Zöld könyv – Útmutató az élethez (2018) 89% 644★

Meg sem tudok szólalni. TE SZENTSÉGES ÉG!!! Annyira zseniális, hogy el nem tudom mondani. Az a Chopin etűd meg telitalálat… Touch down.
Annyira csodálatos.

Örök téma, igaz történet, zseniális színészek!!! Imádtam!!!!

Még mennyi filmet kell vajon készíteni, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy a rasszizmus rossz? Nem is rossz, botrányos, borzasztó, embertelen és szívszaggató.

Talán egyszer majd rájönnek az emberek…

Sajnálom őket, mindenkit, akinek ez volt akkoriban az élete, aki a mai napig szenved mert más színű a bőre, akit lenéznek a kinézete miatt, aki hiába dolgozta magát halálra még így is egy kutyaként bántak vele.
A szívem szakad meg értetek. Szégyen ilyenkor (is) embernek lenni.
Talán valamikor jobb világ vár mindenkire…talán.

Ez a film fájt, nagyon. De ugyanakkor felcsillant a remény, hogy talán mindenki képes megváltozni és perspektívát változtatni bizonyos dolgokról. Talán képesek vagyunk a változásra, ami már nagyon várat magára.

Viggo Mortensent alig ismertem meg; amikor legutóbb filmben láttam, lényegesen fiatalabb volt. Mindenesetre nagyon jól állt neki Tony szerepe, igazán kitett magáért. A karakter egyébként abszolút szerethető volt, ahogyan a másik főszereplő, Don Shirley is. Érdekes aspektusból közelíti meg a rasszizmus témáját, ami számomra továbbra is felfoghatatlan téma; például miért foglalkozna bárki – jelen esetben – egy zseniális zenész bőrszínével, miközben én csak arra tudtam koncentrálni, milyen nagyszerű muzsikát játszik (és mennyire gyönyörű ujjai vannak). Egyébként a két férfi barátsága lélekmelengető és szép volt és ezt csak fokozta a tény, hogy a film igaz történet alapján készült. Sok mindent nem tudok írni, már megtették a többiek előttem, de számomra ez is egy „látni kell” film.

Amikor elkezdtem nézni, először nem értettem, miért az Oscar, miért ez a felhajtás. Aztán rájöttem. Gyönyörű film, egyszerre emel fel és egyszerre döbbent le teljesen. Abszolút megérdemelte a legjobb díjat, örülök, hogy elkészült, én meg megnézhettem, és megint elgondolkodhattam.

Nagyon szuper és érdekes egy film. Sok témát dolgoz fel amiket nekem át is tudott adni :D

Nem egy egyszerű témát dolgoz fel a film. Már az idők kezdete óta jelen volt a rasszizmus és még máig sem tűnt el teljesen. Borzasztó volt nézni ahogy a zenésszel bántak a bőrszíne miatt, a szívem szakad bele. Hogy képesek az emberek így viselkedni? Ennyire semmibe venni a másikat? Még csak nem is ismerik, de csak azért mert fekete kiutálják a világból. Ilyenkor csak azt kívánom, hogy egyszer ők is átélhessék ezt, hogy az érme megforduljon. Komolyan ki nem állhatom azokat, akik így gondolkodnak. Mégis mit vétettek szegények?
Azért talán van remény, hisz a filmhez képest sokat változott azóta a világ, de sajnos még mindig jelen van.
Imádtam a főszereplő párost, tökéletes ellentétei egymásnak, mégis annyira jóban lettek. Furcsa egy páros, de öröm volt nézni. Kedvencem, amikor spoiler

Nem volt olyan rossz film, mint vártam. Mennyi bunkó előítéletes ember létezik a világban, szánalmas, hogy azért lenézik, mert más, nem pedig olyan, mint ők… Voltak jó részei a filmnek, és a mondanivalója tetszett, a sztori jó volt. Többször is nekiálltam ennek a filmnek, de egészen idáig nem igazán sikerült végignézni. A két főszereplő jó volt, nekem leginkább Don volt a szimpatikusabb, Tony eleinte ellenszenves volt. De aztán kezdett megváltozni, kevésbé tűnt ő is előítéletesnek, mint a többi, és ez tetszett. A vége pedig nagyon jó volt. Jó befejezés, megérdemelte a díjakat, amiket kapott a film.

A Zöld könyv az elmúlt években témájának egyik legjobbja, színvonalas, jó humorú, ennek dacára elmélkedésre buzdítja a néző agytekervényeit az alkotás, mindemellett a díjszezon egyik sikeres befutójának lehet tekinteni. Azt viszont be kell látni, hogy a nem túl visszafogott vígjátékairól híres Peter Farrellyben volt elegendő kraft, egy merőben eltérő film elkészítésére, habár néhol a kézjegyét elvétve fel lehet fedezni, ezzel eljutott filmes önéletrajzának csúcsára ahonnan bízzunk benne folytatja tovább ezt a tendenciát.
Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

Szerintem maximálisan kiérdemelte ez a film az Oscart, bármennyire is szomorú és elkeserítő a témája. Egyszerűen fel nem foghatom, miért szükséges ilyen lekezelően, elutasítóan bánni azzal, aki egy picit is más. És most vonatkoztassunk el attól, hogy ez éppen bőrszínben, szexuális orientáltságban, vagy vallásban nyilvánul meg. Ez a film is arra tanít, a maga olykor kissé nyilvánvalóan szájbarágós módján, hogy két ember között nem létezik igazán olyan híd, amit ne lehetne átjárni türelemmel, empátiával és megértéssel.

Viggo Mortensen alakítása csillagos ötös, az olasz amerikai szerepét tökéletesen hozta. Ráadásul nagyon is okos dolgokat hintett el olykor-olykor, amire még a zongorista is felfigyelt. Apropó, Mahershala Ali pazar, de tényleg. Amikor arról beszélt, hogy az ember mindig őrizze meg a méltóságát, és sose hagyja, hogy porig alázzák, majd' beleszakadt a szívem. Fogalmam sincs, hogy tudta ezt a rengeteg mocskot elviselni, anélkül, hogy összeroppant volna… A film humora, a zenei betétek és maga a díszlet abszolút kifogástalan, ahogy a legutolsó jelenet is. Olyan hirtelen ért véget, hogy fel sem tudtam igazán ocsúdni.

Érdemes megnézni, mert fontos kérdésekről szól, ami rengeteg más vonatkozásban is megállja a helyét. Felemelő, reményteljes és egyben elgondolkodtató alkotás. Ahogy a párja, a Miss Daisy sofőrje is. :)