Captain Fantastic (2016) 82% 150★

Nagyon elgondolkodtató film a gyereknevelésről. Habár tökéletesen akarjuk őket nevelni, ez szinte lehetetlen. Sosincs olyan, hogy tökéletes. Kinek mi.
Jelen esetben sem volt tökéletes a túlzott természetelvűség a rengeteg előny ellenére. Bár roppant intelligensek voltak gyerekek, a szociális képességeik nem igazán fejlődtek a való világtól elzártan. Meg kell találni az egyensúlyt a két véglet között.

Az ideális nevelés nem is biztos, hogy ideális? Az iskolának tanulunk vagy az életnek? Nem feltétlenül fogunk rájönni, de jó szórakozunk majd ezen a drámaian megható filmen. Én ajánlani tudom csak.

Igyekszünk legjobb tudásunk szerint nevelni a gyerekeinket. De vajon tényleg az a jó amit mi a legmegfelelőbbnek gondolunk? És vajon az jobb lenne amit más helyesnek vél? Egyáltalán mire készítjük fel őket? Nagyon elgondolkodtató és igazi beszélgetést indító film.
spoiler

Számomra ez a film az idei év eddigi meglepetése. Pusztán csak az Oscar-os kihívás miatt néztem meg, ha nem jelölték volna Oscarra, talán a látóterembe sem került volna. Viszont így, nehogy csak a látóterembe került, hanem egyből a kedvencem is lett. Nem mostanában tettem filmet a kedvenceim közé, ezt a filmet viszont már akkor rátettem, amikor még le sem ment a végefőcím.
Viggo Mortensen eddig teljesen semleges színész volt számomra, viszont ezzel az alakítással azt hiszem, hogy elkezdtem komolyan venni. Ann Dowdt pedig A hátrahagyottak óta szeretem, ezért nagyon hálás voltam érte, hogy szerepet kapott ebben a filmben, és imádtam is a szerepében. Na és a gyerekek! Egytől egyig tökéletes választás volt mindenki.
A történet és a látvány engem teljes mértékig megvett magának kilóra. Ha nem is teljes mértékig, de nagy mértékben egyet tudok érteni Ben nevelési módszerével, és értékrendjével. És egészen addig, amíg ez a gyereknek is – önállóan gondolkozó emberként – megfelel, szerintem senki nem mondhatja meg, hogy helyes vagy helytelen ez a nevelési módszer. Azért örülök ennek a filmnek nagyon, mert manapság tucatszám készülnek a mesterséges intelligenciáról, a digitális jövőről és a virtuális valóságról szóló filmek, olyan rideg ábrázolással, hogy kiráz tőle a hideg, ugyanakkor egyre kevesebb az olyan film, amiben színek vannak, természetesség és józan ész, és eredeti karakterek. Gratulálok ehhez a filmhez, és köszönöm! Egyszerűen imádtam.
Még valami eszembe jutott! Nagyon tetszett, hogy okosak voltak benne a gyerekek, de nem a mostani filmgyártásra annyira jellemző irracionálisan elnagyolt módon, amikor gyakorlatilag a 10 éves gyerekeket 40 éves élettapasztalattal rendelkező tiniknek mutatnak be, hanem tanult gyerekek voltak, akiknek bizonyos téren óriási hiányosságaik voltak, ahogy az ésszerű.

A trailer alapján valami hippis, feel good road movie-ra számítottam bőgéssel a végén. Mondtam már, hogy nem szabad trailereket nézni?
Tipikusan az a film, ami nem hagyja hidegen az embert. Egy óra elteltével ki is lőttem, mert úgy felidegesített, hogy már javaslatot fogalmaztam, miért kéne betiltani az emberi reprodukciót. Na de jól van ez így, egészen addig, ha vállaljuk a következményeket.
Rendesen pörögtek a gondolataim. Az erőszakra (és nem a túlélésre) való neveléssel nagyon nem tudok mit kezdeni. És ahhoz képest, hogy a természetben éltek, nem láttam, hogy annyira tiszteletben tartanák a környezetüket. Nem egy Doppler történet volt, na. Ezt leszámítva tetszett, mert tényleg nem hagyja nyugodni az embert.
A mínusz két csillag főként a zene miatt van. Sigur Róst hagyjuk meg a skandinávoknak. Attól mert pucéran átlibbentek egy párszor a kamera előtt, még nem jött át az északi életstílus. Jónsi zenéjének olyan erőteljes hangulata van, hogy nem lehet ráhúzni mindenre. Erre sem kellett volna.
Igazából akkor lenne 10 csillagos, ha 20 perces rövidfilmként csinálják meg. spoiler

Akkor jó számomra egy film, ha elgondolkodtat, ez pedig végig megtette. Mindig eljátszottam a gondolattal, hogy ha lennének gyerekeim, hogyan nevelném őket: van egy egész éles képem arról, hogy mit és mit nem engednék nekik, viszont ez nem feltétlen csapódna le előnyösen rájuk nézve. Na itt is valami ilyesmit láthattunk, egyszerre éreztem azt, hogy igen, valamit nagyon jól csinál ez a Ben, viszont feszegetett bizonyos határokat, amire már én is azt mondtam, oké, ez gyermekbántalmazás.
Ennek ellenére ez egy remek kis film, nekem csupán az utolsó fél óra tűnt feleslegesnek, ott egy hangyányit eluntam. Mortensen viszont zseni, és megint megmutatta, milyen jó színész, a mondanivaló is ott volt, úgyhogy elnézem neki a „hibáit”.

Ez a film minden volt, ami miatt egy fáradt, borongós hétfőn a munkahelyén ülve akármelyik jóérzésű ember utálja az életét. Vígjátéknak közel sem mondanám, viszont drámának sem feltétlenül. Főleg azért, mert a halálhoz való ennyire természetes hozzáállás a nyugati kultúránkból teljesen kiveszett, így ha valahol a halállal találkozunk, annak már drámának kell lennie, pedig közel sem. Voltak benne megosztó dolgok spoiler, és sok kérdés is, aminek a megválaszolása a nézőre volt hagyva. Hogy lett volna jobb? Én sem tudom. És annak ellenére, hogy a filmnek nagyon erős üzenete van, én már az elejétől tudtam, hogy bármennyire vágyom arra, hogy ilyen idilli környezetben értelmezzem újra a létezést, egy hetet nem bírnék így ki. Pedig mit nem adnék, ha a gyerekemnek egyszer a Nike hallatán egy görög istennő jutna először eszébe. Meg fogom még nézni ezt a filmet, mert jó néha a saját gyarlóságomon merengeni, miközben rájövök, hogy mindaz, amit a túlhajszolt munka során megkeresett pénzzel megteremtek, elég messze van a valódi élettől.

Nem egyszerű film, az biztos. Rengeteg gondolatot felvet. Végig egy kettősség jellemezte az egészet. Melyik nevelési módszer a legjobb, leghatékonyabb? Szerintem a kettő kombinációja. Nem mindegy, hogy valaki felnőtt/érett fejjel határozza el, hogy ezt az életformát folytatja mint a filmben Mortensen karaktere, vagy úgymond „rákényszerítik” a szülei. Nem lehet megtanulni mindent könyvekből, legalább annyira fontos a tapasztalat is, amit a különböző élethelyzetekben összeszedünk, de ebben a gyorsan változó világban azt sem tartom hátránynak, ha valaki el tudja látni magát akkor is, ha magára marad teszem azt egy erdőben. Nos, ezt pedig a négy fal között nem lehet megtanulni.

Mondjuk azért, mert elhangzik egy-két vicces, gyermeki mondat, még nem tenném a vígjáték kategóriába. Helyette létrehoznám az életigenlés és a mai világunk plázákban topogó lányainak, videojáték előtt gubbasztó fiainak szánt oktatófilm kategóriákat.

Az örömzene a sziklaszirten… *imádat*
A kis Zaja… *imádat*
A kis Nai… *imádat*

Power to the people, stick it to the man!

A film érdekes kérdéseket boncolgat. Bár látom, miért is neveli így Ben a gyermekeit, de nem tudok teljes mértékben egyetérteni vele. Főleg a film elején gondoltam ezt óriási túlzásnak, de a film során végiggondolhatjuk, hogy mennyire nem létezik tökéletes nevelési módszer, mindig van valami, amin javítani lehetne. spoiler