Katwe királynője (2016) 81% 24★

Amikor láttam a Disney logót, már felszisszentem. Ennek általában az a vége, hogy félbehagyom, lehúzom a wc-n a „kiadványt”. Nyálas, invalid, érdektelen és csillivilli csomagolásba burkolt fo.talicska szokott lenni. Hát nem csalódtam, ezúttal sem.

A Sors mentsen meg mindenkit egy ilyen anyától!
Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de számomra a megelégedés, a beletörődés, a feladás nem opció. És számomra mérgező az a szülő, aki egy olyan sorsra szánja a gyerekeit, ami kimerül abban, hogy a mocsokban táncikál néhány véka kukoricát árulva. Ráadásul, amikor a gyerek még bizalmasan meg is osztja vele, hogy nem ezt az életet képzeli el magának, hanem jobbat, akkor igyekszik minden eszközzel a remény utolsó csíráit is elfojtani, a saját gyerekében.
Továbbá, utálom, ha valaki először üt majd kérdez. És azokat is rettentő módon utálom, akinek egyetlen fegyvere, ha „vitát kell nyerni”, hogy: Ő AZ ÉN GYEREKEM. Az én testem egy darabja.
Meddig fogjuk még a Világon ezt hallgatni, önmagukat szuperanyukákká (vérmomzik) avanzsáló nőktől, akik egyébként mint anya sz.rt sem érnek? Imádom ezeket a Disney sugallatokat is többek között: a szeretet elég. A szeretet mindent legyőz. Táncoljunk, énekeljünk, akkor is, ha baromira nincs okunk rá. Ha a gyerek tanulni akar? Akkor adjunk még több feladatot számára. Nehogy szülőként elgondolkodjunk valaha is azon, hogy a munkát nem a gyerekkel kell elvégeztetni, nem rabszolgának szültük őket, nem azért, hogy ők vigyázzanak a saját testvéreikre. Nyilván Afrikában nem opció sajnos a nyomornegyedben átgondolni, hogy ha szexelek, terhes leszek, gyerekem lesz, enni kell neki adni, meleg helyen kell altatni, taníttatni kell. DE! Addig azért terjedjen már a józan paraszti – kukoricaárus ész, hogy a gyerekemnek jobbat akarjak. Hogy inkább szakadjak meg, de minden erőmmel azon leszek, hogy a gyerekem ne erre a sorsra jusson.
Maradjunk annyiban, hogy sikerült azt a következtetést levonnom, hogy a gyerekkel szembeni szülői lelki terrort validálja a Disney ezzel a filmmel.

A fentiek miatt, ez a sztori majdnem elment mellettem nézetlenül. Egy szerencséje van, az pedig Afrika iránti örök szerelmem. Nagyon örültem a fiatal tehetségnek és nagyon sokat gondolkoztam azon a film alatt, hogy vajon hány sínylődő afrikai srác vagy csajszi van, akik ugyanígy zseninek születtek, de az életkörülményeik és főleg a szüleik útjában állnak a fejlődésüknek. Rettenetesen szomorú ez és ha ötről hatra pontoztam végülis, akkor azok inkább az „önvigaszt” nyújtó gondolatok, amelyek áthaladtak rajtam. Fogjuk rá, hogy a filmnek köszönhetően.

BTW, ez a fiatal, szuperintelligens, szerény hölgy sokkal korrektebb filmet érdemelt volna. Sokkal, sokkal korrektebbet!

Nagyon szép film, rengeteg üzenettel.

Egy kislány útja az ugandai nyomorból a sikerig. Nem egyszerű, mégis sikerül neki, a mélypontok ellenére is. Szép film és az olyan „apró” jelenetek, mint amikor a gyerekek versenyezni mennek a városiak ellen, és az éneklésüket felváltja a döbbenet mikor odaérnek, vagy amikor Phiona először érzi a havat az arcán, mindent visznek.