Z: Az elveszett város (2016) 66% 87★

Azt hittem, egy kalandfilmet nem lehet unni, de most sikerült. Nem azért, mert rossz, hanem mert túl hosszú és néha olyan érzésem volt, hogy nem tudja a film eldönteni, hogy mi is akar lenni igazából. Nálam ez most nem igazán működött, pedig kíváncsi voltam rá.

Érdekes volt, mármint számomra. Egyrészről azért, mert egy olyan helyről/városról, civilizációról szólt, akik a régmúltban léteztek, illetve éltek. Régészet miatt mindig is érdekeltek az eltűnt városok. A film után kerestem a városról cikkeket, és elég sok érdekfeszítő dologra bukkantam. Másrészről viszont azért is foglalkoztatott a film, mert két kedvenc színészeim is játszott benne: Charlie Hunnan és Tom Holland. S bár az utóbbit csak a vége felé láthattam, mégis, furcsa volt ilyen szerepbe elképzelni őt. Ahogy Charlie-t is. Nekem ő mindig Artúr marad azzal a megszokott szakállal és nem ezzel az ősemberes kinézettel, amit egyes részeknél viselt.

Hát nem tudom. Ez nekem annyira unalmas volt, hogy a felénél majdnem elaludtam.
Kevesebb lett a megnézésével a váróm, de kb ennyi értelme volt megnézni.

Alapból érdekes volt a koncepció. Az új helyek felfedezése, más kultúrák megismerése. Elképesztő hogy mindig vannak olyan emberek, akik képesek állandóan mozgásban lenni, hezitálás nélkül beleugrani az ismeretlenbe. Vakmerőek, de szerintem sokat köszönhet a világ az ilyen embereknek. A nagy bajom a filmmel az volt, hogy eléggé lassú volt, sok volt benne az üresjárat, illetve a vége sem jött be annyira.

Őszintén szólva mikor már egy órája (1:21) néztem a filmet és Tom még mindig nem volt benne.. Elgondolkoztam, hogy kikapcsolom. De örülök, hogy nem tettem. A végére beindultak a dolgok. Még egy poén is elhangzott. spoiler
A vége pedig… spoiler

A biográfiák megfilmesítésének jó pár gyerekbetegsége megfigyelhető itt. A legfontosabbat emelem ki: ez a film az időt képtelen megjeleníteni. Eleve a főszereplőnk túl fickós, és a sminkesek kesztyűs kézzel bántak vele. Talán csak a felesége frizurája változik egyedül a filmben. Meg persze nőnek a gyerekek. Aztán az életszakaszok között hirtelen váltások vannak. Az idő érzékelhetetlen tehát.
Amúgy ahhoz képest vannak jól működő szekciók, még itt-ott tudja az egészre kiterjedő koncepciót érzékeltetni, de nagyon széteső. Mondjuk, Brad Pittnek én sem mondtam volna nemet, de egészében ez mégis elég vacak.

Nem is tudom, mit mondjak. Olyan felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem a tempójával volt bajom, mert sejtettem hogy lassan fog csordogálni és hogy nem is derül ki sok minden a végére, de azért mégis…mintha valami hiányzott volna. Mintha a film útközben elfelejtette volna, hogy mit is akar bemutatni. Szépen van fényképezve, jó a zene (Ravel-ért külön köszönet), korrekt alakítások, érdekes történet, de mintha a lelke kissé szegényebb lett volna. Egyszer lehet újra előveszem majd, hátha csak nem tudtam elkapni a kvintesszenciáját. Valahol ugyanakkor lenyűgöző is. Ahj de összezavart! :D

Érdekes film és téma mindenképpen, noha kissé túl teátrális volt nekem.
A színészek tetszettek, jó kis névsor.

Jöttem kicsit felpontozni a filmet, látom a nagy átlagnak nem tetszett.
Először akkor láttam, amikor kijött. Így, évekkel később újranézve sokkal jobban tetszett.
(Utóbbi időben egyre jobban értékelem a lassabb, de hangulatos filmeket.)

Aki Indiana Jones jellelgű kalandfilmre vágyik – vagy csak simán pörgős cselekményre – , az messzire kerülje el. Ez egy komótosan csordogáló történet, ahol az jelenti az izgalmat, hogy van-e mit enniük a felfedezőknek vagy nem. Hogy üvölteni fog-e a feleség, mikor a férj megint expedícióra akar menni, vagy sem.

Ami nagyon tetszett:
– visszafogott, hiteles színészi játék
– klassz korrajz (1905-ben indul a cselekmény)
– gyönyörű helyszínek, mellé kellemes zenék és szép fényképezés
– hogy kellő időt szántak az I. világháborús részekre
– A nyitott befejezés. Nekem marhára bejött, hogy spoiler. 3 lehetőség van: 1. spoiler 2. spoiler 3. spoiler Szeretném hinni, hogy a harmadik az igaz.
– Hogy emléket állít egy olyan hivatásnak, ami ma már ebben a formában nem létezik.

Ami nem tetszett:
– Elmerülhetett volna jobban valamelyik érintett témában (expedíciók fizikai vagy épp pénzügyi nehézségei, a pasi rögeszméjének hatása a családra, a kor felfogása az indiánokról, a fehér ember pusztítása, kaucsuk/gumibiznisz Dél-Amerikában, stb.), ahelyett, hogy mindegyiket csak érinti.

Inkább annak ajánlanám, aki vevő a lassú darabokra és szereti a nagyrészt dzsungelben játszódó filmeket. (Eszembe jutott egyébként a kaucsukos részről A kígyó ölelése (2015), ami ugyanezen a vidéken játszódik, kb. ugyanebben a korszakban, csak sokkal spirituálisabb hangvételű és nagyon kevesen látták itt snitten… Azt a filmet is tudom ajánlani!)

Soha életemben nem láttam ilyen unalmas kalandfilmet. Nem is az volt, nem értem a besorolást: akció meg kaland. Hol? Meg magamat se értem, miért adtam rá négy csillagot. Nem a lassúdad folydogálás volt a bajom, a jó film definíciója nálam nem a pörgős cselekmény, és nem ennek hiánya miatt aludtam el rajta. Nem kötött le. Semennyire sem.