Hét év Tibetben (1997) 81% 285★

Megható film a bátorságról, a barátságról és az önzetlenségről. Az még rádob egy lapáttal az egészre, hogy még meg is történt. Ez most nagyon jól esett, könnyeimmel küszködöm.

Nagyon tetszett, pláne mozivásznon. Anno láttam belőle sok részletet, de nem teljesen, így jól esett újranézni. A színészi játék, a zenék és persze a történet is teljesen kerek egész, nagyon-nagyon ajánlom. Jó film.
A történet komolysága ellenére belecsempésztek humort is, aminek kimondottan örültem. A dalai láma és Heinrich kapcsolata nagyon tetszett, csodálatos az egész film, úgy, ahogy van.

Brad Pitt miatt néztem, nagyon jól alakított a színész . Nagyon tetszett a történet és szép a táj.

Nagyon érdekes történetet mutatott be a film. Imádtam a zenéket, a gyönyrű tájakat. Szívesen barangolnám be azt a környéket.
Csodálatos film egy érdekes barátságról.

Heinrich Harrer nem regényt írt, hanem útinaplót, úgyhogy kíváncsi voltam ebből hogy lett mozifilm—hát kissé amerikaiasan. Nem biztos, hogy a családi háttérsztori, a válás, meg a gyerek és a szükségszerű mégis-együtt-a-család happy end nélkül nem lett volna jobb, de így is egy szép film. David Thewlist még mindig nagyon szeretem. :)

Imádtam a zenéjét, az operatőri munka korrekt volt pár megkapó beállításával, a színészek szintén, bár én azért felületesnek éreztem Harrer karakterét, lehetett volna mélyebb is.
Ez talán Pitt játékán is meglátszott, inkább volt szépfiú, mint egy autentikus osztrák hegymászó.

Szép,lassan csordogáló mozi,amin a táj és a fényképezés igen sokat dob. Mintha már láttam volna hasonlót.

Azt hiszem, tetszett ez a film, de nem érzem rá késznek magam, hogy elolvassam a könyvet is. Ahhoz valahogy súlyos a story.

Azért szerettem ezt a filmet, mert Tibetről az első benyomásom az elmélkedő, bölcselkedő, varázslatos világ hangulata és ez a film teljes mértékben hozta ezt. Nagyon jó utazófilm, ami a sztori mellett kulturális ismeretterjesztést is kitűzött célul. Amellett, hogy egy izgalmas kalandfilm volt, aminek a története és a karakterformálásai is nagyon jól sikerültek, ami bepillantást engedett az ország huszadik századának alakulásába, amellett mégis átjött az a lélekutazás, ami nélkül ezt a fizikai és spirituális értelemben is emelkedett helyet nem lehet meglátogatni.

Szép történet egy elzárt világról, ami megérdemelné, hogy többet tudjunk róla és nagyobb tisztelettel viszonyuljunk hozzá. Egyedi hangvételt nélkülöző amerikai iparosmunka, ami a történetet elmeséli ugyan, a figyelmet is fenntartja, de a kultúra bemutatásával adós marad.