Filmek 5-től 7-ig zóna

1.Veronika-A mama és a kurva(1973)
2.Adele-Adele élete – 1-2.fejezet(2013)
3.Oblomov-Oblomov néhány napja(1979)
4.Benjamin Braddock-Diploma előtt(1967)
5.Melanie-A remény paradicsoma(2013)
6.Pepa-Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén(1988)
7.Jeanne-Az utolsó tangó Párizsban(1972)

Karakterek, amelyek a leginkább tükröznek bennünket.

1. Lara Jean Song Covey – A fiúknak, akiket valaha szerettem
2. Abby – Santa Clarita Diet
3. Nina Martin – Anubisz házának rejtélyei
4. Bloom – Végzet: A Winx Saga
5. McKenna Brady – Könnyű, mint a pehely
6. Emery – Rossz csillagzat
7. Maddy Shannon – Terra Nova

+1. Blair Waldorf – A pletykafészek

Maradunk a mostani vonalon.

Tehát: karakterek, amelyek a leginkább tükröznek bennünket.

(Vagy olyan figurák, akik a leginkább közel állnak hozzánk.)

Határidő: február 13. 23:59.

antagonisták:

1. T-1000 (Robert Patrick, Terminátor 2.)
2. Simon Gruber (Jeremy Irons, Die Hard 3.)
3. Kevin Wendell Crumb (James McAvoy, Széttörve)
3. Elijah Price (Samuel L. Jackson, Üveg)
4. Joker (Heath Ledger, A sötét lovag)
5. Thanos (Josh Brolin, Bosszúállók: Végtelen háború)
6. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins, A bárányok hallgatnak)
7. Darth Vader (David Prowse/James Earl Jones, A birodalom visszavág)

Sorozatok helyett, még két meghatározó alakot említek nem-filmekből.
III. Richárd (William Shakespeare drámájában)
Don Juan (Wolfgang Amadeus Mozart darabjában, kitekintve Kierkegaard interpretációjára; egyébként ő nem egyértelműen gonosz, de a „démonihoz” van köze)

kedvenc antagonistáink
1. Jigsaw/John
2. Bellatrix (főleg a színésznő miatt)
3. Hannibal (not really evil, de ölt embereket soooo)
4. Gru
5. Miranda Priestly
6. Pinhead
7. AND LOKI OFC

1. Norman Stansfield (Léon, a profi) – mert egy jól megírt, STÍLUSOS pszichopatához már csak Gary Oldman kell pluszba. Legalább olyan erős pontja a Léonnak, mint a főszereplő és Mathilda kapcsolata, ami hatalmas elismerés.
2. Calvin Candie (Django elszabadul) – valami hasonló, mint az előbbi kolléga (csak Cabrióval) és mert a Django számomra a karakterei miatt lett annyira emlékezetes.
3. Griffin Mill (A játékos) – egyik legújabb felfedezett és kissé talán rule braking antagonistának hívni, inkább anti-hős, de annyira megátalkodott, gátlástalan, minden ismert morállal szembemenő fickó, hogy a szememben nagyjából mindenki, akit nem Griffin Millnek hívtak, volt ennek a filmnek a protagonistája, míg ő az antag.
4. mint féltroll-féligaz plusz válasz: 1993. február 2. (Idétlen időkig): Mert legyőzéséhez végtelen mennyiségű nap kellett, de a főhős karakterfejlődéséhez elég volt egy.

Érdekes, filmekből nem is nagyon jut eszembe több, akit külön kiemelnék, inkább sorozatokból (Lorne Marvo a Fargoból), game-kből, animékből. Na, legyen még egy utóbbiból, csak hogy ne essünk ki a szerepből:
Kira Yoshikage (Jojo's Bizarre Adventure part 4): Zseniális karakter, az anime-történelem egyik legjobb főgonosza imo. Nem akar semmi világuralmat, meg hasonló baromságokat, nincs Disney-főgonoszi kisugárzása. Egy végtelenül introvertált pali, a tipikus kisvárosi sorozatgyilkos nem annyira tipikus archetípusa, aki nem szeret harcolni, meg egyáltalán a figyelem középpontjába kerülni, intelligens és racionális, de közel sincs gary stu-i szintre lebutítva, célja pedig mindössze annyi, hogy csendes életet éljen, fenntartva a status quot. Valahányszor a képernyőn van, mindig történik valami, mindig kap valamennyi karakterizációt és egyáltalán meghűl az emberben a vér ettől a tagtól, pontosan azért, mert annyira realisztikus és mértéktartó. A hangja további bónusz pont.

1. Bellatrix Lestrange – Harry Potter franchise: Nyilván, sokat dob rajta, hogy Helena Bonham Carter (ha szabad angol kifejezéssel élnem) nailed her role. De nem csak erről van szó: a könyveket ugyanis hamarább olvastam, és már ott megragadott a karakter. Mindenképp egy stílusos negatív szereplőről esik szó, akinél, minden őrülete és elemi gonoszsága dacára, nem tudtam nem értékelni azt, ahogy, végeredményben, mégiscsak mélyen hisz valamiben, akkor is, ha az egyértelműen egy helytelen eszme: és ami mellett foggal-körömmel kitart, inkább vállalja a börtönt, de nem hazudik, és hunyászkodik meg, vagy keres kifogásokat. Bellatrixban talán az az egyedüli pozitívum, hogy nincsenek illúziói, tudja, ki ő, és nem kíván másnak látszani, mint aki. Ha egyszer felvett egy köpenyt, azt utána sosem fordítja a visszájára, hiába mutatna úgy jobban.

2. Kenny Ackermann – Attack on Titan: Valamiért mindig is vonzottak az őrült, sorozatgyilkos karakterek, főleg, ha elképesztően gonosz, sötét humor is társul hozzájuk :DD Kennyben továbbá kedveltem azt is, hogy, akárcsak Bellatrix, ő sem takarózik, vagy keres kifogásokat: látja a különbséget jó és rossz között, és azzal is tisztában van, ő melyik oldalhoz tartozik. Ugyanakkor megvannak a mélységei is: ha úgy tetszik, tud szeretni és törődni, noha, főként a múltja miatt, ezt nem igazán mutatja ki.
Őszintén, én még mindig azt érzem, egy méltánytalanul hamar félretett karakter lett belőle (és, ha van valami, amit nem igazán szerettem a sorozatban, akkor az az, hogy túl hamar iktatott ki olyan szereplőket, akikben bőven lett volna még potenciál…)

3. Gabriel – Supernatural: Vele kicsit gondban vagyok, mivel száz százalékban nem merném protagonistának nevezni – de, ha figyelembe vesszük azt, miszerint csekély felbukkanásai alkalmával a legtöbb esetben keresztbe tett hőseinknek, így talán kiérdemli ezt a címkét.
Imádtam: lehet, hogy cselszövő, aki alaposan felkavarta a két főszereplő életét, ugyanakkor elképesztően stílusosan és humorosan teszi mindezt. A kedvenceim azok a részek, amikben ő is szerepelt :3

4. Joker – A sötét lovag: Kezdjük azzal, hogy engem soha, egy percig sem érdekelt a Batman, mígnem egy szép napon, szembejött velem, valamiként, egy részlet a filmből Youtube-on, a Jokerrel. Az egyedüli értelmes reakcióm az volt: Ó, anyám! Ezt muszáj látnom!
És megnéztem (a többit meg azóta sem).
Mit mondhatnék: ez a karakter, ebben a filmben, egyszerre szórakoztató, ugyanakkor a céltalan gonoszsága, melynek igazából nincs semmi konkrét mozgatórugója, csupán az élvezet maga… Nos, az brutálisan ijesztő. Heath Ledger pedig hatalmasat alakított, Isten nyugosztalja szegényt (ma tizennégy éve, hogy elment…)!

5. Kurgan – Hegylakó: Mondom én, hogy valami vonz az őrültekben! :D Egy olyan filmről van szó, ami egyébként nem a kedvencem, mai szemmel nézve is néhol már inkább megmosolyogtató, de ez a karakter továbbra is ott van a topon. Karakteres, stílusos, és iszonyat jó elszólásai vannak, miközben a motivációja is végig tiszta marad. Clancy Brown ugyancsak nagyon odatette magát – éles ellentétet hozva ezzel létre a főszereplővel, aki ellenben végig egyféle arcmimikával operál végig az egész filmen
Hja, és neki jutott a legjobb theme song!
I have something to say. It's better to burn out, than fade away!

Emlékezetes antagonisták

1. A sötét lovag – Joker
2. Végtelen háború – Thanos
3. Születésnap – Az apa
4. A kutya karmai közt – Phil
5. Psycho – Norman Bates
6. Christine – Christine
7. Holtodiglan – Amy

Ha lehetne sorozatokat jelölni, akkor Geoffrey a Trónok harcából bizonyára aranyérmes lenne, bár vetekedne a Birodalom Elmert dokijával. Őket követné Cooper gonosz énje az új Twin Peaksből, továbbá a Mikkelsen által megformált Hannibal Lecter.

Tiszteletbeli említés:
A királynő az Aliens-ben (1.), a sötét ember a Mulholland Drive-ban (2.), a népirtás közben kedélyesen falatozó SS-nő a Jöjj és lásd-ban (3.), az „ellenség” az Enemy-ben (4.), a láthatatlan német tengeralattjárók a Dunkirkben (5.), a főhős az Éjjeli féregben (6.), a cápa a Cápában (7.).

Ó, ez egy remek kérdés! A sorrend elég kétes, nem is vagyok benne biztos, hogy teljesen képes vagyok sorba állítani őket, de a top 7 mindenképp ezek a karakterek lesznek:

1. Matton – Az idő urai: Nem teljesen gonosz és nem teljesen antagonista, de azért talán az a karakter, aki a leginkább megkeseríti a főszereplők életét és megnehezíti az útjukat. Nem jó ember, szörnyű dolgokra lenne képes nagyon önző célokért, viszont idővel azért fejlődik, kialakul benne tisztelet a főhősök iránt, és legfőkébb megmutatja, hogy ha az értékrendje sokszor nagyon negatív is, de az egyik legbátrabb karakter az egész csapatban. Az már csak egy extra, hogy Yves-Marie Maurin adja a hangját, akit nagyon szeretek hallgatni.

2. Lord Asriel Belaqua – Az Úr Sötét Anyagai/Az Arany Iránytű: Sosem fogadom el teljesen, hogy nem utálom ezt a figurát annyira, mint kéne. Megbocsáthatatlan dolgokat tesz, aminél számomra már nem elég az, hogy a cél szentesíti az eszközt, de közben elkeserítő módon tényleg ő a kisebbik rossz, és tényleg van egy brutális racionalitás a tettei mögött. Tipikus példa arra a tudósra, aki nem tudja, hol a határ, és az igazság keresése közben nem érdekli, hogy hány emberen gyalogol át, borzalmasan toxikus szülőként és romantikus partnerként is, de zseniálisan lett megírva.

3. Ardyn Izunia – Az ősök gyűrűje: Nem csak ez a film járult hozzá, hogy megszerettem ezt az antagonistát, hanem a játék az animék és a regény is, de az igazi gonosztevőből bírta felverekedni magát az egyik kedvenc karakteremmé, ami nagy szó. Mesteri manipulátor, kissé ripacs, de nagyon szórakoztató stílussal, és iszonyatos hatalommal a kezében, és igen, itt is igaz, sok tette nem megbocsátható, és igenis le kell győzni. Ugyanakkor sok szempontból ő maga is áldozat, aki lényegében beleőrült a helyzetének kilátástalanságába, ezért pedig nagyon megérthető.

4. Saito Hajime – Rurouni Kenshin: Hatalmas kedvencem, akár az animált, akár a filmváltozatról van szó. Tipikusan a morcos, megkeseredett zsaru sémára épül, de elképesztően mély a háttértörténete, és nagyon szórakoztató az a maró cinizmus, ami árad belőle. Szemben áll a főhőssel, de személy szerint sokszor jobban meg tudtam érteni, és jobban támogattam a szemléletét, mint Kenshinét.

5. Gábriel – Bukott Angyalok/Légió: Antagonista, és tesz szörnyű dolgokat, de közben egyrészt ő is nagyon megérthető, mert valóban teljesen zavaros a helyzet, amibe került, és tényleg azt hiszi, hogy ő cselekszik helyesen, másrészt pedig neki is haláli stílusa és nagy fejlődése van. A testvéri kapcsolata a főhős Mihállyal pedig zseniális, a mai napig az egyik kedvenc filmes testvérpárom.

6. Alia Atreides – Dűne Gyermekei: Itt is elég erősen beleszólt a dologba, hogy olvastam a regényt, és ott Alia nem csak a kedvenc antagonistám, de az egyik kedvenc szereplőm is, viszont tény, egyike azon karaktereknek, akiket a minisorozat is kiválóan adaptált. Daniela Amavia zseniálisat alakított ebben a szerepben, és akárki lesz az utódja, csak remélni merem, hogy a nyomába ér.

7. A Halál – Elisabeth: The Rondo of Love and Death: Ez a karakter kimondottan a musical japán változatában nőtt igazán hozzám, mert nagyon erősen máshogy értelmezték, mint az európai feldolgozások. Egy sokkal megfoghatatlanabb, sokkal földöntúlibb karakter lett, aki ugyan vágyakozik a főhősnő után, de nem egy aktív ellenfél, hanem egy türelmes, ősi lény, aki megtestesíti ugyan a pusztulást, de nem gonosz. Nagyon tetszett mind a színésznő alakítása a szerepben, mind a karakter itteni stílusa, mind egyszerűen a kémia a színészek között.

+1: Nem tudom megállni, hogy megemlítsem a Death Note L-jét… elméletben ő is antagonista, de mivel itt a protagonista és az antagonista morális szerepe eléggé megfordul, és a protagonista a gonosztevő, nem mertem ténylegesen a listába írni.

Mivel antagonistáról van szó, igyekeztem úgy összeszedni, hogy ne leginkább az ő főszereplése határozza meg a filmet, ellenkező esetben külön listát tudnék hozni.

Bill (Kill Bill vol 1-2) – sokáig csak egy hangot kapunk belőle, ez képes két filmen keresztül feszíteni az elvárásokat, a végeredmény pedig valahol meglepő de mindenképp maradandó. „No Kiddo, at this moment, this is me at my most… masochistic.”

Magneto – Azon villain-ek egyike akikkel meglepően könnyű azonosulni, tekintve, hogy céljai érthetőek és a bizalmatlansága megalapozott, mindössze módszereiben radikális.

Elijah Price – Shyamalan szuperhős-univerzumában nincs sok főszereplő, de talán még mindig ő a legfigyelemreméltóbb figura, mindkét filmben, ahol feltűnik képes komoly meglepetéseket okozni.

John Doe – A Hetedik c. film sorozatgyilkosa, bár kevés időt tölt a vásznon, mégis meghatározó.

Frank Booth – A Kék Bársony maffiózója aki sokat káromkodik, szinte extázisba esik egy Roy Orbison daltól és valami gázt szippantgat. Írtam már talán korábban, hogy egészen karikatúra.

The Vanishing – A remake-ben (Nyom nélkül) Jeff Bridges játssza az antagonistát, szerintem hátborzongató karakter.

Roy Batti – Rutger Hauer antagonistát játszott mind az Az országút fantomja, mind a Szárnyas Fejvadász filmekben és a kettő hasonlóan emlékezetes alakítás volt számomra, bár a Szárnyas Fejvadászban jobban meg volt írva, azért nagyjából fej-fej mellett haladnak.

Mivel filmekből várt az 5-7 karakter, de a kedvenceim rend szerint nem filmekből kerülnek ki, itt van animékből/sorozatokból a többi:

Griffith – Már korábbi listában említettem, a Berserk fő antagonistája, egy tehetséges hadvezér akinek álma, hogy egy nap saját országot igazgasson és hogy meddig hajlandó elmenni ezért az Shakespeare-i szintű karakterré emeli. „If there is a dream which takes one his whole life to find… there are also dreams which, like storms devour tens of thousands of other dreams.”

Ougai Mori – A Bungo Stray Dogs anime széria egyik karaktere (igen, szerzőkről kapják a nevüket), egy karizmatikus és szofisztikált orvosból lett maffiavezér, akinek szexuális vágyai rendkívül zavarba ejtően egy másik karakter formájában materializálódnak, és aki bár kíméletlenül gátlástalan, a városban fenntartott egyensúly, és így a város jóléte vezérli.

Zuko – Az Avatar: The Last Airbender Zuko-ja együtt fejlődik a protagonistával, csak eltérő utakat járnak, a sztori mégis sok figyelmet fordít rá, egyik legjobb animációs karakter.

Igazából lenne még egy aki könnyen felkerülhetne a listára, a probléma csak az, hogy a mangából készült anime még nincs bemutatva és hogy a kiléte spoiler, így maradjunk annyiban, hogy aki olvasta a Chainsaw Man-t az tudja miért.