Hét év Tibetben (1997) 82% 145★

Megható film a bátorságról, a barátságról és az önzetlenségről. Az még rádob egy lapáttal az egészre, hogy még meg is történt. Ez most nagyon jól esett, könnyeimmel küszködöm.

Nagyon tetszett, pláne mozivásznon. Anno láttam belőle sok részletet, de nem teljesen, így jól esett újranézni. A színészi játék, a zenék és persze a történet is teljesen kerek egész, nagyon-nagyon ajánlom. Jó film.
A történet komolysága ellenére belecsempésztek humort is, aminek kimondottan örültem. A dalai láma és Heinrich kapcsolata nagyon tetszett, csodálatos az egész film, úgy, ahogy van.

Heinrich Harrer nem regényt írt, hanem útinaplót, úgyhogy kíváncsi voltam ebből hogy lett mozifilm—hát kissé amerikaiasan. Nem biztos, hogy a családi háttérsztori, a válás, meg a gyerek és a szükségszerű mégis-együtt-a-család happy end nélkül nem lett volna jobb, de így is egy szép film. David Thewlist még mindig nagyon szeretem. :)

Szép,lassan csordogáló mozi,amin a táj és a fényképezés igen sokat dob. Mintha már láttam volna hasonlót.

Azt hiszem, tetszett ez a film, de nem érzem rá késznek magam, hogy elolvassam a könyvet is. Ahhoz valahogy súlyos a story.

Azért szerettem ezt a filmet, mert Tibetről az első benyomásom az elmélkedő, bölcselkedő, varázslatos világ hangulata és ez a film teljes mértékben hozta ezt. Nagyon jó utazófilm, ami a sztori mellett kulturális ismeretterjesztést is kitűzött célul. Amellett, hogy egy izgalmas kalandfilm volt, aminek a története és a karakterformálásai is nagyon jól sikerültek, ami bepillantást engedett az ország huszadik századának alakulásába, amellett mégis átjött az a lélekutazás, ami nélkül ezt a fizikai és spirituális értelemben is emelkedett helyet nem lehet meglátogatni.

Az eddig is tudtam, hogy Brad Pitt kiválóan tud arrogáns bunkót alakítani. Meg játékos, gyerekes felnőttet. De ezt a filmet most nem miatta néztem meg, hanem Thewlis miatt, és nem csalódtam benne. Örülök, hogy most néztem meg és nem akkor, amikor kijött, sokkal kevesebbet mondott volna nekem. Bár a kínaiak iszonyatos, brutális betörését az országba igazán csak szőr mentén, nagyon óvatosan mutatja be, azért az átlagember is képet kaphat arról a borzalomról, ami Tibetben az ötvenes években végbe ment. Számomra külön jó pont, hogy mindezt a fasizmussal állította párhuzamba.

Szép történet egy elzárt világról, ami megérdemelné, hogy többet tudjunk róla és nagyobb tisztelettel viszonyuljunk hozzá. Egyedi hangvételt nélkülöző amerikai iparosmunka, ami a történetet elmeséli ugyan, a figyelmet is fenntartja, de a kultúra bemutatásával adós marad.