Dzsungel (2017) 72% 117★

És most nézzük meg azt a filmet, ami hűen bemutatja, miért nem járok kempingezni SE!
Rég láttam már ennyi undorító dolgot egy rakáson, annyi szent! Mire képes az ember a túlélésért? Sok mindenre. És még úgysem biztos, hogy sikerül. A magam részéről végig rágtam a körmöm, hogy mi lesz. Ki megy haza, ki nem. És kb minden második percben megfordultak a fejemben azok a mondatok, hogy Na tessék! F*szé' kellett odamenni! Mert ugye milyen baromi jó ott nektek a semmitől is még 6000 kilométerre! Nem az én fajtámnak való ez, mert csak megerősíti bennem azt az érzést, hogy csak olyan helyre szabad menni, ahol még jár busz. :D Minden tiszteletem annak, aki egy ilyen „kalandot” túlél. Én már akkor visszafordultam volna, amikor elfogyott a WC papír.

„A dzsungelben nem lehet eltévedni. Nem is lehet éhezni. Gyerekjáték lesz.” – ezeket mondta Karl.
A 15. percben még nevettek ezen, és jó kalandnak tartották az útjukat. A végén viszont már sírtak, hisz a dolgok nem szépen alakultak. Mert bizony el lehet tévedni, lehet éhezni, és félni is. A természet veszélyes tud lenni. Yossi főhősünk megtanulta ezt.
Őt, mint karaktert, és megszemélyesítőjét, Daniel Radcliffe-t nagyon bírtam. spoiler Bátor volt, és kitartó. Nem úgy, mint Marcusspoiler. Persze az tény, hogy mentálisan nem mindenki egyforma, valaki ijjedősebb. Yossi viszont jól bírta.
Mikor már hetekig járta a dzsungelt, előjött az őrülete, hiszen távol volt az emberektől, magára maradt, de ezt is bírta.
Szerintem nem is volt olyan undorító látvány a filmben. spoiler spoiler spoiler Láttam ezeket a jeleneteket, mégis jóízűen ettem a filmnézés után. :P
És ami azt illeti, ezek a tettek mind szükségesek voltak. Ettől lett igazi túlélő.
Meg se gondoltam volna, hogy ilyenekre is képes. De hát mire ne lenne képes? Hisz volt nála pár adag spoiler, amitől rendesen felpörgött.
Szóval lényegében: jó volt a film.
Igaz történet alapján.
Éld át te is.

Szeretem az igaz történeten alapuló filmeket, de ennek volt pár olyan undorító része, amit nem vett be a gyomrom. Az elején még izgalmasnak tűnt, és azután meg átmenet drámába. Soha nem hallottam erről az íróról, hogy miken ment át, és a filmről sem gondoltam volna, hogy igaz történet. Csak miután megnéztem a leírást, és a könyv után is utána néztem. Nagyon sajnáltam Marcust, leginkább ő vesztett sokat a történtek miatt. Jó kis kaland volt, bár már az elején kiszámítható volt, Karl feltűnése és viselkedése. Engem sajna egyik színész sem győzött meg, főleg nem Daniel Radcliffe. De Alex Russell nagyon szimpatikus volt, és ő miatta érdemes volt végig néznem. :-D

Kezdeném a mostanában tőlem megszokott szöveggel: Én ezt jobban megvágtam volna.
Minimum egy 15 percet szerintem simán lefaraghattak volna belőle, de ezt leszámítva nem sok bajom volt vele. A színészi játék többnyire remek volt, Daniel részéről kb. hibátlannak éreztem, főleg pár undormány jelenetnél, amiket még az én gyomrom is nehezen bírt, viszont a sztori igazából semmivel sem nyújtott többet többi „túrista(csoport) elvész a vadonban” alapú történeteknél. Általában két típus van. 1.) Szenved, szenved, megtalálják. 2.) Szenved, szenved, meghal. Oké, persze a szenvedéses szakasz általában részleteiben különbözik, de a lényegen akkor sem változtat és ehhez kell egy bizonyos tudatállapot, hogy ne irritáljon. Persze lekötött és kíváncsi voltam a végére, de nagyon a hátáron egyensúlyozott. Ajánlanám-e? Hmm… Ha választanom kéne, akkor mondjuk inkább nézném újra a 127 órát, mint ezt, de a műfaj kedvelői tehetnek vele egy próbát.

Még belegondolni is rossz, mi lett volna velem Yossi helyében. Rengeteg undorító részlet volt a filmben, amit még végignézni is kellemetlen volt, néha szinte fájt. Örülök, hogy megmenekült és el tudta mesélni, sőt meg is filmesítették a történetét, de azt hiszem nem nézem meg többet ezt a filmet. Még most is libabőrös vagyok egyes részletektől.

Izgalmas film, ami szinte végig fenntartotta az érdeklődésem. Egynek pont jó volt.

Nagyon érdekes és néhol elég megrázó film. Különösen nagy súlyt ad az egésznek, hogy igaz történet, némely jelenetnél csak pislogtam, hogy lehet valakinek ekkora szerencséje. Mondjuk sokat dobott az egészen Radcliffe játéka, akit bármennyi dzsuvába hempergettek bele, mindig jóképű maradt (és iszonyúan alacsony xD törpicsek). A búcsúzásnál viszont nagyon lehetett érezni, hogy örökre szól, és nem hiszem, hogy ez a valóságban is így zajlott volna le, nagyon hollywoodi volt. Minden más viszont tetszett, úgyhogy érdemes volt megnéznem.

A film leírása kissé félrevezető, de nem is ez volt a fő problémám. Valahogy nem tudok izgulni/együtt érezni/bármilyen pozitív érzést kicsikarni magamból egy olyan balfék iránt, aki csak úgy fejest ugrik a dzsungelbe, hogy majdcsak lesz valami. És akkor még magával is ránt másokat. Hurrá. Az ilyenekről az a tipikus hülye turista jut eszembe, aki utcai cipőben, kezében egy sörösdobozzal indul neki az erdőnek és az első emelkedő után sír, hogy eldörzsölődött a lába.
A filmben látott „mutassunk valami jó gusztustalant” jelenetekről a Cannibal Holocaust jutott eszembe. Nem attól lesz jó, látványos, megdöbbentő valami, ha tele nyomják gennyel a kamerát (bocs a megfogalmazásért).

Mindenkinek csaj ajánlani tudom! Annyira jó film , és átélhető. Egyik filmnél sem izgultam és szurkoltam még ennyire. Úgy sajnálom viszont ,hogy SPOILER nem mindenki tért vissza. :( Kíváncsi lennék ,hogy miket csinált ez az alak .. de mindenképp szörnyű.

Kalandos túlélőtúra. Nekem meg kellett néznem a molyon, hogy ki az a Yossi Ghinsberg író, ez nyilván az én hiányosságom, de most már tudom, meg azt is, hogy mi minden történt vele.