Dühöngő bika (1980) 74% 105★

Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy inspiráló film, csodálatos életképekkel és mélyenszántó gondolatokkal, akkor azoknak elárulom, hogy nem az. Ez egy film, egy kisebbségi komplexusokkal küzdő, féltékeny, nőverő idiótáról, aki istennek hitte magát. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a karakter miatt vannak ellenérzéseim a filmmel kapcsolatban, vagy azért, mert nem éreztem akkora számnak, mint amekkorának lennie kellett volna a sikerei alapján. Abban viszont biztos vagyok, hogy a sikerének titka sajnos nem feltétlenül abban rejlik, hogy mindenki a művészi megvalósítást értékeli, hanem inkább a karakterre tudtak sokan azonosulni, ami az ilyen negatív karakterek esetén sajnos többször előfordul, mint szeretném.
Mindent színészt tisztelek, aki egy szerep kedvéért ilyen szintű átalakuláson hajlandó keresztülmenni, mint De Niro is tette, de ezen kívül semmi rendkívülit nem találtam a játékában, tőle ez a megszokott, momentán nekem Joe Pesci maradandóbbat alkotott. Akkor élveztem a filmet, amikor ő is képernyőn volt, miatta érdemes volt megnézni, ezen túlmenően, inkább csak örülök, hogy túl vagyok rajta.

Scorsese szereti a főhőseit a mennyből a pokolba küldeni és jól is csinálja. Robert de Niro pedig zseniálisan játsza ismét a dühkitöréses agyament fickót, de azért Joe Pesci a kedvencem.:)

A problémám már megint az, hogy egy emberileg értéktelen alakról készítettek filmet. De Niro nagyon jól hozta a figurát, le a kalappal előtte – de ami LaMotta-t illeti tényleg annyira visszataszító volt számomra, hogy az ilyenek sportteljesítménye is egy nagy kerek nullát érnek a szememben. Akármennyire is a bunyóról szól az ökölvívás, akkor is fegyelem kell hozzá. LaMotta-nak pedig olyanja nem volt. Se a ringben, se azon kívül.
Úgy érzem az ilyenekről filmet is „fölösleges” csinálni, mert csak tovább növeli a főhős iránti ellenszenvet. Jobb lett volna egy fiktív bokszolóról készíteni egy filmet, aki dühöngő őrült és akkor nem ábrándulok ki (még jobban) az ökölvívásból.
Maradok a Gentleman Jimnél, ahol hiába van kiszínezve a történet, sokkal jobban átjön a sport iránti alázat.

De Niro a felismerhetetlenségig elhízott.
Egy kifejezetten komor, depresszív film egy boxoló felemelkedéséről és bukásáról. De Niro karaktere iszonyúan irritáló és gonosz, de ilyennek lett megírva, nem gáz. Nem tudom, hogy ilyen volt-e a valóságban is, hát… Durva. Nem a kedvencem Scorsesetől, de egy kifejezetten remek dráma.