1905 – Egy asszony levelet ír fiának, a híres West Point-i Amerikai Katonai Akadémia hallgatójának. 20 évvel korábbi emlékképeket idéz maga elé, végre elszánja magát, hogy megossza fiával születésének sokáig féltve őrzött titkát.
1885 – Fiatal korában Jane, bizonyos üzleti megbízással,… [tovább]
Gyártó
Studio Trite
Caméra One
France 2 Cinéma
Medusa Film
Barrandov Biografia
További gyártók
Néhány szó a filmről:
1.) Abszolút profizmus jellemzi.
2.) Szerintem is jól ábrázolja az orosz karaktert.
3.) A film stílusa, a megközelítés inkább amerikai, semmint orosz.
4.) A film végén Mihalkov az orosz tiszteknek ajánlja filmjét.
Ami szerintem azt jelenti, hogy szerinte (és meglehet, hogy az oroszok szerint is általában) az orosz fegyveres erők jelentik leginkább az oroszság lényegét. Ők fejezik ki legjobban a nemzet egységét és az orosz lét folytonosságát.
Érthető, hogy minden nemzet – különös a kelet európaiak – az összetört történelmük okán keresik a nemzeti folytonosság nevű ragasztószert.
Persze jól gondoljuk, hogy ebben van valami hatalomhoz való igazodás/törleszkedés is.
(Úgy tudom óriási állami pénzeket kapott a filmjéhez.)
5.) Ezt példázza az az apróság is, amit a régi festők (sőt, ma már régi filmesek) mintájára ő is megtett, hogy egy kis jelenetbe odatette a saját arcképét. Ám a régi szerény nagynevűekkel szemben Mihalkov nem egy kis, beolvadó karakterbe bújt, hanem a cáréba.
Nekem egyébként deja vu volt abban az értelemben, hogy Szabó István Mephistója is nekem egy profi film volt, de mondjuk a Bizalomhoz képest már erőteljesen megváltozott – és jellemzően amerikai módon profi – látásmóddal. Ahogy az akkori kritika írta, Szabó István megcélozta az Oscar díjat és eltalálta. Mihalkovnál is valami hasonlót érzek, bár tudtommal ő ezzel nem nyert semmit (de korábban a Csalóka napfénnyel igen, szintén Oscart).
Érdekesség: állítólag (wiki) tévéfilmként 275 perces verziója is van.
Még egy apróság: az angol cím (amire azért már az orosz cím adásánál is gondolhattak) The Barber of Siberia némi áthallással The Barbar of Siberianak is hallható, ami nem áll távol attól, ahogy az oroszok időnként szeretik magukat a nyugat felé bemutatni.
(átemelve a Moly Filmajánló zónájából)
Ezt miért kellett? De hát ez egy kalap flitteres szar. Nagyságrendekkel rosszabb volt, mint Egoyan bérrendezéseit nézni, ízléstelenebb, mint egy Luhrmann-muical, unalmasabb, mint a Köhler-etűdök, hiteltelenebb, mint a Barátok közt. Ez még a Jason X-nél is rémesebb. Hogyan történhetnek ekkora hibák a világban?!
Milyen tünékeny az emberi boldogság. Vakok és naivak vagyunk, amikor azt képzeljük, hogy mi irányítjuk a sorsunkat. Az ember csak egy edény, amely arra vár, hogy megtöltsék. Aki ezt nem érti, az szomorú öncsalásban él.
A farsang utolsó napja az engesztelés vasárnapja. Megbocsájt egymásnak rokon és barát, ismerős és idegen. Így szabadul meg a lélek a bűntudattól és a nehezteléstől. Persze ebben a rendkívüli országban, mint mindent, ezt is a végletekig fokozzák. Félmeztelen emberek, a befagyott folyó jegén, kékre-zöldre verik egymást, majd bocsánatért könyörögnek egymásnak. Énekelve mennek a háborúba, könnyes szemmel esküvőre, és mindent halálosan komolyan vesznek.
