Út a vadonba (2007) 198

Into the Wild
148' · amerikai · kaland, dráma, életrajzi 12

1 díj · 5 jelölés

A 22 éves Christopher McCandless most diplomázott, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választja és kalandot keresve nekivág Amerikának. Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá. Vajon McCandless hősies utazó volt… [tovább]

Képek 13

Szereposztás

Emile HirschChris McCandless
Marcia Gay HardenBillie McCandless
William HurtWalt McCandless
Jena MaloneCarine McCandless
Brian H. DierkerRainey
Catherine KeenerJan Burres
Vince VaughnWayne Westerberg
Kristen StewartTracy Tatro
Hal HolbrookRon Franz
Jim Gallienönmaga

További szereplők

Kedvencelte 72

Várólistára tette 219


Kiemelt értékelések

Lali 

Eléggé vegyes benyomások maradtak bennem a film kapcsán. Arra mindenképpen jó, hogy a fiatalkori lázadásokról, menekülésekről, kivonulásokról beszélgethessünk utána. Hogy végigvegyük a főszereplő életét, és meglássuk, hogy hol hibázott, hol lett volna lehetősége felnőnie.

Nekem úgy tűnt, hogy a film nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy a fiúban egyfajta hőst láthasson az arra vágyó néző. Ezt erősíti a sok látszatbölcs idézet és megmondás, illetve a fiúnak a falig elmenni akaró szándéka.
Ezt őszintén szólva veszélyesnek is érzem, remélem fölöslegesen.
Merthogy ő nem hős. Nem is áldozat. Egy ember, aki eltévesztette az utat.

A fiúval sehogyan sem tudok azonosulni, sajnálom, és pszichológushoz küldeném.
Tágabb rezonancia persze mindenki számára lehetséges, mindannyian úton vagyunk, s olykor mi is egy-egy dologban olyan messzire megyünk el, ahonnan már nem tudunk visszafordulni.

Ez egy szomorú (és kissé elnyújtott) történet, sok szép képpel és zenével, néhány derűsebb nappal és útitárssal.

1 hozzászólás
Ottivilága 

Kicsit nehéz értékelnem ezt a filmet, még azt sem tudom igazán, hogy tetszett-e vagy sem.

Annak idején, amikor megjelent a film sokat lehetett olvasni róla és úgy gondoltam, hogy engem ez a történet nem igazán érdekel. Aztán most hála az IMDB listának mégis megnéztem, de ez valóban nem az én filmem… Kamaszként szerintem mindenki megéli, hogy ahogy nyílik ki a felnőtt világ, úgy látjuk meg a kétszínűségét és a hazugságait. Kamaszként én is megfogadtam,hogy ne válok ilyenné (sőt egy nagyon rövid ideig még azt is gondoltam gimnazista koromban, hogy a legjobb lenne egy hippi kolóniában élni- gondoltam mindezt a 80-as évek Magyarországán:) Azóta azonban sok minden történt velem, és ma már az ilyen társadalomból való kivonulásokat inkább a túl jólétnek és a fogyasztói társadalomnak tudom be. Mert kérdem én, ha valaki nélkülöz vagy szegénységben nő fel, akkor annak eszébe jutna pénzt égetni és az éhségbe menekülni? Szóval nem tudtam segíteni magamon, én ezt a filmbéli történetet egy hisztinek láttam. Aminek megvan a maga fiatalos bája, de mégiscsak hiszti.

A forgatókönyv abból a szempontból nagyon tetszett, hogy ezeket a pro és kontrákat maga is felveti. A hippik, akik ha nagyon lazán is kötődnek a társadalomhoz, használnak pénzt. Vagy azt, hogy a laza, hippi szülők ugyanúgy elvesztették a gyereküket, tehát az ő fiúknak meg ez az életforma nem tetszett. Vagy nagyon jó volt az a jelenet, amikor bemutatta, hogy ez az életforma, amit a srác él, az városban tulajdonképp a hajléktalanokénak felel meg. A film szereplői általában feltették azokat a kérdéseket, amiket én is feltettem volna Chrisnek. A film tulajdonképpen végigveszi, hogy a fiúnak milyen lehetőségei lettek volna egy (az ő szemszögéből) szabadabb életre, anélkül, hogy a teljes kivonulást válassza. Hippi közösség, vagy kalandtúrázó vándor, de élhetett volna alkalmi munkákból vagy az öregember mellett találhatott volna új apát. De ő ragaszkodott Alaszkához.

A rendezésen egyrészt lehet látni, hogy színész rendezte, meg a színész rendezők általában sokkal jobban bíznak a színészeikben, ezért a szereplők ki tudnak bontakozni. Szerintem minden szereplő hibátlan volt és alapvetően ezért volt jó nézni. Maga rendezés nem nyert meg magának. Egyrészt volt egy számomra kicsit művészieskedő stílusa (folyamatosan Antonionni jutott eszembe, elsősorban a Zabriskie point). Másrészt nekem túl sokféle elem volt benne a minimalista témához képest. Én ezt a kiírjuk a betűket a vászonra, hogy erősítsük az üzenetet azt nagyon nem szeretem. Én Chris húgának elbeszélését, magyarázását is feleslegesnek tartottam. És nehezen barátkoztam meg az állandóan szóló folk zenével is. Értettem én, hogy ez is egy plusz üzenet, de néha preferáltam volna, ha egyszerűen a természet hangjait halljuk. Szerintem egy nagyon puritán, zene és magyarázó szövegek nélküli verzió az én ízlésemnek jobban megfelelt volna.

Charityy 

Elég sokat hallottam már a filmről és az ilyeneknek mindig félve állok neki, hátha csalódok benne. Itt viszont szerencsére nem kellett. Kicsit ugyan hosszúnak éreztem, de egyébként sodort magával. Mondjuk Kristen Stewart nélkül meglettem volna xd

krlany 

Ez a film zseniális. Van mondanivalója, hihetetlenül szép képei vannak, a filmzene meg mindig, mindenkor. Eddie Vedder nagyon jól eltalálta.
Néha annyira szeretnék én is kivonulni a társadalomból. Ha nem is ennyire drasztikusan, de a Rousseau-i „vissza a természetbe!”-filozófia mélyen bennem gyökerezik.
https://kulturleny.wordpress.com/2013/05/15/ut-a-vadonb…

2 hozzászólás
Kino

Egyszer beutaztam Európát, és néhány héten belül legalább három olyan külön utazóval találkoztam, akiknél szóba került, hogy vagy olvasták a könyvet, vagy látták a filmet, és inspirálta őket arra, hogy menjenek, még ha nem is feltétlenül arra, hogy elinduljanak. Sok világutazóra hatással van, azt hiszem nem olyan sokra, mint régen, és azóta is Kerouac-tól az Úton, de tény, hogy meghatározó történet. Én is út közben vettem a kezembe a könyvet, majd a benne szereplő irodalmakat is, főleg Jack London műveit. A film jó adaptációja a könyvnek. Kronológiailag itt is és abban is meg van bontva a dolog, kicsit másképp persze. A vágások, a zene, az egész hangulata telitalálat lett, egy valóban kalandos és olykor drámai történet tanúja lehettem és még Vince V. sem idegesített annyira, mint szokott, igaz szerencsére csak keveset volt benne. Azt hiszem a legfontosabb, amit az ember megtehet, az az, ha el tudja helyezni ezt a filmet az életében. Vagy gyűjt annyi erőt hozzá utána, hogy maga is elindul és McCandless-hez hasonlóan, hosszú időt tölt az úton, gyakran pénz nélkül is, (tehát kitart addig, hogy az élményei sajátokká váljanak, és nem egyfajta kellemes kis utánzássá) vagy megnézi a filmet és elégedetten nyugtázza, hogy nincs nagy szüksége Chris nyomdokaiba lépni. Az ilyen filmek ugyanis hajlamosak rá, hogy feltüzeljék a nézőt, de nincs sok értelme, ha ez csak addig tart, amíg a hatásuk alatt vagyunk. Szóval mindenki döntse el magának: tanult-e valamit a filmből önmagáról, vagy hajlandó-e tanulni, esetleg sem.

zeana 

Szeretem Christopher McCandless történetét, nagyon erős, nagyon igazi. Szerintem sokan félreértelmezik a karaktert és vele együtt az egész történetet is: „Happiness is only real when shared”. Kristen Stewart rossz választás volt és egy sor egyéb hibája is van a filmnek, néhol túlmagyarázó és giccses, ennek ellenére mégis nagyon megfogott. Hiába, szívügyem a vándorlás lélektana. A zenék pedig egytől-egyig zseniálisak, bár kivétel nélkül ismertem már őket, remek választásnak bizonyultak. Egy szó, mint száz: Imádom ezt a hatásvadász giccsparádét!

Íme néhány érdekesség:

1. Emile Hirsch 71 kg-ról 52 kg-ra fogyott a film végére.
Christopher McCandless spoiler.

2. A férfi aki a furgonnal, elviszi Christopert Alaszkáig, saját magát alakítja. Tényleg ő spoiler Christopher McCandlesst.

3. Az alaszkai, buszos terület színhelyéül Cantwell városa szolgált, ami negyven mérföldre délkeletre található a filmben ábrázolt helyszíntől.

4. Mikor Sean Penn először kezdett érdeklődni a projekt iránt, Leonardo DiCapriót képzelte el Christopher McCandless, és Marlon Brandót Ron Franz szerepére.

3 hozzászólás
Liza 

Nem egy egyszerű film, az biztos, nehezen is tudom mit írhatnék róla. Voltak nagyon erős részei, nagyon fontos üzenetei, de az elején nehezen ment az azonosulás a főszereplővel. Aztán nyilván változnak a dolgok körülötte és benne is. Összességében azt mondanám, hogy megrázó volt, még jó pár napig tuti rágódni fogok rajta.

És igen! El ne felejtsem, a zene, a zenéje az csodálatos!

Dreamborder 

Nem igazán tudok értelmesen nyilatkozni erről a filmről. Nem néztünk utána nagyon, bár nekem rémlett valahonnan az alapsztori. Csodára nem vártam, számítani lehetett a végére még úgy is, ha az ember semmit nem tud a filmről.
Rengeteg gondolat megfogalmazódott bennem… Még egy jó ideig nem ereszt el ez a történet.
Gyönyörű jelenetek voltak benne, mint látványra (te jó ég! <3), mint érzelemre. Könnyekig megható “összetalálkák”. Tanítás és tanulás. Segítség a legváratlanabb helyről vagy a légváratlanabb időben.
Értékek, filozófia, család, emberi kapcsolatok, félelmek, menekülés vagy kalandvágy…
Imádtam, ahogy a srác játszott. Adtam is neki egy oscart érte. Nem is tudom megfogalmazni, mennyire fantasztikusan tette magáévá ezt a karaktert.
Annyira őszinte volt!
Az egyik kedvenc jelenetem, mikor Jan-nel ülnek a kis székekben és várják, hogy elkészüljön a vacsora. Elindul, majd visszamegy és megkérdezi, hogy maradjon és üljön-e inkább egész este ott vele? Annyi érzelmet vittek bele, minthogy az egész filmbe is, imádtam!
Sajnos nem értek hozzá, de maga a fényképezés, az operatőri munka, a rendezés, egyéb technikai, filmkészítési dolgok is nagyon ott voltak.
A zenét (is) egyszerűen imádtuk!
Egyszerűen nem tudok nyugodt szívvel 10 csillagot adni rá. Legyen 9,5. Annak ellenére, hogy szerintem megértem Christ, egyetérteni nem feltétlenül értek egyet vele.
Ajj zavaros egy értékelés lett ez, de maga a film sem volt egyszerű. Éjjel negyed kettőkor ennyire futja. :D Talán később útjaírom. :P

6 hozzászólás
Blissenobiarella 

Sokszor megnéztem már ezt a filmet, és ez is az a típus nálam, amit okvetlenül igyekszem lenyomni minden ismerősöm torkán, hogy márpedig ezt látni kell. Számomra a film varázsa három dologban gyökerezik: a gyönyörű képekben, a fantasztikusan eltalált hangulatú zenéjében, és a főszereplő iránt érzett antipátiában. Hogyan tudok élvezni egy filmet, amiben egyszerűen rühellem a főszereplőt? Hát így. Mert ennyire magával ragadó a rendezés – amit nem mellesleg Sean Pennek köszönhetünk.
Hát, sokan hasonlítják az Útonhoz, de engem inkább emlékeztet Ted Kacynskire ami a motivációit illeti (ő egy a vadonban, áram és minden egyéb nélkül élő robbantgató terrorista bácsi volt, mielőtt elkapták). Egyáltalán nem tudtam azonosulni vele, sőt, mint fentebb említettem – taszított. A könyvet nem is bírtam elolvasni, pedig érdekelt.
Mégis, a film annyira szép és hangulatos, hogy nem lehet neki ellenállni. Máig is szeretem a hóesésben Eddie Vedder zenéjét hallgatni.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

PAVideoStudio

A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel.

Liza 

Gyönyörű az úttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedül.
Embert meg nem vetek,
de a természethez vagyok hű.

Lord Byron

Hópárduc 

A szabadság és a szépség oly jó, hogy fáj megválni tőle.

Liza 

De téved hogyha azt hiszi, hogy az élet örömei csak az emberi kapcsolatokból adódnak.

Bohemian 

Some people feel like they don't deserve love. They walk away quietly into empty spaces, trying to close the gaps of the past.

Liza 

Az ember szelleme az új élményekből táplálkozik.

krlany 

Kár lenne tagadni, hogy aki útra kell, annak oldottabb lesz a kedve. Az agyunkban az utazás a szökéssel függ össze. A történelem, az elnyomás, a törvények és a fölös kötelékek elől. A teljes szabadság. Az út mindig nyugatra visz.

krlany 

Két éve jár a Földön, se mobil, se medence, se öleb, se cigi. Végtelen szabadság. Egy kívülálló, egy esztétikus utazó, akinek az otthona az Út. És most kétévi csavargás után jön a végső, és legnagyobb kaland. Harc az éghajlattal, hogy eltipord a belül lakó hamis lényt, és ezzel győzelemre vidd a szellemi forradalmat. A civilizáció mérgétől megszabadulva repül, és egymagában jár a Földön, hogy végül elvesszen a vadonban.

krlany 

Ha elhisszük, hogy az emberi létet a logika irányítja, az élet lehetőségét vetjük sutba.

Bohemian 

What if I were smiling and running into your arms? Would you see then what I see now?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján