127 óra (2010) 76% 216★

Nagyon tetszett, nem semmi a film és ehhez jön még, hogy igaz történet alapján készült.
Mindenképp újranézős.
spoiler

A film tetszett, a mondanivalója is jó, az alapsztori is jó, James Franco meg kihozta ebből a szerepből a legjobbat, bár nem sok mindent csinált ezalatt a pár óra alatt. spoiler De az vitathatatlan, hogy elég bátor volt ahhoz, hogy megtegye, amit kellett, de nem tartom hősnek, a saját kárából tanult, mint mindenki.

Hű ez nagyon durva film volt. Elég nagy hatással volt rám,kb egyszerre rázott a hideg és volt bennem olyan feszültség hogy az csak na…
Tanulságos,pozitív kicsengésű film, de ennek ellenére nekem tuti hogy egyszer nézős,mert többször nem ugranék neki. :D
Annyi biztos,hogy én már sokkal hamarabb feladtam volna az egészet és már volt hogy a főszereplőről is lemondtam… hatalmas akaraterő,élni akarás kellett ehhez :S Elgondolkodtató nagyon egyébként a film.

A tanulság: mielőtt elmész valahova (főleg, ha messzebbre utazol), mindig szólj előtte legalább egy embernek, hova készülsz, és meddig maradsz.
Egyébként azért néztem meg, mert anno Deadpool lespoilerezte a végét :DD

Tyűűűű először is, Aron-é minden elismerésem, hogy volt mindehhez kitartása és ereje. De az van hogy én ezt borzasztóan untam, egy csepp részvétet nem tudott belőlem a film kicsikarni. A visszatekintések semmilyenek voltak, a főszereplő játékával sem tudtam mit kezdeni. Nyilván nehéz egy ilyen szituból izgalmas mozit csinálni, hiszen nagyon konkrét és adott volt az esemény és a történések, de most úgy érzem elpazaroltam másfél órát.

2003 óta garantált volt, hogy előbb-utóbb megfilmesítik Aron Ralston Darwin-díjas balesetét. Eredmény? Nem is tudom. Egyáltalán lehet bármit is elvárni egy olyan történettől, ami már eleve „meg lett írva”?
Danny Boyle hm… Danny Boyle. Nem hiszem, hogy jót tett a filmnek a stílusa. A képernyőmegosztás rohadt idegesítő volt. Az életlen kép dettó, a videoklip-szerű rángások szintúgy. Viszont tény, hogy fix kamerával meg dög unalom lett volna nézni, ahogy valaki szenved a saját hülyeségének köszönhetően. Még mindig nincs bennem egy cseppnyi empátia sem. Pf… szar ügy.
James Franco remek választás volt, de 127 óra alatt egy mm-t se nőtt az arcszőrzete? Hát ez… piacra kéne dobni egy ilyen szőrnövekedés-gátlót. Vinnék, mint a cukrot.

Egyszernézős filmnek nem volt rossz, de nem hiszem, hogy túl mély nyomot hagyna bennem.
A utahi kanyonok gyönyörűek és nagyon szépen is vannak fotózva, erre biztosan emlékezni fogok, de ez azért nem a film érdeme…

A könyvön a film előtt elég nehezen vágtam át magam (borzalmas poén, elismerem), aztán a film is azt hiszem 2 részletben ment csak le, de összességében mindenképp egy történet, amit meg kellett ismernem, és így belegondolva a mai napig hatással van rám.
James Franco nekem itt lett színész.

Soha nem fogom elfelejteni: esti unatkozás a koleszalbiban, mi a fenét csináljak, hát nézzünk valami filmet. De ha már filmnézés, akkor menjen hozzá vacsi is. Mert miért ne. Aztán amikor elértünk az ominózus véres részhez, és jött az az idegtépő zene (pun intended :D), na akkor megállt a villa a kezemben, és félretoltam a tányéromat. Azóta mindig lecsekkolom, hogy mit várhatok egy filmtől.
Ezzel együtt nekem nagyon tetszett, még ha kicsit vontatott volt is, tökéletesen átadta a reménytelenség érzését.

Auu, engem nagyon megrázott. Az ilyen típusú filmekbe mindig megpróbálom beleképzelni magam, hogy vajon én mit csinálnék, hogy élném túl, képes lennék e olyan dolgokat csinálni, amit Aron tett? Nagyon jó film, benne van minden.