Kedvencelte 7

Várólistára tette 84


Kiemelt értékelések

Remake

Tegnap néztem meg, illetve, fejeztem be, mert két részletben láttam. Amikor elkezdtem, akkor azt éreztem, hogy „nagy hatású, díj esélyes film” , mindegy milyen díj, a szereplők, a képi világ, a hangulat, a zene, minden adva van, hogy egy úgymond érzékenyítő filmet lássak. Nem szeretek félbe hagyni filmeket (könyveket könnyebben), ezért folytattam. De, mielőtt nagy magyarázkodásba kezdenék és az amúgy is gyanús tud lenni, kereken megmondom, hogy nem kedvelem a szándékosságot, nem kedvelem, ha bele akarják tenni a fejembe, hogy mit látok, mit kell éreznem, és már az elején tudom, hogy majd jó lesz minden, nem kell izgulnom, még sírni sem kell, elég a végén, amikor az eredeti fotókat, filmfelvételeket fogom látni. Pontosan így működik ez a szegénylegény történet. Mindent tartalmaz, ami egy balladában, egy mesében benne kell hogy legyen, csak éppen mélysége nincs. Azért merem ezt írni, mert tudom, hogy igaz történet, de a klisék elrontják a film lényegét. Nem unalmas lesz ettől a film, hanem kiszámítható. Bizonyos jeleneteknél tutira lehet tudni, hogy mi fog történni, még az arcmimikát, akár a mondatokat, vagy a ki nem mondott érzéseket is lehet tudni. Nincs meglepetés. Egyszerre akart szólni mindenről, arról, hogy megy a drog miatt tönkre egy család, milyen (semmilyen) az amerikai szociális-egészségügyi hálózat, hogy kell lenni valakinek, akitől végül ez egy sikertörténet lesz. Ez egy valós, igaz történetnek a filmes változata. Szerintem, nem sikerült túl jól. Még akkor sem, ha a végén, megnézve az eredeti szereplőket, hát, na, szorult a torkom, könnyek gyűltek a szemembe, de ez az utolsó néhány pillanat. Meg amúgy is karácsony lesz, meg nem egy jó éve van a világnak. Ez mind bennem volt.

dora_horvath_cat

Ritka, hogy a majd' kétórás játékidő kevés legyen egy filmnek – gyakrabban inkább húzni kéne belőle –, de ennek az volt; legalábbis én részben ennek tudom be, hogy némi hiányérzetem maradt, valahogy nem mentünk elég mélyre – nem is feltétlenül a nyomorúságban, hanem a feloldásban.
A színészek remekelnek. Glenn Close átlényegül, és bár több kritika említette, hogy Amy Adams túltolta, számomra teljesen hihető a felfokozottsága, találkoztam ilyen emberrel a való életben is. Kiemelném még Haley Bennett-et annak a lánytestvérnek a szerepében, aki egyszerűen teszi, amit kell, és Owen Asztalost, aki a gyerek J. D.-t játssza.
Félreértés ne essék, ez egy jó film, de lehetett volna igazi durva gyomros is.

brena 

Glenn Close fergeteges volt benne.
A film meg fura…számomra elfecsérelt idő volt…mindenről és semmiről se szólt.

Dorka 

Vannak filmek, amik tökéletes pillanatban találnak meg és nagyot ütnek. Ez is ilyen. A színészek zseniálisak. És a rendezés is. És az első eset, hogy együtt tudok érezni egy spoiler anyával… segít árnyalni a képet.

Ui.: És még itt is van magyar vonatkozás! Owen Asztalos… :)) nem túl amerikai.

Junes 

Hú, elég ütős és felkavaró film. A drogos, alkoholista anya képe nekem sosem jött be, és leginkább csak felzaklat. Értem én, hogy pocsék volt a gyerekkora, de ez hosszú távon akkor sem mentség. Nem tanulta meg, mit jelent felelősséget vállalni saját magáért, és így egyáltalán nem vállal felelősséget a gyerekeiért, sőt, inkább az ellenkezőjét várja el tőlük.
Glenn Close és Amy Adams alakítása is zseniális. Teljesen hihetően és életszerűen hozzák a szétcsúszott, közép-amerikai, reménytelen porfészekben élő nők alakját.
Most egy darabig nem nézem újra, de jó szívvel ajánlom mindenkinek.


Hasonló filmek címkék alapján