Hegylakó (Hegylakó 1.) (1986) 79% 176★

Nagyon élveztem, szerintem a mai napig megállja a helyét a film, még akkor is, ha egyes technikai megoldások ma már nagyon ósdinak tűnnek. Persze hatalmasat dobott rajta a Queen, de egyébként is izgalmasnak találtam. Bőven vannak hibái, a női karakterekről jobb nem is beszélni, de abszolút kedvelhető film volt.

Ha valaki megkérdezi, hogy melyik a kedvenc zenekarom a válaszom mindig ugyanaz: a Queen. Már három évesen őket hallgattam Apának hála. Aztán egyszer csak az otthoni VHS-ek közt találtam egy filmet. És megnéztem. És ismertem az összes betétdalt. Aztán megnéztem újra és rájöttem, hogy ez egy izgalmas sorozat, ráadásul Sean Connery is játszik benne… Aztán megnéztem még párszor, és persze nem egy tökéletes alkotás a tökéletes szereplőkkel, de jó kis történet, remek zenékkel.
Ha véletlenül elkapom a tévében, valahogy sosem akaródzik ellőni…

Szkeptikusan álltam neki és a film eleje nem is igazán nyűgözött le (magamban már megfogalmaztam egy jó kis lehúzó kritikát). Aztán ahogy halad előre, kezd összeállni és egyszer csak azon kaptam magam, hogy kimondottan élvezem. Igaz, időnként azért voltak olyan szövegek és megoldások, amikre meresztettem a szemem és elgondolkodtam, ezt mégis hogy a fenébe gondolhatták komolyan?
A női szereplők jó része olyan idegesítő lett, hogy nem bántam volna, ha őket hányják kardélre (éljen a jóindulat!).
Christopher Lambert mellesleg igen jóképű (főleg hosszabb hajjal), és azt hiszem, ez volt az oka annak, hogy ő kapta a főszerepet. Nem láttam másban, szóval egy film alapján nem akarom rossz színésznek titulálni, de itt talált egy arckifejezést és az annyira megtetszett neki, hogy végig kitartott mellette.
Amúgy: én ennek a filmnek úgy ültem neki, hogy semmit nem tudtam róla, azt se, miről szól. Mikor még a film elején a gót lovag közli, hogy megöli a főhőst, kapásból arra gondoltam: Ugyan már, grufti, nem tudod megölni, ő a főszereplő! :D Sikerült beletenyerelnem a lényegbe (habár nem ezért nem tud meghalni, de ez most lényegtelen).
Mit mondhatnék még? Jó a zene – igaz, a Queen mindig jó.

Ez a film is annyira hozzátartozik a 80-as évekhez, mint a Rubik-kocka. Kultfilmmé vált az idők folyamán, sőt manapság a magyar politikai közbeszédben is hallok rá utalást. A Queen-t annak idején újra a csúcsra repítette a soundtrack, és Christopher Lambert életművében is minden bizonnyal a legsikeresebb alkotásnak tekinthető. 1-2 technikai megoldás felett mára jócskán eljárt az idő, valamint a történet tekintetében is van némi hiányérzetem, azért maradt még ebben szufla 34 év elteltével is.

A Hegylakóval először sorozatként találkoztam, és eléggé sokáig tartott, mire rászántam magam az első filmre.
Nem volt rossz, de nem ájultam el tőle. A maga idejében biztos sokkal jobban élveztem volna.
A Queen zenéje sokat dob az összképen.

Egy remek fantasy-akció keverék aminek külön bája, hogy akkor készült el amikor, vagyis benne van minden ami miatt szerettük a 80-as éveket. Az egyik legnagyobb erénye a filmnek, ami a mostani „minimum trilógia lesz belőle” mániával különösen szembeötlő: ez egy, kerek egész történet. Egy film, lezárással. A folytatásokat inkább hagyjuk, minden egyes szereplő és alkotó már töredelmesen bevallották, hogy 1986 óta minden, ami Hegylakó címmel kikerült a kezeik közül pusztán a pénz miatt született.

Szóval Hegylakó címen csak ezt az egy filmet nézzétek. Nagyon szeretem film, de kiált egy jobban átgondolt remake után.

Brutálisan jó gonosz karakter spoiler, élvezhető történet, jó színészek és a Queen. Ennyi elég is egy kultuszfilm kialakulásához.

A hegylakó filmek közül az első a legjobb is nem is értem miért csak 8-ast adtam rá miközben az össze többi rosszabb ennél. Talán csak azért mert felkészítési folyamat kicsit hosszú volt vagy néha kicsit sok volt már a gonosznak a játéka.

Szintén skóciás kihívás miatt néztem meg. A sorozat rémlett, szerintem ezt még nem láttam, de lehet hagyni kellett volna így :D Én elhiszem, hogy anno ez jó film lehetett, de nekem ez most nagyon 80-as évek volt :D

Christopher Lambert ugyan nem egy nagy színész és mimikája sincs sok, azonban Sir Sean Connery remekül ellensúlyozta amatőr színésztársát és az akkoriban különlegességnek számító történet, az utánozhatatlan hangulat, a szépen megkoreografált harcjelenetek, illetve legfőképp a Queen eget rengető dallamai emelték ezt a filmet az örök-érvényű darabok közé.