Oroszlán (2016) 84% 182★

Csodálatos, megható és szívszaggató történet. Az első fele lelkileg sokkal megrázóbb, ugyanakkor érdekesebb volt számomra. Mivel életrajzi film, gyakorlatilag minden adott volt, viszont sikerült olyan elemeket belevenni, aminek a világon semmi jelentősége nincs a téma kapcsán. Ami azt illeti, Saroo gyerekkorát nagyon érzékletesen, drámaian ábrázolták, a felnőtt élete ehhez képest nem volt rám akkora hatással, ott inkább az ausztrál házaspár női tagját tudtam leginkább értékelni. Nagyon jól állt Nicole Kidmannek a szerep. Semmi problémám nem volt Dev Patel játékával; ügyes és mocskosul jóképű férfi, de szerintem ez nem az ő filmje, hanem Sunny Pawaré, aki egy nagyon tehetséges, elképesztően bájos kisfiú.

Ismertem a történetet, mégis mélyen a szívemig hatolt. Érzelmi hullámvasút. Hol mások szenvedése, hol mások öröme csalt könnyeket a szemembe. Ritkán mondok ilyet, de szívem szerint mindenkivel megnézetném.
Az ausztrál házaspár hozzáállása az élethez példaértékű. Kidman pedig egyenesen fantasztikus. Talán tőle a leghitelesebbek az anya szavai.
Mondták, hogy készítsek zsepit, kellett is. Balomon barátnőm sírt, jobbomon pedig egy idős bácsika alatt remegett a szék, annyira meg volt hatódva. Én pedig… csak hagytam, hogy felszakadjon, aminek fel kell szakadnia. =)

Az élet hihetetlen történeteket ír… Nem mondom, hogy filmileg ez az évszázad alkotása, de maga a sztori tíz csillagos, nekem.Elképesztőek az indiai viszonyok, amiket a film első felében látunk, és utána a kontraszt a „másik” világgal. Dev Patelt régóta kedvelem, ezután a film után ez ugyanígy marad.

Nagyon éleveztem ezt a filmet! Főleg az első 50 percét.
Aztán megjelent Dev Patel.

Az Oroszlán két helyszínen játszódik: a film első fele az indiai utcákon, a második fele pedig Tasmaniában, ahova Saroo kerül miután egy ausztrál házaspár örökbefogadja.
A film első fele úgy ahogy van, tökéletes. A kisfiú, aki a kicsi Saroo-t alakítja, elképesztően tehetséges! Sunny Pawarnak hívják, csak mert úgy látom, még a szereplők közt sincs felsorolva, pedig szinte többet szerepel a filmben mint Dev Patel. Nálam az idei gyerek/fiatal színészek között ő az abszolút győztes! Nagyjából ilyesmit lehetett érezni tavaly A szoba (2015) után is… Annyira nagyon nagyon tehetségesek!
Öröm volt nézni ezt a gyereket. Állítólag egy darab szót nem beszélt angolul és a forgatás közben tanult meg…

A film második fele jóval gyengébb. Feltűnik a felnőtt Saroo (Dev Patel) és a forgatókönyv is egy nagyon elcsépelt irányt vesz. Volt néhány sor amitől a hideg rázott – rossz értelemben. Saroo szerez egy barátnőt Rooney Mara személyében, aki a történet szempontjából teljesen fölösleges! Értem én, hogy elvileg volt ez a lány, meg a könyvben is van róla szó, leforgatták a jeleneteket, de nem hiába találták fel anno a vágószobát. Az Indiában játszódó jelenetek annyira érdekesnek és – számomra – egyedinek hatottak, itt meg olyan hollywood-i szövegeket kapunk, hogy
„Én ezt nem bírom tovább… sajnálom…”
„Ne… várj…”
„Nem! Te jobbat érdemelsz!”
Hagyjuk már.

A történet vége elég kiszámítható és giccses, de ha így történt, akkor így történt. Dev Patel játékától nem voltam elájulva, lehet én már mindig csak egy szakállas Anwarként fogom látni. :D Másrészről meg a „kicsi verziója” messze túlszárnyalta.
Nicole Kidman Madame Tussauds arcától az ember még mindig frászt kap.
A képi világ nagyon szép, de szerintem a Holdfény (2016), az Érkezés (2016) és a Kaliforniai álom (2016) is sokkal kreatívabbak voltak ebben a kategóriában.
A zenére egyszer figyeltem föl, az is szép. Minden szép.:D

Ha választanom kéne egy embert, aki ebben a filmben elvitte nálam a pálmát, Sunny Pawart mondanám. Imádnivaló volt!!

Ui.
Tudom nem kéne nevetnem de… „egy Google Earth nevű új technológiával…” :D
Nehéz megállni.

A film második fele a jó, vagyis jobb, mint az első fele. Picit csalódás, nem volt rám akkora hatással, mint ahogy vártam. Mit vártam? Nem is tudom, vért, verejtéket, könnyet. Annyi, hogy szép film, mivel valós történet az alapja, örülök, hogy megnéztem. Nicole Kidman a legjobb benne.

Az első 45 percet a magam részéről untam, bár sokaknak ez volt az érdekes rész, így mindenki döntse el maga. Már majdnem ott tartottam, hogy kikapcsolom, mondván, hogy ez most nem fog működni, amikor megjelent a színen Nicole Kidman, és onnantól képtelen voltam otthagyni. Hozzá kell tennem, hogy Dev Patel nagyon szép férfivá érett, én mégis csak azokat a részeket tartottam izgalmasnak, amiben Nicole is ott volt, mert szerintem nagyon meggyőző alakítást nyújtott. Hirtelen úgy éreztem, hogy nem is láttam még ekkorát játszani, mint ebben a filmben, és el is bizonytalanodtam, hogy nem neki adnám-e inkább azt a szobrot. Rooney Marával nem vagyunk haver csajok, most sem győzött meg, de talán egy ici-picivel jobbat hozott, mint a Carolban, bár a karaktere teljesen felesleges volt a történet szempontjából. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a kötelező dráma miatt kellett volna bele.
Nagyon szép a táj és nagyon szívbemarkoló a történet, de engem mégsem fogott meg. Nekem túl sok idő ment el Saroo hányattatásaira, és aztán hirtelen lett felnőtt és valahogy nem sikerült annyira elhitetniük velem, hogy Saroo tényleg annyira szereti a nevelőcsaládját, mint amennyire mondja. Nem bánom, hogy láttam, de nem nézném meg még egyszer, hacsak nem Nicole Kidman miatt. Jut eszembe, csak én nem figyeltem vagy más számára sem derült ki, hogy spoiler?

Egyszer már elkezdtük anyával nézni, de őt nagyon nyomasztotta ezért félbehagytuk. Ma reggel nekiültem újra és azt kell mondjam ez egy rettenet szomorú, de szép film.

Nekem ez a film az első pillanatban beköltözött a szívembe a bájos-szurtos főszereplővel együtt…hogy aztán a történet is elvarázsoljon!
Az pedig, hogy mindez igaz történet alapján készült, csak hab a tortán!
Nem hiába mondják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró!

Ez az évszázad története, hihetetlenül megható volt!

Az egész annyira tipikus, kiszámítható, hatásvadász és közhelyes. A sztoriban minden egy Oscar-jelölésért kiált, mert természetesen igaz történet, ami természetesen egy kisebbségről szól és természetesen happy end a vége. Az ilyenekkel pedig tele a padlás. Mit a padlás?! Lassan földrészek vannak tele vele. A megvalósításban semmi újdonság nincs, egy cseppnyi alkotói, egyéni látásmód nincs benne, semmi, amire azt mondhatnám, ne láttam volna már milliószor. Az eleje még elment, Sunny Pawar tényleg az elvárható felett teljesít, de én már akkor tudtam, hogy nem ennyivel lesz vége. Akkor viszont minek kell egy óráig néznem csak azt, ahogy Ausztráliába kerül, mikor tudom, hogy a film arról szól, hogy felnőttként hogy talál haza?! És a nehézségek sora még csak itt kezdődött, a készítők belekaptak minden fontosnak ítélt apróságba, egyetem, barátnő, drogos tesó, útkeresés, az egész csak lógott a levegőben, mindenre szántak egy jelenetet, szigorúan nem többet, és ebből kellett volna összeállnia a backstory-nak. Hát nagyon nem. Csak telnek az évek a látott jelenetek egyike sem támogatja és készíti elő a végkifejletet, ami számomra még most is teljesen szürreális. Talán az a bajom az ilyen filmekkel, (mint pl. A lehetetlen is),hogy egy pozitív történetet emel ki a sok száz negatív közül és azt olyan sziruposan mutatja be, hogy az embernek a gyomra felkavarodik. De ettől még nem ez lesz a jellemző. Igenis sz*r dolgok történnek jó emberekkel, csak erre senki nem kíváncsi. Egyetlen élvezhető pillanat volt, spoiler. Amúgy mennyire ciki már, hogy Nicole Kidman hiába tüntette el az emberi arcra jellemző összes tulajdonságot a fejéről, mégis utolérte a sors, és lassan már csak olyan szerepeket kap, amiben valakinek az anyját alakítja?