Filmek 5-től 7-ig zóna

Az olasz film:

A sorompók lezárulnak (1952)
Vörös sivatag (1964)
Nosztalgia (1983)
Biciklitolvajok (1948)
Napfogyatkozás (1962)
Országúton (1954)
A kaland (1960)

Amik majdnem befértek a 7-be:
8 és 1/2, Amarcord, Az édes élet, Az élet szép, A kiáltás, Cabiria éjszakái, Fiúk a rács mögött, Medea, Az algíri csata, A megalkuvó, Az éjszaka, Halál Velencében, Mamma Róma, Satyricon, A párduc, Róma nyílt város, Rocco és fivérei

Okézsoké, annyira feltűnő volt, hogy szinte felesleges is volt ellenőrizni: az Amadeust szeretitek a legjobban. Kitűnő film, erősen ajánlott!

Következzék: az olasz film.

Határidő: június 21. 23:55.

ÉLETRAJZI FILMEK:

Bocs a késésért, remélem, még beférek.
Érdekes, hogy nem láttam túl sok életrajzi filmet, pedig könyvben kifejezetten szeretem ezt a műfajt. Azért van néhány, ami tetszett.

1. Mystify: Michael Hutchence (2019): Nem csak a tartalom, hanem a megvalósítás miatt is nagyon szerettem. Bár mint mondtam, nem láttam túl sok filmet a műfajban, úgy érzem, nem szokványos módon közelítették meg a témát.
2. Nyár (2018): Nem túl ismert, de szerintem nagyon érdekes film, szintén nem csak történetként, hanem filmalkotásként nézve is.
3. Teljes napfogyatkozás (1995)
4. Amadeus (1984)
5. The Doors (1991)
6. A fiúk nem sírnak (1999)
7. Christiane F. – Az elveszett generáció (1981): Nem a világ legjobb filmje, valamiért mégis emlékezetes maradt nekem.

Nem bántam meg, hogy láttam őket, de messze nem kedvencek, így a listára nem fértek fel: A nyughatatlan (2005), Mapplethorpe (2018), Kifutó a semmibe (1998), Das wilde Leben (2007)

Hát terveztem, hogy még időben megnézem az Edvard Munch-ot, de csak nem jött össze. Azt leszámítva azért elég fixnek érzem a listát, és mint láthatjátok, nagy része nem hagyományos életrajzi film.

– My Winnipeg
– I'm not there
– Ember a holdon
– Csontváry
– Tükör
– Tarnation
– Én, Tonya

Tiszteletbeli említések: Capote, Egy csodálatos elme, Amadeus

Sziasztok!
Az életrajzi filmek… egyetértek abban a tekintetben @strangelove -val, hogy aki díjakat szeretne nyerni akár színészként, akár rendezőként, egy biopickel jelentősen megnő az esélye az ilyenfajta elismerés(ek) elnyerésére. Ugyanakkor gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy mitől lesz igazán jó egy életrajzi film?
Oké, legyen hiteles, de oly módon, hogy valamennyire élvezhető is legyen a kész alkotás. Ám az sem szerencsés, ha átesik a ló túloldalára, s az „élvezeti faktor” érdekében, túlsagosan is torzít az adott személy, személyek történetén.
E filmeken belül én speciel nagyon bírom a zenészekről, illetve sportolókról szóló filmeket, amelyeknél nagyon könnyen észrevehető egy jól bevált séma: kezdeti próbálkozások, majd kis sikerek, nagyobb sikerek/hírnév, majd töréspont, lejtmenet s végül egy felemelkedés. Persze ez nem egy minden életrajzi filmre felhúzható narratíva, de kifejezetten tudok örülni, ha egy film tud itt-ott csavarni a dolgokon.

Jöjjenek tehát a kedvenceim:

A) 2000 előtti
Amadeus
Ed Wood
Az igaz történet
Schindler listája

B) 2000 utáni
Hajsza a győzelemért
Rocketman
Eddie, a sas

A műfajt szeretem, de lehetne azért mélyebbre is menni a műfajban, szóval inkább a klasszikusokat kedvelem.
Itt is sok keveredés van, nem is tudom, hogy a doksik jók-e ide, lévén senki nem írt abból a zsánerből, de onnan is van pár kedvencem azért.

01. Dühöngő bika (1980)
02. Az elefántember (1980)
03. Gandhi (1982)
04. Amadeus (1984) – emiatt a film miatt szerettem bele Mozart-ba. A dinamika Salieri és Mozart között észveszejtő. A tehetség a zseni ellen.
05. Amikor királyok voltunk – Muhammad Ali (1996) – jobban izgultam ezen a doksin, mint jó-pár életrajzi játékfilmen. Hihetetlenül szépen volt felvezetve a legendás Ali-Foreman meccsre.
06. Ragyogj! (1996)
07. Pollock (2000)
08. Aviátor (2004)
09. A bukás – Hitler utolsó napjai (2004)
10. Út a vadonba (2007)
11. Senna (2010) – Itt meg a Forma 1-be szerettem bele Sennán keresztül. Bár ittt azért nagyon pozitív oldalról van bemutatva Ayrton. Ebből a szempontból a film elég hamis, de a kivitelezése mégis korrekt. Az archív felvételek meg bőven kárpótolnak az aranykorból. Vagy ezüst? Mindegy is. :)
12. A Wall Street farkasa (2013)
13. A mindenség elmélete (2014)
14. Listen to Me Marlon (2015)

+1 Caravaggio (1986)

Életrajzi film

Nem láttam még túl sokat a műfajban, ezért hetet most nem tudtam összeszedni. A listákon szereplő filmek részben zenei elfogultságból (N.W.A., Eminem), részben az érdekes történeti megközelítés (Hitler) miatt kerültek fel. De van egy elég erősen feelgood film is (Az igaz történet), amit Lynchtől azért nem várna az ember.

8 mérföld
Egyenesen Comptonból
Hitler, ein Film aus Deutschland
Aviátor
Az igaz történet
Brexit: Háborúban mindent szabad

biopic:

1. Edvard Munch (Watkins, 1974)
Watkins filmje elképesztően zseniális és ezt a teljesen egyedi formátumban alapozza meg. A film ugyanis egyszerre dokumentarista játékfilm és valódi dokumentumfilm, miközben alkalmazza a modernista filmművészet eszközeit is, besorolhatatlan. Főképp Munch naplóin alapszik, de számtalan más dokumentumot felhasznál. Munch egyes szám harmadik személyben írt magáról naplójában, így pl. előáll az a helyzet, hogy miközben látjuk a leírt jelenetet, Munch felolvassa az adott naplórészletet, melyben önmagáról teljesen elidegenítve ír. Miközben minden jelmez és díszlet autentikus, 19. századi, úgy van felvéve, mint egy modern dokumentumfilm, kézikamerával, bizonytalankodásokkal, fókuszvesztéssel, a szereplők gyakran belenéznek a kamerába, sőt, klasszikus interjúhelyzetben is meg vannak szólaltatva. Erre épül még rá egy narráció, amely folyamatosan felvázolja a korszakot, társadalomtörténeti, művészettörténeti adalékokkal szolgál, műelemzésekkel és Munch életrajzával. Mindez talán túlzsúfoltnak és száraznak hangozhat, de erről szó sincs. Noha olyan komplexitású mű, amitől a kortárs nézők elszokhattak, ezzel együtt rendkívül érzéki, nyugtalanító és felkavaró. Az alkotót a társadalomban és családban horgonyozza le. Szubverzív remekmű, amely gyötrő módon teszi fel a kérdést: mi a művészet értelme, ez pedig elvezet ama végsőhöz, mintegy megválaszolván az előzőt.

2. Andrej Rubljov (Tarkovszkij, 1966)
3. Ed Wood (Burton, 1994)
Ma már nehezen hihető, de Tim Burton egykoron tényleg jó rendező volt, elkészített például egy szinte tökéletes életrajzi filmet egy hozzá hasonló különcről.

4. O.J.: Made in America (Edelman, 2016)
5. Wittgenstein (Jarman, 1993)
A sorozatfetisisztáknak ajánlom: Jarman filmje 70 perc alatt letudja a 20. század talán legnagyobb hatású filozófusának életét.

6. Experimenter (Almereyda, 2015)
Sok tekintetben rokon szellemiségű Jarman filmjével, bár kitűnő, elsősorban a megközelítése miatt került ide.

7. Kusama’s Self-Obliteration (Yalkut, 1967)

+
Walden (Mekas, 1969)
A Wall Street farkasa (Scorsese, 2013)
Az elefántember (Lynch, 1980)

Életrajzi:

Amadeus
Napfivér, Holdnővér
Mielőtt meghaltam
Észvesztő
A Wall Street farkasa
Mindhalálig zene
Kapj el, ha tudsz!

Életrajzi filmek:
– Kaspar Hauser (Herzog, 1974)
– Andrej Rubljov (Tarkovszkij, 1966)
– Jeanne D'Arc (Dreyer, 1928)
– Amadeus (Forman, 1984)
– Caravaggio (Jarman, 1986)
– Nagymenők (Scorsese, 1990)
– Steve Jobs (Danny Boyle, 2015)

+: Lisztománia (Ken Russell, 1975), Éjjeli őrjárat (Greenaway, 2007), Chaplin (Richard Attenborough, 1992), Túl a csillogáson (Soderbergh, 2013), Jeanne D'Arc pere (Bresson, 1962).