Örökség (2018) 68% 260★

Ez mestermű kérem. Igazi lélektani horror, nem a trancsírozós-divatos fajta, nyilván azért áll csak ennyi százalékon. Az ember bőre alá kúszik egyre jobban és alattomosabban. A szereplők egytől- egyig zseniálisak. A zenék, zörejek, hangok nagyon el vannak találva, együtt élnek a filmmel.Nem tipik húzásai vannak,mindig másfele visz, mint amire számít az ember. Sokszor volt Babadook érzetem, az kúszott ennyire a bőröm alá. Az utolsó öt perccel nem vagyok csak kibékülve, de ez sem tud levonni az értékéből, nagyon masszív a film. Ilyen egy jó horror. Grat.

Apám szóhoz sem jutok most, hogy vége lett a filmnek. Megdöbbentő, de cseppet sem ijesztő. Nem volt az a kimondott durva vérengzős horrorfilm, amit nagyon szeretek, ez inkább lélektani, érdekes sztori volt, jók voltak szereplők, nem mondom azt, hogy nem, bár az anyát párszor seggbe rugdaltam volna. :-D Az apa inkább csak volt a filmben, nem igazán tett bármi egyebet hozzá. Szerencsére most is kihagytam az előzetest, mert akkor lehet nem néztem volna végig. Tetszett, nem volt rossz film, de az anya engem irtóra idegesített, az elejétől a végéig. Kész idegroncs volt az a nő, spoiler Sajnáltam Petert, szegény tökre berezelt az egésztől, ami nem is csoda egyrészt az anyja miatt, másrészt Joan miatt. Charlie aranyos lány volt, de a csendes, visszahúzódó. De a vége az nem volt semmi, egyébként, néha még fel is nevettem a filmen.

Az a helyzet, hogy ritkán értékelek filmeket. Ha mégis megteszem, igyekszem racionálisan csillagozni, még akkor is, ha az adott film a legszélsőségesebb érzelmi reakciókat váltja ki belőlem. Ennél a filmnél ez nem fog menni.
Persze puffoghatnának a szuperlatívuszok, de azok most egyszerűen nem mennek. Ugyanis létezik a nyomasztásnak és a pszichológiai terrornak egy olyan szintje, ahol az ember egyszerűen nem találja a megfelelő szavakat, csak mered ki bambán a fejéből, mert épp az előbb facsarták ki belőle lelkének utolsó cseppjeit is. Itt az érzelmi hullámvasúton nincsenek hegyek és nincs vészfék. Ha derekasan kibírtad a zuhanást, a jutalmad egy kiadós pokoljárás.
Természetesen a hatásvadász ijesztgetésekhez szoktatott publikum tetszését nem fogja maradéktalanul elnyerni, de teljesen egyértelmű, hogy nem nekik készült. A többieknek viszont garantáltan be fog találni, ha eddig is tudták, hogy hogyan kell egy filmet látni és nem csak nézni.

Nem tudom. Nagyon ígéretesnek, egyedinek és izgalmasnak tűnt, de szerintem ez a film bőven túlgondolta magát. Az egész jó kezdés után leült a történet és csak a legvégére tért vissza némileg a bizalmam. Voltak benne jó és sokkoló elemek, de mindent összevetve úgy gondolom, a kevesebb néha több.

Az Örökség tagadhatatlanul erős film, mindenképpen helye van az évtized legjobbjait felvonultató listák élén. Nem kétlem, hogy van benne potenciál arra, hogy a „drámába hajló thrillerek egy csipetnyi horrorral”-szubzsáner kiemelkedő darabja legyen, mert annyi bizonyos, hogy említésre érdemes, emlékezetes alkotás. De nem az év horrorja. Tedd félre a kritikákat, az elvárásokat, ne hallgass a hype-ra, hanem élvezd a filmet önmagáért, azért, ami.
Bővebben: http://www.cinegore.net/2018/06/06/orokseg-2018-hereditary/

Az utolsó 20 perc miatt kapja a 8 csillagot, mert egyébként basszus ezt a két órás filmet csakis az utolsó 20 percért érdemes megnézni. Előtte másfél óra unalom, vagy legalább nagyon kevés igazán jó, izgalmas jelenet. De a vége, a vége kéremszépen kárptótol mindenért (na nem az utolsó 5 perc mert az azért kicsit furi, de az előtte lévő 15 perc, huh na az igazi horror, a jó értelemben).
A szinészek zseniálisak, nagyon jót alakitanak egytől egyik, nekem főleg a kissrác Peter játéka tetszett nagyon, de az anya is nagyon jól alakit.
Nagyon sokan nem szerették, és én meg is értem valahol, mert ha valaki arra számit, hogy itt egy első perctől fogva izgalmas horrort fog kapni, akkor bizony tényleg csalódás éri. De ha nem számitunk semmire, nem úgy állunk neki hogy valamit kifejezetten várunk, hanem csak egyszerűen elkezdjük nézni, és belemerülünk, akkor, főleg a végére nagyon nagyon hatása alá lehet kerülni. És utána is abban maradni…

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy agyonkészített film tele felesleges klisékkel, de engem megfogott. Tetszett az a sok elvont jelenet, amely ordítva utalt a film lényegére spoiler. A színészi alakítások is kiemelkedőek voltak és végre nem a tipikus jump-scare elemekkel tömték tele a filmet, hogy másodszorra már unja az ember a nézését. Esküszöm, még a negyedik nézésénél is kitörtne belőlem a frász.

A lélektani határ filmje – felejthetetlen moziélmény. Jó részek is voltak benne. Érdemes moziban nézni! spoiler

Végig feszültségben tartott, tele volt fordulattal de nem éreztem kiszámíthatónak, sőt. Mindegyik szereplő remekül hozta a karakterét, a srác nálam kiemelkedően alakított, szántam szegényt a sok csapásért amit kirótt rá a rendező. Sosem tudtam hogy most éppen kiről mi fog kiderülni, percenként változott a fejemben a forgatókönyv hogy most ki is a fő gonosz és mi a fene is van tulajdonképpen, de nem tolták túl. Az utolsó pár perc sokat tompított a feszültségen és kár volt érte, de ez mit sem von le az értékéből. Néhol Babadook feelingem volt, de ezt sem bántam mert az is nag kedvenc.

Kész katasztrófa… Nem bírtam ki nevetés nélkül…
Mi volt ez a förmedvény???
A színészi alakítások terén Toni Colette vitte a pálmát, de az egész atmoszféra, ami körülölelte a filmet…
Végig azt vártam, hogy mikor lesz vége.