A stepfordi feleségek (2004) 71% 220★

Az abszolút rémálmom ez a világ, a hideg is kirázott tőle.
Nekem tetszett a film, fordulatos volt. A házak, díszletek, ruhák csodaszépek. De ha ez az ára, akkor nem kérek belőle, köszönöm szépen.:)

Műmosoly és álderű. Bizarr szatíra az amerikai (mű)boldogság-mániáról.

Abszolút guilty pleasure.

Tény, hogy nem olvastam a könyvet és a 75-ös adaptációt is csak ma láttam először, de míg az előbb említett magával ragadott, addig itt 1-2 dolgot leszámítva csak bosszankodtam.
Az elsőben nagyon tetszett például, hogy Katharine Ross Joanna-jával az első perctől az utolsóig tudtam azonosulni és tökéletesen át tudtam érezni minden érzését és gondolatát. Mellékesen nőként is sokkal szimpatikusabb és nőiesebb számomra. Egyszerűen természetesebb mind a megjelenése, mind a játéka. Nicole számomra pont azt a túlzott tökéletességet képviseli (úgy emlékszem, talán valamikor a 2000-es évek környékétől, a korábbi szerepeivel semmi bajom), amivel inkább stepfordi feleségnek tudtam volna elképzelni, nem pedig ellenpólusnak. És a Joanna-ja sem szimpatikus. Sem az spoiler előtti harsány spoiler, sem az utána lévő hirtelen a semmiből teljesen megváltozó nő.
Azon kívül a korábbiban (még úgy is, hogy spoiler ) nagyon tetszett az a felépítés, ahogy Joanna és Bobbie próbálnak fényt deríteni a furcsaságokra. Itt meg az egészet lelövik az első negyedórában…:/
Ami pedig egyértelműen nem tetszett, az a vígjáték forma. Ha ez nem a stepfordi feleségek lett volna, hanem valami új film vagy akár a 95-ös kolónia újragondolása, ha megtartották volna magát csak a társadalmi problémát (vagy modernizálják a problémát napjainkra, ahogy meg is tették) és szatíraként más sztorit fűznek hozzá még tetszett is volna. A Ne nézz fel! (2021) például szerintem remekül dolgozott ezzel a harsány műfajjal és egy olyan alapproblémával, amit már ezerszer elmeséltek, mégis újat tudott mutatni. De itt csak kartonfigurákat tologattak, hogy a végén a szájukba adják újra és újra körülírva a nagy tanulságokat. Vagy egyszerűen megintcsak azt gondolom, hogyha adnak egy teljesen új címet neki és csináltak volna egy spoiler sci-fi vígjátékot, kiválóan szórakoztam volna, de akkor hagyjuk a hangzatosnak látszó szövegeket.
Értem, hogy Rogerék spoiler szála csak kötelező korkötött csere volt a 70-es évek kötelező korkötött spoiler száláról, de annyira amennyire meg akarták magyarázni, hogy nem kellenek a sztereotíipiák, pont annyira csináltak belőle sztereotíp spoiler. És a jelenlétük nem vitte előrébb a filmet, nem adott hozzá újat, ellentétben megintcsak összehasonlítva a korábbi spoiler, akiknek komoly jelentőségük van és úgy tudom, a könyvben még erősebb a részük.
A megújított vég spoiler szerintem iszonyú légből kapott. Ha spoiler Az egész olyan „találjunk ki valami újat csak nem gondoltuk át” szagú.
Amit pozitívan csillagozok az újban:
-Bette Midler és Glenn Close játéka. Bár mindkettő kisujjból hozza a ráhúzott sablonkaraktert, de nekik legalább hagytak teret, hogy izgalmassá és szórakoztatóvá tegyék a játékukat, nem úgy mint szegény Walken és Lovitz, akik szintén a skatulyájukat kapták, de csak névnek a plakátra, csinálniuk nem nagyon volt mit.

Rendkívüli módon haragszom erre a filmre, a készítőre, meg úgy általában mindenkire, aki EZT csinálta a stepfordi feleségekből. Egyrészt nem csodálom, hogy nagyot bukott a film, másrészt meg is érdemli. Harmadrészt meg nem értem, hogy ezt miért adják állandóan még mindig a tévében. Azt el tudom fogadni, hogy van, akinek tetszik, de abban is biztos vagyok, hogy az sem a könyvet nem olvasta, sem pedig az eredeti adaptációt nem látta.

A stepfordi feleségek horrorként van számon tartva. Elismerem, hogy nem feltétlenül tűnik annak első pillantásra, Ira Levin nem az a kaszabolós-gyilkosos-szörnyes-szellemes típusú horrorszerző, sokkal inkább Joanna paranoiája adja az izgalmakat a történetben. Rendkívül jól adagolva azt, végig képes fenntartani az olvasó érdeklődését.
Nyilván egy filmben erre más lehetőségek nyílnak, máshogyan kell hatni egy nézőre, mint egy olvasóra. Az 1975-ös adaptációt itt nem méltatnám, de jó film, akit érdekel a történet, nézze meg, és Katherine Ross Joannája számomra ezerszer szimpatikusabb, mint az a törtető, botoxszal felpumpált képű Nicole Kidman, akit itt láttam. (mielőtt bárki beszólna érte: bocsika, nekem amúgy semmi bajom Nicole Kidmannel, egyik-másik filmjében még tetszett is, de amit ebben a filmben nyújt, az nulla)
Olyan szinten változtatták meg a sztorit, olyan szinten pakolták tele unalomig ismételt (és teljesen felesleges) karakterekkel, hogy gyakorlatilag nem sok maradt meg az eredeti történetből. Bár maga Stepford megjelenítésében volt fantázia, de amúgy rosszul voltam a színektől, rosszul voltam minden egyes képtől, és az egész film harsányságától.
És. Ez. Vígjáték.
A történetbe belefér némi humor, ez Levintől sem áll messze, és az eredeti adaptációban is megjelent, intelligens módon, és vicces is volt. Itt valami borzasztóan erőltetett vihogás az egész. Arról nem is beszélve, hogy a történet csattanóját nagyjából a film huszadik percében lelövik.
Én óva intenék mindenkit ettől a filmtől. A „sztárparádé” miatt sajnos még mindig sokszor bele lehet futni, de ez az eredeti történet és a néző sárba tiprása egyszerre. Ne. NE. NE.

Tudom, hogy egy feldolgozás, mégis imádtam ezt a filmet. Jót mosolyogtam főleg a trió akcióin. Bette Midler és Roger Bart aratott. Mellettük még Nicole Kidman savanyú karaktere is ellazult. Érdekes volt, ahogy a régi férfi uralom harcolt a feminizmus ellen, amelynek végül mégis egy reális véget kapott.

Azt hiszem, már a szereplőgárda is igen beszédes, de a remek színészek mellett kapunk egy nagyon vicces, de mégis hátborzongató történetet is! A film legnagyobb értéke számomra mégis az, hogy úgy volt képes vászonra vinni a karrierista nő-zsidó írónő-meleg férfi főszereplőtriót, hogy az nem hogy nem tűnik egy izzadságszagú politikai propagandafilmnek, hanem egyenesen természetes, hogy ilyen emberek vannak. Ahogy annak az életben is lennie kéne. :)

Amilyen gyáva vagyok, elolvastam inkább a spoileres értékeléseket, hogy ne érjen nagy meglepetés :D Utólag viszont kiderült, hogy teljesen felesleges volt, lévén hogy kb. 25 percben ellövik a fő poént, aztán már csak a végén van a nagy csavar, hogy spoiler (amit szintén lehetett volna sejteni, csak most már soha nem fogom megtudni, hogy magamtól rájöttem-e volna). Szerencsére amúgy sem volt túl félelmetes a film, ez a felvizezett verzió pont nekem való spoiler, azt nem tudom, hogy a könyvben is ez lett-e a végeredmény. Néha kicsit bugyuta volt (nem hiszem el, hogy spoiler és megbuknak egy egyszerű kutyán, aminél jobbat csinálok gyurmából), de ez is hozzásegített ahhoz, hogy ne tojjak be tőle teljesen, úgyhogy végső soron én örültem neki.

Többször láttam már, de mindig jót szórakozok rajta. Pont egy ilyen lájti filmre vágytam ma reggel.

A történet maga izgalmas, a feszültségkeltés (majdnem) folyamatos, jók a színek is, a zeneszerzés pedig tökéletes. Kíváncsi lettem a korábbi verzióra is.