Oblomov lakása pamlagán heverészik és ábrándozik nap mint nap. Gondolatban tele van reformokkal a világ megváltoztatása érdekében. Megváltoztatja fejben birtoka gazdasági rendjét: reformokat vezet be, amelyek éppúgy szolgálják az ő érdekét, mint a jobbágyaiét. A valóságban azonban mindez túl sok… [tovább]
Oblomov néhány napja / Néhány nap Oblomov életéből (1979) 10★
Képek 9
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Kedvencelte 3
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
annagramma
Ez a film a Sztalkerrel egy évben jött ki, és mind a képkompozíciókban, a fény (és a sötétség), a táj használatában, de még a zenében is kevés rokonabb alkotás jutott eszembe, pedig volt rá majdnem három órám. Sajnos nálam ez a könyv is azok sorában végezte, amik végigolvasatlanul kerültek a polcra (ráadásul a nem is legszerencsésebb, 1906-os, szerintem egyébként kiváló fordításban, amelyben viszont a szöveg olykor önmagában komikus a mai olvasó szemével, például Oblomov Ilyics Illés a főszerepő, ma már ez nem szokás), így szerencsére összevetni nemigen tudom a kettőt, de szerintem a filmből üvölt a könyv moralitásának és filozófiájának teljessége, vagy legalább az annak filmi megformálására irányuló elszánt törekvés.
Kivételesen még az sem zavart, hogy olykor szerintem (képi) szentimentalitásba fordul, és ezt használja arra, hogy a végén egy nagytotál dombjain keresztülszaladó kisgyerek képsorán elgyászoljuk körülbelül az emberiséget, mert hát kiderül, hogy van rajta mit.
Népszerű idézetek
Ódor_Endre
– I can't do it, and you're making me to. I'm tired.
– Tired of what?
– Of everything! The balls, the visits, the meetings, the tea parties, the conversations. The everlasting running to and fro, the gossip, the backbiting. I don't like this life.
– What kind of life do you like?
– Different from this.
– What, precisely, do you dislike about this one?
– Not one of them has calm, clear eyes. One man is wretched because he has to go to the office every day, another one is sighing because this happiness has been denied him. That's their ideal, their aim in life.
– So you don't want to go to the office and sit in waiting-rooms?
– No, and I don't want your social life either. To admire the symmetrical way the guests are seated, how quiet and thoughtful they are at the card-tables. A splendid example for a mind that wants something to stir it! Don't you see that all their life they're asleep as they sit there? Am I more to blame for lying in bed and not poisoning my head with knaves? They meet together, invite one another to meals, but there is no hospitality, no kindness, no mutual liking. What kind of life is that? What shall I learn there?
– And what can anyone learn from you, Ilya?
– From me?
– Yes, from you!
– I'm not going to teach anyone anything. And I don't put anyone to test, like that yellow-faced gentleman, your gold-mine owner.
Ódor_Endre
– Everybody only thinks of what is good or bad for their health, to what doctors to go, to what watering-places to travel. Everyone thinks of how to live. But what for? No one wants to think about it.
