Oroszlán (2016) 51

1 díj · 10 jelölés

Az öt éves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy… [tovább]

angol
angol · magyar

Szereposztás

Dev PatelSaroo Brierley
Nicole KidmanSue Brierley
David WenhamJohn Brierley
Rooney MaraLucy
Tannishtha ChatterjeeNoor
Pallavi ShardaPrama
Nawazuddin SiddiquiRawa
Eamon FarrenLuke
Priyanka BoseKamla
Arka DasSami

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 8

Várólistára tette 130


Kiemelt értékelések

walksdowonders 

Ismertem a történetet, mégis mélyen a szívemig hatolt. Érzelmi hullámvasút. Hol mások szenvedése, hol mások öröme csalt könnyeket a szemembe. Ritkán mondok ilyet, de szívem szerint mindenkivel megnézetném.
Az ausztrál házaspár hozzáállása az élethez példaértékű. Kidman pedig egyenesen fantasztikus. Talán tőle a leghitelesebbek az anya szavai.
Mondták, hogy készítsek zsepit, kellett is. Balomon barátnőm sírt, jobbomon pedig egy idős bácsika alatt remegett a szék, annyira meg volt hatódva. Én pedig… csak hagytam, hogy felszakadjon, aminek fel kell szakadnia. =)

Remake

A film második fele a jó, vagyis jobb, mint az első fele. Picit csalódás, nem volt rám akkora hatással, mint ahogy vártam. Mit vártam? Nem is tudom, vért, verejtéket, könnyet. Annyi, hogy szép film, mivel valós történet az alapja, örülök, hogy megnéztem. Nicole Kidman a legjobb benne.

Bazil

Mikor megnéztem a film adatlapját itt a Snitten, meglepődve láttam a plakátján ezt a keresőablakot. Na, mondom, ki kéne ezt cserélni, valami hiba történhetett…
Aztán a film megnézése után jöttem rá, miért is van a képen… Google Earth – nekem jó játék, a film főhősének segítség a csodához.
Jó film, csodás film. Nézzétek meg!
spoiler

Midnightsp

Nagyon éleveztem ezt a filmet! Főleg az első 50 percét.
Aztán megjelent Dev Patel.

Az Oroszlán két helyszínen játszódik: a film első fele az indiai utcákon, a második fele pedig Tasmaniában, ahova Saroo kerül miután egy ausztrál házaspár örökbefogadja.
A film első fele úgy ahogy van, tökéletes. A kisfiú, aki a kicsi Saroo-t alakítja, elképesztően tehetséges! Sunny Pawarnak hívják, csak mert úgy látom, még a szereplők közt sincs felsorolva, pedig szinte többet szerepel a filmben mint Dev Patel. Nálam az idei gyerek/fiatal színészek között ő az abszolút győztes! Nagyjából ilyesmit lehetett érezni tavaly A szoba (2015) után is… Annyira nagyon nagyon tehetségesek!
Öröm volt nézni ezt a gyereket. Állítólag egy darab szót nem beszélt angolul és a forgatás közben tanult meg…

A film második fele jóval gyengébb. Feltűnik a felnőtt Saroo (Dev Patel) és a forgatókönyv is egy nagyon elcsépelt irányt vesz. Volt néhány sor amitől a hideg rázott – rossz értelemben. Saroo szerez egy barátnőt Rooney Mara személyében, aki a történet szempontjából teljesen fölösleges! Értem én, hogy elvileg volt ez a lány, meg a könyvben is van róla szó, leforgatták a jeleneteket, de nem hiába találták fel anno a vágószobát. Az Indiában játszódó jelenetek annyira érdekesnek és – számomra – egyedinek hatottak, itt meg olyan hollywood-i szövegeket kapunk, hogy
„Én ezt nem bírom tovább… sajnálom…”
„Ne… várj…”
„Nem! Te jobbat érdemelsz!”
Hagyjuk már.

A történet vége elég kiszámítható és giccses, de ha így történt, akkor így történt. Dev Patel játékától nem voltam elájulva, lehet én már mindig csak egy szakállas Anwarként fogom látni. :D Másrészről meg a „kicsi verziója” messze túlszárnyalta.
Nicole Kidman Madame Tussauds arcától az ember még mindig frászt kap.
A képi világ nagyon szép, de szerintem a Holdfény (2016), az Érkezés (2016) és a Kaliforniai álom (2016) is sokkal kreatívabbak voltak ebben a kategóriában.
A zenére egyszer figyeltem föl, az is szép. Minden szép.:D

Ha választanom kéne egy embert, aki ebben a filmben elvitte nálam a pálmát, Sunny Pawart mondanám. Imádnivaló volt!!

Ui.
Tudom nem kéne nevetnem de… „egy Google Earth nevű új technológiával…” :D
Nehéz megállni.

desertangelable 

Az első 45 percet a magam részéről untam, bár sokaknak ez volt az érdekes rész, így mindenki döntse el maga. Már majdnem ott tartottam, hogy kikapcsolom, mondván, hogy ez most nem fog működni, amikor megjelent a színen Nicole Kidman, és onnantól képtelen voltam otthagyni. Hozzá kell tennem, hogy Dev Patel nagyon szép férfivá érett, én mégis csak azokat a részeket tartottam izgalmasnak, amiben Nicole is ott volt, mert szerintem nagyon meggyőző alakítást nyújtott. Hirtelen úgy éreztem, hogy nem is láttam még ekkorát játszani, mint ebben a filmben, és el is bizonytalanodtam, hogy nem neki adnám-e inkább azt a szobrot. Rooney Marával nem vagyunk haver csajok, most sem győzött meg, de talán egy ici-picivel jobbat hozott, mint a Carolban, bár a karaktere teljesen felesleges volt a történet szempontjából. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a kötelező dráma miatt kellett volna bele.
Nagyon szép a táj és nagyon szívbemarkoló a történet, de engem mégsem fogott meg. Nekem túl sok idő ment el Saroo hányattatásaira, és aztán hirtelen lett felnőtt és valahogy nem sikerült annyira elhitetniük velem, hogy Saroo tényleg annyira szereti a nevelőcsaládját, mint amennyire mondja. Nem bánom, hogy láttam, de nem nézném meg még egyszer, hacsak nem Nicole Kidman miatt. Jut eszembe, csak én nem figyeltem vagy más számára sem derült ki, hogy spoiler?

Lex 

Letaglózó, megható, gyönyörű.

Mindenképp megadom neki a 10 csillagot, mert csodálatos egy film, de azért voltak apróbb problémáim vele. Ahogy elnéztem a véleményeket, két csoportra látom oszlani az embereket: az egyik, akiknek az első fele tetszett jobban, a másik pedig akiknek a második. Nekem a második fele jobban bejött, az eleje számomra eléggé lassú és elnyújtott volt. Illetve ami még nem tetszett, hogy annyi alapos keresés után a szülőfaluja megtalálása eléggé randomra sikerült.

A színészek lenyűgözőek voltak, imádtam Dev Patel-t és Sunny Pawar-t is. A kis srác valami fergetegesen nagyot alakított. Nicole Kidman (Jézusom, az a haj az elején! XD) és David Wenham nekem nagyon mellékszereplők maradtak, akárcsak Divian Ladwa, azaz Mantosh (akinek problémája számomra nem eléggé világos).

A végén dőltek a könnyeim, szó szerint potyogtak, annyira megérintett a történet. Jó volna elolvasni a könyvet is, de nem biztos, hogy a történtek ismerete után megéri, hacsak nem fergetegesen jó stílusban íródott és esetleg plusz információt is tartalmaz. Szóval, ha olvasni akarod, mindenképp a film megnézése előtt tedd.

Mr_Catharsis91

Nagyon szép film volt, bár az utolsó jelenet nekem rontott az összképen, hogy megmutatták hogy hogyan találkoztak a való életben. Nekem ez elrontotta. Viszont ami szembetűnőbb volt, hogy valami eszméletlenül gyönyörűen volt fényképezve a film. Amit Fraser csinált az gyakorlatilag költészet volt a képekkel. Szégyen is volt, hogy a La La Land kapta meg ebben a kategóriában az Oscart, mert ott csak szimplán jó iparosmunkát láttam, de ez……őrület.

Little_Monster 

Az egész annyira tipikus, kiszámítható, hatásvadász és közhelyes. A sztoriban minden egy Oscar-jelölésért kiált, mert természetesen igaz történet, ami természetesen egy kisebbségről szól és természetesen happy end a vége. Az ilyenekkel pedig tele a padlás. Mit a padlás?! Lassan földrészek vannak tele vele. A megvalósításban semmi újdonság nincs, egy cseppnyi alkotói, egyéni látásmód nincs benne, semmi, amire azt mondhatnám, ne láttam volna már milliószor. Az eleje még elment, Sunny Pawar tényleg az elvárható felett teljesít, de én már akkor tudtam, hogy nem ennyivel lesz vége. Akkor viszont minek kell egy óráig néznem csak azt, ahogy Ausztráliába kerül, mikor tudom, hogy a film arról szól, hogy felnőttként hogy talál haza?! És a nehézségek sora még csak itt kezdődött, a készítők belekaptak minden fontosnak ítélt apróságba, egyetem, barátnő, drogos tesó, útkeresés, az egész csak lógott a levegőben, mindenre szántak egy jelenetet, szigorúan nem többet, és ebből kellett volna összeállnia a backstory-nak. Hát nagyon nem. Csak telnek az évek a látott jelenetek egyike sem támogatja és készíti elő a végkifejletet, ami számomra még most is teljesen szürreális. Talán az a bajom az ilyen filmekkel, (mint pl. A lehetetlen is),hogy egy pozitív történetet emel ki a sok száz negatív közül és azt olyan sziruposan mutatja be, hogy az embernek a gyomra felkavarodik. De ettől még nem ez lesz a jellemző. Igenis sz*r dolgok történnek jó emberekkel, csak erre senki nem kíváncsi. Egyetlen élvezhető pillanat volt, spoiler. Amúgy mennyire ciki már, hogy Nicole Kidman hiába tüntette el az emberi arcra jellemző összes tulajdonságot a fejéről, mégis utolérte a sors, és lassan már csak olyan szerepeket kap, amiben valakinek az anyját alakítja?

3 hozzászólás
h_grett 

Ez most nagyon jólesett a lelkemnek. :)

Gina920211

Amikor felhangzott a filmzene első szólama, már akkor tudtam, hogy nekem tetszeni fog ez a film. És nem is csalódtam. Az elejétől a végéig annyira gyönyörű, hogy gyakorlatilag szavak nélkül is leforgathatták volna, mert elég volt, ha csak belenéztem a szereplők szemébe, az elárult mindent. Őszintén szólva én nem tudtam, hogy ez egy igaz történet, amíg a film elején ki nem írták. Azzal tisztában voltam, hogy könyvből készült, de az, hogy ez valós sztori, újdonságnak hatott számomra.
Ami a legjobban tetszett, hogy a történet szépen van felépítve, nem siet és nem is kell, hogy siessen, ennek ellenére nem is hatott vontatottnak. A kisfiú annyira aranyos volt benne az első órában, mint egy kis indiai manó. Annyira szívbe markoló és valóságos az egész környezet, az aláfestő zene hangulata. Azt hiszem, az sokak számára ismert, hogy Indiában milyen szegények és elesettek az emberek, mindenhol nyomornegyedekre bukkanunk…bizonyára ott is létezik egy gazdagabb réteg. De egyáltalán nem bántam, hogy ezt nem mutatták meg a filmben, mert az már egy másik sztori lett volna.
Saroo valóban olyan, mint egy oroszlán. Erős, kitartó. Az oroszlánt sem azért nevezik az állatok királyának, mert ragadozó, vagy mert nagy a sörénye és félelmetes, vagy mert született róla egy Disney mese. Hanem azért, mert egyedi és megismételhetetlen. Hát az biztos, hogy Saroo is ilyen.
Tetszett, ahogy a már felnőtt Saroonak bevillantak a képek a gyerekkoráról, és visszatértek az emlékei némely illat vagy íz segítségével. Szerintem ez nagyon ötletes és hiteles megoldás is egyben. A családjára való rátalálás pedig akkora erővel hatott, hogy el sem ért Indiába, de már folytak a könnyeim, mert számítottam rá, hogy itt és most bekövetkezik a nagy találkozás. És ahh..Istenemm, milyen egy találkozás is volt az! :)
Imádtam minden egyes percét ennek a filmnek, és a La La Land iránti rajongásomtól függetlenül én most azt mondanám, hogy szerintem a Lionnek kéne odaítélni a legjobb filmnek járó díjat. Ilyen film csak egyszer születik egy évtizedben. Vagy kettőben…


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján