Az üvegpalota (2017) 76% 62★

Nehéz, mély film, rétegekkel, amit még keményebbé tesz a tény, hogy igaz történet alapján készült. Mindeközben csodálatos alkotás a testvéri szeretetről, a családról és az összetartásról, meg persze az erős jellemekről. Nem éreztem hosszúnak a játékidőt, mert együtt nevettem és sírtam a Walls gyerekekkel. Számomra egyébként Woody Harrelson vitte a filmet, nagyon meggyőző volt az alakítása, de Brie Larson is kiemelkedő volt. Nem szabad azonban elfeledkezni a tehetséges gyerekszínészekről sem. Ez a film biztosan sokáig velem jön majd.

Ez is azok közé a filmek közé tartozik, amelyeket akárhányszor szívesen megnézek. Tudom, hogy picit riasztó lehet sokaknak a téma, engem mégis magával ragad a dolog „vadromantikája” hangsúlyozom: tudom, hogy ez így nem helyes, így nem szabad/na gyerekeket nevelni…de mégis lebilincsel a sztori hangulata Egyébként meg vagyok győződve róla, hogy a szülők sem akartak rosszat a gyerekeinek…csak rosszul szerették őket.
Itt is beigazolódik, amit már ezen az oldalon is többször leírtam: az élet a legjobb forgatókönyv író – hiszen ez is egy igaz történet…
Most a 'mások ajánlotta filmes'-kihívás kedvéért néztem meg újra örömmel.

Hihetetlen egy történet volt a testvéri szeretetről, az egyén lelki erejéről és a szülők hanyagságáról. Fantasztikus film volt!

Minden színész mennyire el lett találva. Brie Larson és Woody Harrelson is felkerült a figyeltek közé.
Nem olyan erős, mint a Hillbilly Elegy, de azért jó film. És ismét rájövök, hogy a „jó szülőség” valójában mennyire unalmas és hétköznapi. Vagyis az unalmas hétköznapokban rejlik. Hogy mindig van mit enni, van tiszta ruha, hogy jelen vagy, hogy van ritmus, hogy velük vagy, hogy határokat szabsz, hogy csinálod, felvállalod a felnőtt dolgokat. És hogy ez nem minden gyereknek adatik meg. De nem kell ennél jobban túlbonyolítani sem. Legyen határ, aminél már tényleg el merjük hinni, elég jók vagyunk.
Ui.: Mostanában egyre több ígéretes kiskamasz színészt látok, úgy örülök nekik!

Úgy tűnik két órás játékidő alatt mostanában nem lehet amerikai drámát moziban forgalmazni. Ez pedig csak arra jó, hogy az amúgy is felgyorsult és sorozatra egyre inkább átálló nézőt csak elriassza. Ebben sem volt annyi, ami indokolta volna, hogy ilyen hosszú legyen. A karaktereket jól bemutatta, feltérképeztük az erőviszonyokat, kaptunk bőven elég jelenetet a múltból és bőven elég konfliktust a jelenből. Megismertük az apa nehéz természetét és a kihívást, amit a vele való együttélés jelentett. Éreztem, hogy szomorú és azt is, hogy nem lehetett könnyű, de ennek ellenére egy idő után nagyon untam. Woody Harrelson mindig nagyon jó, de most ez sem volt elég.

Egyszerre tartottam szépnek meg cukormázasan hazugnak is. Kicsit úgy éreztem, mintha a negatív dolgokat meg súlyos hibákat mentesíteni lehetett volna a pozitív oldallal és ezt propagálta volna a film. Pedig Rex-ért nagy kár, és a filmnek megvolt a maga tanulsága, hogy mennyire számít, ha rossz családi közegben növünk fel, mégis…..nehéz róla íni, mert némileg kapcsolódtam a filmhez más élet-tapasztaltból kifolyólag.
Ki tudja, lehet meg kéne próbálom jobban a másik oldalt is.