Dominic Cummings politikai tanácsadó döntő szerepet játszott abban, hogy Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Rajta keresztül, illetve más tanácsadók szemszögéből követhetjük az eseményeket, a két szekértábor küzdelmét, miközben a politikusok próbálnak hasznot húzni a felfokozott… [tovább]
Brexit: Háborúban mindent szabad (2019) 94★
Képek 14
Szereposztás
Kedvencelte 7
Várólistára tette 130
Kiemelt értékelések
Nekem tetszett, bár nem igazán értek a politikához, de érdekes volt, és kíváncsi voltam erre a filmre. Benedict Cumberbatch hitelesen alakította a szerepét, de a többiek nem igazán voltak szimpatikusak nekem. Főleg Arron Banks és a társa… De egyébként a sztori tetszett, bár kicsit undorító, ami a háttérben folyik a négy falak között. :/ spoiler
Őszintén, nem nagyon érdekel a politika. Érdekel egy minimálisan és persze nekem is van véleményem, nézetem… Viszont, inkább elterelem a témát. De ez!! Maga a Brexit is érdekel.. És ez a film, megmutatta nekem, hogy az angolok hogy látják. Benedict karaktere pedig lenyűgözött. Nem tudom, mennyi ferdítés volt benne (ha volt), spoiler nekem nagyon tetszett. Bár néhol túl politikai szóval majd' bealudtam. De ez a sok angol akcentus… Csodálatos volt. Aahw ♥
Update: Jeremy-nek már megszoktam Stohl Andrást. De Benedictnek? Ne mááár!!! XD Mindegy én voltam lusta eredeti hangon újra nézni, ezért nem a filmet hibáztatom.
Update2: Minden újabb megnézéskor újabb dolgokat veszek észre. Kegyetlen jó.
Nagyon jó film a politizálás régi-új formáiról, a populizmusról és a közösségi média szerepéről.
Szinte egy dokumentumfilmhez hasonlóan informatív a feldolgozott eseményekkel kapcsolatban, Benedict Cumberbatch pedig nagy show-t ad ebben a szerepben.
A politikai oldalak képviselői és az egyes szereplők motivációi összetett módon vannak bemutatva, ráadásul a bonyolult téma ellenére a film végig drámai és izgalmas marad, érezhetőek a tétek.
Amellett, hogy rendkívül elgondolkodtató film, és még a vége után is van min agyalnia a nézőnek, szórakoztató is. A karaktereket, a konfliktusokat, a politikai játszmákat élvezhetően, fogyasztható köntösban mutatja be. Velejéig angol, nemcsak a témából eredően, de a stílusa is igazán brit.
Benedict Cumberbatch szokásosan jó, de ő a tőle megszokott karaktert hozza, eléggé Sherlockos volt több helyen is. Talán ezért vontam le egy csillagot, mert színészi teljesítményekben annyira nem nyújtott sokat a film (bár Rory Kinneart itt is imádtam, mindig jó nézni, amikor politikust játszik. Végülis itt még mindig jobban járt a karaktere, mint a Black Mirrorban :D).
Szóval rendkívül sok tanulságot levonhatunk a Brexitből. A fake news korában az emberek tömegeit sokkal inkább a szívükre és érzelmeikre alapozva lehet megnyerni, mint a puszta tényekkel; az információ hatalom – mégsem annyira nagy hülyeség ez a GDPR; a választási rendszer demokratikus jellegének megőrzéséhez ma már nem elegendő az eljárás jogi szabályozása, de azt nem tudjuk, hogyan lehet az új kihívásokkal felvenni a harcot.
Nem Dominic Cummings vezette ki a briteket az EU-ból, ő csak segített nekik megtalálni, miért vezessék ki saját magukat.
Először azt hittem, nagy hiba a Brexitről filmet csinálni, és csodálkoztam, hogy Benedict Cumberbatch elfogadott egy ilyen szerepet. De a film nem politikai nézetekről szól, és legfőképp nem az igazságot kutatja, hanem megpróbálja leírni a folyamatot, a szavazást megelőző kampányt. Gyomorforgatóan jól sikerült alkotás, Cumberbatch nem tud hibázni. Nagyon jó film, elgondolkodtató. Nincs benne semmi hatásvadászat, nem is lehet, hiszen tudjuk már az eredményt, a „csattanót”, hogy sikerül-e megcsinálni a balhét, vagy sem. Talán van, akinek nem fog tetszeni, pont azért, mert olyan közeli eseményről szól, annyira élő emberekről, valós folyamatokról, de nekem, aki a politikát felületesen ismerem, és mondhatni közönyösen állok hozzá, ez a tökéletes film volt, amit erről a témáról készíteni lehetett. És azt hiszem ez is volt a cél, nem egy dokumentumfilm készítése, mert a folyamatok magja, a gyűlöletkeltés politikája, a félelem, a düh fegyverként való használata, a netes algoritmusok szégyentelen használata, az egyéni ember céltalansága, a kiüresedése, az elégedetlenség, a változásra, a történésre való kiapadhatatlan vágyakozás vitathatatlanul mindennapjaink részei, és ezekről szólt a film. Szóval szerintem nagyon odaillő és tűpontos alkotás.
Hát amikor arról csacsogtam, hogy nézzünk valami kis könnyű esti limcsit, akkor nem épp erre gondoltam.
Teljesen véletlenül botlottunk bele, és hát elég megdöbbentő volt. Olvastam az értékelések között @Fájvirág „gyomorforgató” megjegyzését és azt hiszem, ez a legtalálóbb rá. Döbbenet volt látni, hogy lehet algoritmusokon keresztül beférkőzni az emberek életébe és nagyon hatékonyan manipulálni, hogy azt gondolják, amit nem is gondolnak… De aztán könnyen el tud szaladni az a bizonyos paci… (ez már csak a Brexit jelen állapotából is elég jól látszik)
Cumberbatch pedig tényleg zseniális (ebben is).
Nem gondoltam, hogy ennyire érdekes lesz a film. Benedict miatt(i kihívás) kezdtem el nézni, de lekötött végig. Sajnos maga a téma gyomorforgató, az még inkább, hogy valóságon alapul, ráadásul most történt / történik. Érdemes megnéznni!
Nem kedvenceim az ilyen jellegű, politikai témájú filmek, de ez érdekes volt. Ismét kiderült, hogy igazából úgy verik át a kisemberek fejét, ahogy akarják. Hihetetlen számomra az egész kampánygépezet. A téma jó választás, mert nagyon aktuális, hiszen még csak most fog megtörténni a kilépés.
Elég szörnyű szembesülni azzal- mégha tudjuk, sejtjük is- hogyan manipulálnak bennünket,
Népszerű idézetek
So much of our understanding of who we are comes from this nostalgic view we have of our past. These stories, these myths we tell each other… Normally, I hate them, they stop me from progressing, but in this case, let's use it. The idea that we want to return to a time when we knew our place. When things made sense. Fictional or not.
Az identitásunk jelentős része a múltunkra való nosztalgikus visszatekintésből fakad. Az a sok mese, meg mítosz… Utálom őket, mert gátolnak a haladásban, de most hasznunkra lesznek. Térjünk vissza abba a korszakba, amikor tudtuk, hol a helyünk! Amikor mindennek volt értelme. Fikció ide vagy oda.