Michael és bátyja, Christian megérkeznek apjuk vidéki kúriájára, ahol születésnapi partira készülnek. Az egész népes rokonság összejön az alkalomra, az apa 60. születésnapját ünneplik. Beárnyékolja az eseményt az a szomorú tény, hogy nemrég öngyilkos lett az egyik testvérük, Linda. Christian… [tovább]
Kedvencelte 28
Várólistára tette 127
Kiemelt értékelések
Nem jutok szóhoz. Nagyon kemény témát dolgoz fel, minimalista, már-már amatőr filmre emlékeztető módon, de ez senkit ne vezessen félre. Komoly történet és igencsak hatásos „előadásmód”. Összetöri a lelket. 10/10
Nagyon érdekes élményt nyújtott az emberi lelkek, egy család életének sötét oldaláról. Minden karakternek megvolt a maga kidolgozottsága, háttere. Erősen pszichológiai mű ez, ami elgondolkodásra késztet, miközben filmes élményként is jól funkcionál, hiszen a kézikamerás megoldás technikailag is érdekessé teszi. Mégsem feleslegesen művészieskedő, engem végig nagyon le tudott kötni, mert alapvetően a történetre koncentrál.
Biztosan meg fogom nézni többször is.
A kézikamera reszket, filmzene alig van, Dogma-filmről lévén szó (méghozzá a legelsőről) trükkök szóba se jöhetnek. Ilyen minimalizmus mellett semmi sem kendőzhetné el a színészi alakítások vagy a történet hiányosságait, de nem is igazán lenne mit. Nyers, fájdalmasan őszinte és minden bizarrságával együtt is aggasztóan reális történet a családon belüli szexuális erőszakról. Ráadásul még 21 évvel a leforgatása után is tökéletesen aktuális, amitől még jobban fáj. Mindenki hatalmasat alakít, de Ulrich Thomsen különösen elképesztő, egészen az utolsó képkockáig hátborzongatóan hiteles. A végén kicsit túl egyszerűnek éreztem a megoldást, sajnos nem tudom elhinni, hogy ez működhetne a valóságban. De még ezzel együtt is annyira erős, magával sodró film, hogy a nézése közben mindez meg se fordult a fejemben.
És, ismétlem: az utolsó képkocka!
Érdekes film volt. Nekem tetszett. Csak túlságosan elnyújtott, de inkább az első fele miatt. Meg eléggé tv film hangulata volt. Azokat a filmeket juttatta eszembe, mint amiket régen a hallmark-on adtak. Nem voltam oda értük, de lehet ez viszont pont ezért tetszett, mert adott egy kis nosztalgia hangulatot.
Nagyon meglepő, és elgondolkodtató. Egyetemi kurzusom keretében kellett megnézni és elámulok. Egyetlen kézi kamera! Semmi felesleges beállítás, vágás, fény! Csak színtiszta film! Az elején zavart a kézi kamera, a végére már fel sem tűnt. És el sem hiszem, hogy 1 óra 45 perc volt. Sokkal rövidebbnek tűnt!
Úgy került a látókörömbe, hogy felkerült egy listára, ami a 90-es évek 20 legjobb filmje közé sorolta. Érdekes kameramozgások, érdekes felvételek, skandináv melakólia, nyers, brutális. Érdemes.