuzamosan a színészek között keresve sem találjuk meg a korábbi epizódok ismeretlen, de nagyon ügyes, legalább egy-két kulcsfigura esetében zseniálisnak tűnő alakításait – mindenki ismert már valamennyire, ennél fogva egytől egyig hoznak egy korrekt alapteljesítményt, de maguk a karakterek annyira szűk keresztmetszetek mentén lettek megírva, hogy a megjelenítésük is félelmetesen egydimenziós lett. Asia Argento feltűnése talán Dario Argento irányába tett gesztus, fene tudja, mindenesetre döbbenetes, hogy a meglehetően nagyvonalú cselekmény során valódi veszélyben igazából egy percig sincs, sőt, maga a karakter majdhogynem teljesen felesleges is. De ez bőven elmondható a legtöbb Riley körül sündörgő alakról. Dennis Hopper valószínűleg gázsiért jött, a szerepét gyakorlatilag bárki elvihette volna, nulla karizmával járul hozzá az összképhez.

Lapos, tipikus, poshadtan átlagos film, a zombi-műfaj hívei számára valószínűleg kimondottan középszerű találat. Óriási csalódás a klasszikus Romero-darabokhoz képest.

Ennek semmi helye nincs a legjobb horrorfilmek listáján, értékelhetetlen vacak, Romero ide vagy oda…csalódás, többet vártam tőle :(

Úgy érzem, hogy Romero ebben a filmben tudott igazán kiteljesedni és szabadjára engedni a fantáziáját, megalkotva vele a fejében lévő világot. Az előző filmjeihez képest sokkalta bővebb volt cselekményben, a karakterek terén is látványos a fejlődés, illetve maga a történetváz is gondosan felépített, utópisztikus jövőképet tárt elénk, ami szerethető volt, és a maga módján hiteles. Ennek ellenére mégsem tudta levetkőzni a vontatottságát – hiába a cselekménydinamika az előző filmekhez képest –, és bár a szereplők is érdekesek voltak, valójában, ha más alkotással mérném össze, és nem az előző filmekkel, akkor nem mondanám különösképpen kimagasló karakterbazárnak. Mindenesetre Simon Bakert imádtam benne :D

Hát ez gyengus volt.
Ez a színvonal kb a 90-es évek elején lett volna max jó, de inkább a 80-asokban.
Béna szereplők, alakítások, döntések, stb, stb; minden gyenge volt benne.
Értem én h filmszatíra cimke is rá van aggatva, de kb olyan az egész mintha csak azért lenne, mert ennyire szar lett ez a film.
Kár.

Az első számú kedvencem a zombis filmek közül, még mindig. Először moziban láttam, és ez külön élmény volt. Az „okos” zombik természetes Romero érdemét dicsérik. Zseniálisnak tartom a kutas zombit. :) A filmnek meg van az a kifejezett hangulata, hogy a zombik útra kelnek, és egyre közelednek a még álló város felé.

UuuUuUHH ara RRAA Rrrrrr RAaa!!

https://zombietranslator.net/t/j8eR49J

Nem nagy cucc, de háttérzajnak simán jó.
Viszont Baker és Leguizamo… elég kis szexisek itt nekem… :P
Hopper meg elég vicceske… X,)