Az ördög Pradát visel (2006) 80% 858★

Nagyon tetszett a Hathaway-Streep páros, zseniálisak!
Simon Baker is örök kedvenc, mégha ilyen rossz fiús szerepe is van.
Remek színészi játékkal megáldott film, a cím nagyon illik, a háttérzene nagyon meghatározó elem volt a film legvégéig, nekem mindenképp.

Minden elismerésem Meryl Streep – é. Fantasztikus, fenomenális színésznő. Elképesztő minden szerepében.
Egyébként könnyed filmecske a létező összes klasszikus klisével, de élvezhető és nagyon inspiráló.
Bárkinek ajánlom!

Két olyan téma van, ami őrült messze áll tőlem, az egyik a gasztronómia, a másik a divatvilág. Mivel mazochista vagyok és kihívásfüggő, képes vagyok mégis ilyen vizekre evezni. Nem lepődtem meg, amikor kiderült, hogy mindegyik karaktertől spontán viszketni kezdek, olyan irritálóak. Herótom van a tipikus béna, csúnyácskának beállított de egyáltalán nem az női karakterekből, akik nettó 10 perc alatt egy ringyó dívává alakulnak. Oké, lehet, kellet hozzá fél óra is… az egésznek olyan torz üzenete van, ne légy szürke, csak a külsőségek számítanak, legyél törtető, feltűnő, arcoskodó, visszapofázó. És ne legyen frufrud. Meg kék pulcsid. Áh…
Ilyen filmeket nézve, csak akkor nyugszom le, ha van benne – értékelhető – humor. Ez most nagyon hiányzott. Még Tucci sem tudta hozni azt a formát, amit elvártam volna tőle. Pipa vagyok. Különben meg: hajrá kék pulcsisok!

Huu már nagyon sokszor láttam ezt a filmet de még mindig imádom! :D A szereplők jók benne, vannak vicces ,meg aranyos részek is! Meg persze a ruhák is annyira szépek! :D
Anna Hathaway és Meryl Streep nagyon jól szerepeltek benne! :D

Aki szerint ez vígjáték, az még soha nem volt abban a szerencsétlen helyzetben, hogy egy ilyen ember volt a főnöke. Soha nem élte át ezeket a szörnyűségeket, amiket a filmbeli Andy.
És soem ment át azon a metamorfózison, melynek eremdényeként nem látja a fától az erdőt; pontosabban az őrületben az sem szúrja ki a szemét, hogy nemhogy irreálisan cselekszik, de szó szerint a saját életét/életminőségét és egészségét is veszélybe sodorja.
Most láttam harmadszor, és kb. utoljára.
Amikor Miranda elkezdi mesélni a gyerekeinek, hogy mit meg nem tett azért, hogy a Harry Pottert megszerezze, akkor nálam eltört a mécses, a feltörő emélkek nyomán. És soha, senkinek nem kívánom, hogy hasonló munkakörben, munkahelyen és vezetéssel dolgozzon együtt.
Ez nem vígjáték, hanem horror. És ráadásul igyekszik elbagatellizálni a valóságot: Tucci meséli a pityergő asszisztensnek, hogy örülhet, hogy ilyen sztár-cégnél dolgozik, miután a főnöke azt várja el tőle, hogy a világ egyik végéről a másikra intézze el az utazását, annak ellenére, hogy minden gépet töröltek a vihar miatt.

Szerintem ezt a filmet inkább azok nézzék meg először, akiknek hasonló nárcisztikus barom a főnökük és ha esetleg egy pillanatra felocsódtak, másnap mondjanak is fel, mielőtt habot hánynak reggel az állandó idegességtől és szívroham közeli állapottal vagy pánikrohamokkal kórházba nem kerül.
Krvára nem vicces.
És ráadásul Streep is rohadt mód túljátsza magát.
Hathaway meg sosem tudott, nem hoz itt sem semmi újat.

Fogalmam sincs hogy ez a film mit keresett a várólistámon. Egyszerűen fogalmam sincs. De nem volt annyira rossz.

Meryl itt egy istennő, Annet pedig imádom itt. Ez a film lényegesen meghatározta a gyerekkoromat, már akkor belém ültette azt a bizonyos maximalizmust, ami nélkül most nehezen tudnék létezni. Mindenképp kedvenc és ajánlós film, már csak a színészek miatt is.

Meryl Streep a végzet asszonya ebben a filmben. Jól áll neki ez a ridegség is. Milyen sokoldalú színésznő egyébként…
Érdemes-e egy főnök miatt ennyire kifordulni önmagunkból? Érdemes -e másnak megfelelni önmagunk helyett?

Azt hittem, tudok kedvelni valamit, ami ennyire a divatról és a külsőségekről szól, de nem. Kegyetlen módon irritálnak az ilyen történetek. Meryl Streep és Anne Hathaway párosa mondjuk bejött; nagyon kedvelem mind a két színésznőt és jól is állt nekik a szerepük. Én hiányoltam azt a kis plusz fűszert, ami szerethetővé tette volna a történetet, meg némi humor is dobott volna rajta. Pedig elméletileg vígjáték… Nézhető volt, de semmi extra, nem hagyott bennem mély nyomot.

Én az ilyen filmeket nem tudom értékelni. Limonádé és kész. Megnézi az ember, oszt jólvan. Aztán egy-két év múlva megint megnézi, mert már úgy sem emlékszik rá, és pont olyan filmre van szüksége, ami csakis ott és akkor, abban a percben köti le, de nincs tovább hatással az életére.