Ne hagyj nyomot! (2018) 74% 65★

Na igy kell minimalis penzbol kivalo filmet kesziteni.
A szineszi teljesitmenyek a legaprobb rezzenesig lenyugozoen hitelesek.

Bravo!

Hasonló témát dolgoz fel, mint a Captain Fantastic, csak annál sokkal realistább, a szereplők játéka és a rendezés is sokkal természetesebb. MIndkét főszereplő csodálatosan játszik, a legapróbb érzelmeiket is tökéletesen látni az arcukon és a testbeszédükön. Csöndes, kicsit megrázó film, de valahol mégis nagyon megnyugtató.

Remek film, bár valószínűleg erősen megosztó lesz: a nézők szeretni fogják vagy utálni. Középút szerintem nem nagyon lesz. Hosszú és lassú, így kell hozzá egy hangulat – nekem ez megvolt. Úgy tűnhet, nem igazán szól semmiről, pedig de. A helyszínek gyönyörűek, a film atmoszférája, bár nyugtalanító, mégis kellemes. Meg tudtam érteni az apa karakterét is. Mellesleg ki nem játszik el a gondolattal, hogy milyen jó lenne kiszakadni a társadalomból és nomádként élni a természetben? Persze itt az indítékok súlyosak és reálisak, nem holmi romantikus eszme készteti erre a szereplőket. Nagyon érdekes és erős hangulatú film, a színészi játékra sem lehet panasz, mindenki remek. Inkább azoknak ajánlanám a megnézését, akik szeretik a lassú drámákat, a bújtatott mondanivalót, természetkedvelők, inkább a hangulatot helyezik előtérbe a cselekmény helyett vagy esetleg maguk is valamilyen szorongástól szenvednek.

Számomra ez tipikusan az a film volt, ami túlságosan megérintett, és nem lett volna szabad egyedül megnéznem, mert 5-10 percenként állítgattam le a zokogástól. Nagyon megható film, hihetetlenül gyönyörű látványvilággal és történettel. Nagyon jó volt a szereposztás. Tudom ajánlani természetesen, de nem olyan hihetetlen érzékeny embereknek mint én, és inkább az a film szerintem amit nem egyedül jó nézni.

    Nos, elég erősen romanticizálja a hajléktalanság e formáját (erdőben élés) a film… Nem sok köze van a valósághoz, persze az igaz, hogy nagyon szép volt az erdő, meg irigylésre méltó (idealizált!) a szülő-gyerek kapcsolat. Csak hát ez nem reális. Hogy egy 15 év körüli kamaszlány boldogan él apukával, és mindent megtanult tőle (iskolai tananyag jellegű tudás), és elégedett a helyzetével… Mert olyan jó a természetben élni: esőben ázni, hidegben fagyoskodni, bokorba szarni, ugye? Ráadásul ebben a korban már menstruál is a kislány, nem tudom, ezt vajon hogyan vészelte át minden hónapban ilyen tábori körülmények között?
Szóval a valóságban egy kamasz jóval hamarabb fellázadt volna a sorsa ellen, és pláne sokkal határozottabban konfrontálódott volna apukával (ennek soha egy hangos szava nem volt, és nem csak azért, mert az erdőben nem lehet ajtót csapkodni). Az is biztos, hogy miután kikerültek a gazdaságba, ahol egy tök klassz, komfortos lakásban élhettek, és a lány eljárt a nyuszi klubba a vele barátkozó helyes sráccal, tehát ahol megismerte ezeket a dolgokat, azután már nem vállalta volna az újabb szökést és visszasüllyedést a bizonytalan csöves sorsba. Már ezen a ponton nemet mondott volna! De ez a kiscsaj ment az apjával, mintha bizony bántották volna őket, vagy olyan rossz soruk lett volna… Egy értelmes, lassan felnőtté váló, önállóan gondolkodó ember!
Szóval menő ez a túlélő-táboros lét, ha 1 hétre kipróbálja az ember, de éveken át folyamatosan benne lenni már korántsem olyan mókás! És ezt a lány akkor már nagyon is jól tudta. (Egyébként hogy a fenébe volt mindig olyan szép fényes, ápolt a haja? Ilyen jól lehet hajat mosni hideg patakban??! – Ezen is megütköztem.)

Nagyon érdekes film volt, ami egy olyan életmódba enged betekintést amit nem sok ember ismer. Eléggé lassú a történet vezetés, szóval kell hozzá a hangulat, de megéri megnézni szerintem. A film inkább a lányra, Tom-ra fókuszál, és a színésznő (Thomasin McKenzie) nagyon jól játszik. Tetszett a hogy a készítők mindent semlegesen mutatnak be, nem állítják hogy rosszul cselekszenek, de azt sem hogy mindent helyesen tesznek. Érdekes volt látni hogy bár Tom-nak nincs semmi baja, és elégedett volt addigi életével, mikor új dolgokat ismer meg, akkor már lehet mást választana magának. És ez itt a lényeg. Mikor végre voltak lehetőségei, ő maga a saját tudása alapján választott hogy mi a legjobb neki. És ehhez nincs joga egy szülőnek, hogy megfossza a gyerekét a választástól, a többi lehetőség megismerésétől. Nyilván a filmben az apa tetteit a PTSD vezérli, de én akkor is úgy éreztem hogy nem is próbálkozott eléggé. (Vagy legalábbis ez a filmben nem látszik…) Sőt, hagyta hogy a nehéz döntést még a lánya hozza meg, mert ő nem merte bevállalni. Ez nem tetszett, meg néhol leült kicsit a cselekmény, de összességében érdemes megnézni a filmet, ha valaki egy jó, földhözragadt drámára vágyik.

Fura film volt, kicsit tetszett is, kicsit untam is, de szerintem a sok zöld miatt néztem végig.