Vivarium – Álmaid otthona (2019) 65% 94★

Ha tiniként láttam volna, vagy ha ez lett volna az első filmélményem a témában, akkor biztosan nagyobb hatást tett volna rám. Így azonban csak egy közhelygyűjtemény maradt számomra, amiből ismét megtudhattam, hogy
– Az élet rövid
– A hisztis gyerek idegesítő
– A kilátástalanság beletörődésre kényszerít, vagy
– Egy értelmetlen munka folyamatos ismétlésére, ami felőrli a lelket
– És mindez még egy kapcsolatot is tönkretehet, bizony

Huuuha. Nem is tudom mikor lattam utoljara (ha lattam ugyan) ennyire szurrealisan kiforditott, agymenos filmet. Nagyon tetszik hogy mer onmaga lenni a film;mert ebben megfelelesi kenyszert nyomokban sem fedezni fel. Batran mer abszurd es szokatlan lenni es en ezert nagyon halas vagyok. Minosegi rendezes, operatori munka, szineszi produkcio, zenei rendezes. Hibatlan, szokatlan, ritkasag szamba meno.
Fasza.

Ha egy cím már önmagában figyelemfelkeltő és hangsúlyos (mert, hát miért kell egy koprodukciónak latin cím, ha nem ezért), a film végén általában az az első, hogy ennek a szónak vagy kifejezésnek utána nézek. Itt is beszédes a jelentés, gyakorlatilag – számomra – meg is válaszolja a film által amúgy nyitva hagyott kérdést, hogy ez mégis mi volt?
Vivarium = spoiler
Innentől kezdve, nekem valahol egészen egyértelmű, hogy spoiler. De metaforikus értelmezés is állhat a megértés szándéka mögött, igazából ezzel a befásult, kispolgári léttel elég sokunk tud azonosulni, így a szatíra is jól állna neki.
A hangulatot mindenképp megjegyeztem, ez egy jó ideig bennem fog maradni, ahogy a kisgyerek játéka is. Nyomasztó, hiába idilli, hiába tökéletes, hibába színes. Nyomasztó.
Nincsenek válaszok, csak kapaszkodók, utalások, kisebb elhintések, de azt hiszem, itt az egyedüli, aki választ tud adni, az maga a néző, mert annyira szubjektív az értelmezése, hogy kár lenne feketén-fehéren leírni egy konkrétumot.
Rétegfilm, nem való mindenkinek, sokan fogják nyögni, hogy odalett másfél óra az életükből (egyébként lol, ez is mekkora fricskája a filmnek). Nálam tarolt.

Számomra semennyire sem az a vegkövetkeztetése a filmnek hogy élvezzük ki a pillanatot, lássuk meg az apróságokban a szépséget, nem, sőt. Inkább az a kérdés, hogy parazitaként a saját önös céljainktól vezérelve miért is használunk ki magunk körül mindent, miért is? Egy céltalan semmit nem érő asztal mögött ülő létért? Piszok jó volt a film, az első pillanatban kiderült hogy ebből a környezetből menekülni kell de kurvagyorsan, egy másodperc erejéig sem akarta velünk elhitetni hogy ez egy tökéletes választás, a főszereplők is azonnal felmérték a helyzetet és tipliztek volna ha.. Fu ez nagyon jó volt.

De nem lettem volna a főszereplők helyében. Yonder végtelenül stilizált környezete, mely az örök tökéletességet sugározza, mázsás súllyal nehezedik rájuk és kergetik őket a teljes reménytelenségbe. Noha voltak ködbe veszett magyarázatok, de maga a helyszín szolgáltat annyi gondolatiságot, kreativitást, hangsúlyos klausztrofób érzést, ami miatt bőven meg fog maradni bennem.

Ennyire rég voltam mérges filmbeli karakterekre!

Az a baja ennek a filmnek, hogy rettenetesen unalmasan van tálalva az alapvetően érdekes alapötlet. Persze nézi az ember, mert kíváncsi, mi is sül ki az egészből… a végkifejlettel kapcsolatban én egy kicsit másra számítottam, így volt némi meglepetés, ebből a szempontból pozitív a dolog. De az odáig vezető út unalmas, és több helyen roppant idegesítő. Egyszer azért meg lehet nézni.

Kellemesen elmebeteg alkotás! Végig rimánkodtam azért, hogy ássák el a kis törpesátánt… :D

Katyvasz film, amiről nem tudtam eldönteni, hogy most ufós/ lényes horror, vagy szürrealista társadalomkritika. Ami végig hóttunalmas. :/

Hát ez iszonyat nyomasztó volt! :D