Az 1972-es andoki repülőgép-szerencsétlenséget feldolgozó harmadik film. Melyben a Chilébe tartó, rögbi-csapatot szállító uruguayi 571-es járat az Andok szívében lezuhan. A 45 utasból csak 29 élte túl a balesetet, és ők is a világ egyik legnehezebb környezetében találták magukat…
A hó társadalma (2023) 134★
144' · amerikai, spanyol, chilei, uruguayi · kaland, dráma, történelmi, életrajzi 16 !
Képek 30
Szereposztás
Gyártó
Apaches Entertainment
Benegas Brothers Productions
Cimarrón Cine
El Arriero Films
Telecinco Cinema
További gyártók
Streaming
Netflix
Kedvencelte 8
Várólistára tette 67
Kiemelt értékelések
Nehéz csillagozni ezt a filmet, mint mindent, ami egy valójában megtörtént katasztrófát dolgoz fel. Mert ugye a cselekmény adott, a helyzet adott; a film ezen részét nem is lehet értékelni, szóval lényegében marad az, hogy kivesszük a történetet magát és a technikai részeket, a megvalósítást értékeljük. Előzetesen annyit tennék hozzá, hogy én nem láttam a régi filmet, nincs viszonyítási alapom. Édesanyámnak volt, neki ez sokkal jobban tetszett, ugyanakkor a kollégámnak is volt és ő ezt végig sem tudta nézni, szerinte annyira pocsék. Nekem tetszett a film; bár az elején sokalltam a játékidőt, mégis szépen kitöltötték, tehát egyáltalán nem unatkoztam. A fiúkat eléggé megkedveltem, mindenkinek nagyon drukkoltam; bár olvastam már a tragédiáról és nagyjából emlékeztem, mi fog történni. Voltak dolgok, amiket nem feltétlenül értettem, mármint a döntések szempontjából, de ha így történt, így történt, ezt felesleges megkérdőjelezni. Egyébként a film szép. Fura ilyet mondani a cselekmény ismeretében, de a táj gyönyörű, a havas részek gyönyörűek, a napfény csodálatos. Engem megviselt a film, tutira nem fogom újranézni (soha ne mondd, hogy soha), de drukkolok neki az arany szobrocskáért. Nagy hatással volt rám.
nem rossz, sőt talán ez a fajta semmilyenség* inkább pozitív egy dokumentarista filmnél, de azért a 2 és fél óra túl sok ahhoz, hogy még csak szóba sem kerül az első sajtós rohamnál a Naéshogyaniséltétektúl? kérdése, na meg a válaszok.
(* Szinte észben kell tartani, hogy ez egy film, és nem egy résztvevő homevideója, ha ez a rendezői szándék, akkor oké, de nekem az egyetlen filmélményem az volt, mikor saját fotóik készítésekor egyikük gyorsan eltakart egy félig lerágott hullát egy bőrönddel.)
Mindenesetre ma is erősen aktuális sztori, nem is kell repülőre pattanni hozzá, hiszen mi van akkor, ha a Máv otthagy egy vármegye szélén, és még a csatlakozásod beérkezése előtt odafent bezárják az egész hóbelevanc vasútvonalat? Vagy, ha rád zárják egy hosszú hétvégére a plázát, úgy huszadmagaddal, ugye…?
Nagyjából fölösleges volt ezt a filmet leforgatni, semmivel sem mond többet, mint amit eddig is tudtunk, nem kínál új szempontokat. Hősies emberevés és küzdelem az elemekkel, meg néhány kínos filozofálgatás. Pedig ennek a sztorinak vannak még elmeséletlen és felettébb érdekes folyományai, de a film előbb végetér. Pl. az áldozatok eltemetés a hegyen, majd az egyik fiú apjának küzdelme, hogy visszakapja a fia holttestét. Meg úgy általában a túlélők trauma feldolgozása sokkal érdekesebb történet lenne, talán majd egyszer feldolgozza azt is valaki.
Nem láttam a másik filmet, nekem a sok szörnyűség ellenére nagyon tetszett. Igaz mikor megláttam, hogy két és fél órás, kissé kiakadtam, de hamar elment és nem unatkoztam.
Borzasztó, amiken keresztülmentek. Annyira szorítottam mindenkiért :(
Nagyon kíváncsi lennék, akik túlélték mi van azóta velük…hogyan alakult újra az életük, vissza tudtak illeszkedni a valóvilágba? :O
A hó társadalma pedig egy hiteles, feszült, látványos és torokszorító film. A zavarba ejtő morális dilemmáim pedig lehet, hogy csak azért merülnek fel, mert mindezt éppen a Netflixen – aki ez esetben csak forgalmazó, nem gyártó – talált helyet. Ahol már nem először láttuk, hogy miként redukálódik a legsúlyosabb tragédia is heti „szórakoztató” kontenté. Amit mindenki megnéz, mert ajánlja az algoritmus és jó híre van. Péntek esti borzongás az egész családnak! Így tulajdonképpen az sem baj, ha a készítők semmilyen általános érvényű tartalommal nem töltik meg a filmet, mert mielőtt lemegy a stáblista már kattinthatunk is Ricky Gervais új standupjára, aki az azonnal elinduló ajánlóban frappánsan le is vonja a tanulságot: „Persze mindez nagyon szomorú, de előbb-utóbb úgyis mind meghalunk.”
Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/01/30/a-ho-tarsadalma-fi…
Felfoghatatlan, amin ezek az emberek átmentek… nem is tudom, hogyan voltak képesek végigcsinálni, aztán mindezzel együtt élni a továbbiakban.
A gyakorlatiasabb énem pedig azt nem érti, miért nem raktak tüzet, voltak öngyújtóik, és sok eltüzelhető holmijuk. Forralhattak volna vizet, és a khm.. húst is megsüthették volna. A havat sem a napon kellett volna olvasztgatni cseppenként üvegekbe. Csoda, hogy nem volt több fertőzés. spoiler Ráadásul ha elég sűrű fekete füstöt csinálnak, az nagyon messziről látszik, sokkal inkább, mint a kiabálva ugrándozás.
Na, hát ez az amit én biztos nem élnék túl, az első percben megfagynék :D vagy lehet még előtte kirepülök a gépből, tudva, hogy úgysem élnék túl 10 percet sem:D
viccet félretéve fogalmam sincs, hogy lehetett ezt túlélni ennyi időn keresztül, ilyen körülmények között (hőmérséklet, ennivaló…). Ettől függetlenül nekem kicsit szenvedősre sikerült ez a film most, és már előttem is tettek fel kérdéseket az értékeléseknél, amit én sem értek, (igen apróságok) de pl az öngyújtó, ha a cigit megtudták gyújtani miért nem csináltak tüzet, a füst valóban sokáig ellátszik, főleg amikor még az elején keresték is őket. Na mindegy, ettől függetlenül érdekes volt, de nem szívesen nézném meg újra, azért megülte a gyomrom.
Az emberi kitartás, összetartozás, tűrőképesség drámája. A megtörtént eseményt igyekszik a leghitelesebben visszaadni.
Népszerű idézetek
Numa Turcatti: Don't lose faith.
Arturo Nogueira: I have more faith than I ever had in my whole life.
Numa Turcatti: What, are you an altar boy now?
Arturo Nogueira: Don't laugh at me. But my faith – sorry, Numa – isn't in your God. Because that God tells me what I'm supposed to do at home. But He doesn't tell me what to do on the mountain. What's happening here is a completely different situation. Numa. This is my heaven. I believe in another god. I believe in the god that Roberto keeps inside his head when he comes to heal each of my wounds. In the god that Nando keeps in his legs and that lets him continue walking no matter what. I believe in Daniel's hands when he cuts the meat. And Fito, when he gives it to us without saying which of our friends it belonged to. That way, we can eat it without… without having to remember their faces. That's the god I believe in.
Numa Turcatti: This is a place where life is impossible. Out here, we are an anomaly.
Numa Turcatti: [on a handwritten note passed to his friends] There is no greater love than that which gives one's life for one's friends.
Numa Turcatti: On October 13, 1972, an Uruguayan plane crashed in the Andean Mountain Range. Forty of us passengers and five crew members were on board the plane. Some say it was a tragedy. Others call it a miracle. What really happened? What happens when the world abandons you? When you have no clothes and you're frezing? When you have no food, and you're dying? The answer's in the mountain. We have to go back to the past to understand that the past is what changes the most.
Numa Turcatti: [narrating] Now when they remember us, the ask themselves, Why didn't we all get to come back? What does it all mean? You'll need to find out yourselves. 'Cause the answer is in you.