Vadon (2014) 78% 309★

Imádtam. Tetszett és alig várom, hogy a könyvet is olvassam. Annyira kíváncsi vagyok milyen lehet könyvben is. :-) Imádom az igaz történeten alapuló filmeket, és ez is nagy a lett. :-) Már az elejétől magával ragadott pedig eddig összesen 4xre láttam a filmet és még mindig imádom. :-) Szép helyek voltak főleg a hegyes vidékek. Kicsit túl sokszor emlékezett vissza a múltra és, hogy miért is indult el, de így is jó volt. A zenék is jók voltak. :-)
Csodálom Reese Witherspoon-t, hogy egyedül végig vitte a filmet és csak pár szereplő volt a filmben és a többségében csak ő, meg az emlékei ezért nagyon csodálom. :-)
Cheryl nagyon kitartó volt, hogy végig ment több mint 1000 km-re nagyon csodálatra méltó. Nagy bátorság kellett, hogy egész végig magányosan járja be ezt az egész túrát. :-)
És az a kis srác a vége felé nagyon aranyos volt. :)

Mindig is csodálattal vegyes értetlenkedéssel fordultam azok felé, akik szó szerint elindultak egy úton, hogy megtalálják magukat, helyre rakjanak valamit az életükben. Elképesztő kitartás kell egy ilyen gyalogtúrához; magamból kiindulva ekkora motyóval egy kilométer után sírva könyörögnék azért, hogy valaki szabadítson meg a terheimtől. Nem gondoltam, hogy Reese Witherspoon meggyőző lehet ebben a magányos, befelé forduló szerepben, de már az első percekben feltűnt, hogy kellő komolysággal és átéléssel nyúlt az általa alakított karakterhez. Nagyon tetszett a játéka. Magával a filmmel igazából nem tudok mit kezdeni; lassú folyású, magányos alkotás, gyakorlatilag csak átérezni lehet, hiszen sok minden nem történik benne. Azt gondolom, hogy ezt csak azok tudják igazán értékelni, akik maguk is elgondoltak már azon, hogy elinduljanak a maguk „elcaminóján” vagy már meg is tették az utat. Én nem ilyen típus vagyok.

Egyszer szeretnék én is úgy kilépni az életemből, hogy közben nyakig benne vagyok.

Volt már olyan érzésetek, hogy foggal-körömmel ragaszkodtok egy könyvhöz vagy egy filmhez, ami még csak nem is tetszett annyira, de mégis valamiért annyira magához láncol, hogy nem enged el? Időszakosan meg kell nézni a filmet, a könyvet alkalmanként le kell porolni és bele kell lapozni…., mert kell.
Nekem ez a történet ilyen. Nem azért, mert tetszik a film. Sőt! Azt hiszem sokkal jobban meg lehetett volna csinálni, mégis kell. Azt hiszem azért, mert ugyanezen a túrán én is el szeretnék indulni pontosan azért, amiért Cheryl elindult…
Ezt a filmet csak az fogja értékelni, aki átérzi, hogy miről is van szó itt valójában, a többiek csak az idejüket pocsékolják rá, ők a szerencsések.

Hihetetlen jó elmerüni ebben a filmben. Semmi bonyodalom, csak hagyd, hogy a szíved vigyen. A film 1 óra és 44. percében nyer tökéletes értelmet/akkor zárul be a kör/kapunk választ a nyitott kérdésekre. Hjajjj, ba.szki, de gyönyörű. Az ember lelke is belesajdul.
Update: tegnap óta tudatalatt dolgozik bennem a lázadás. Mindig általában a fennálló rend, és az észérvekkel, logikával, bizonyítható – egzakt törvényekkel nem alátámasztott dolgok ellen szoktam lázadozni. Megütötte a fülem az utolsó néhány búcsúmondat. Nem vonok le csillagot. De most mondom, hogy nem, nem ez a női létezés egyetlen értelme. Még akkor sem, ha a világ legtöbb élőlénye szerint az. Ha csak egy ember megcáfolta, már nem lehet alapvetően törvényként kezelni. Én pedig cáfolom. És rendre még nagyon sokan. Betudom annak, hogy amerikai. …. és mégis levonok egy csillagot.

Nagyon szép film, tele fájdalommal, de egyben a reményt is sugallja, hogy sosem késő felállni, és megtalálhatjuk önmagunkat. A természet segít. Velünk van.

Kicsit az idősíkok keverését meg a gyors vágásokat túlzásba vitték, és a self-help életérzés ugyebár adott volt, de ezzel együtt is egy kellemes, nézhető, nem túl fajsúlyos filmecske. A mehetnék felébresztésére azért kiválóan alkalmas.

Ez tetszett. Azt hittem unni fogom, de valahogy elkapott a hangulata, egy csomót tanultam és kicsit mehetnékem is van, pedig éppen minden jónak mondható az életemben. De ki tudja, talán az én lábamban is benne van egy zarándokút, csak még nincs itt az ideje.
A könyv is itt van nálam már egy ideje, de az ilyen történeteket jobb szeretem először filmen látni, amikor még minden újdonság, a könyv pedig majd alá teszi a plusz mondanivalókat, történéseket.

Ez most igazán jól esett. Lassú, elmélyülős film, szép tájakkal. Reese Witherspoon jó választás volt szerintem (bár ha jól számolgattam, talán kissé idős a szerephez). Nem csak az ő története, de az édesanyja története is érdekes, tanulságos volt. Tetszik, hogy nem lett belőle tökéletes főhősnő, de túl sötét sem. Minden volt benne.
Egyre inkább hajlok afelé, hogy sorra vegyem a Reese Witherspoon filmeket.

Ui.: Az első jelenet mellett azért nem érdemes ebédelni…
Uui.: Eddig eléggé elégedett vagyok a bakancslistámmal :)

Nem szeretem az ilyen találdmegönmagad filmeket, de ennek volt valami fura hangulata, ami miatt végig tudtam nézni és tényleg érdekelt a múltja és hogy tényleg meg tudja-e csinálni a kitűzött utat.
Szerencsére nem érzek semmiféle késztetést, hogy hasonló dolgot csináljak.