Filmek 5-től 7-ig zóna

Rövidfilmek:

1. Tsumiki no Ie (2008) – Lírai és megható animáció az emberi élet szakaszairól.
2. Újratervezés (2013) – Szem nem marad szárazon!
3. Geri sakkozik (1997) – Bizarr dráma a Pixar hőskorából.
4. FIN (2008) – Meditatív, ötletes, tökéletes.
5. uristen@menny.hu (2000) – Időről időre muszáj újranézni. Egyszer együtt utaztam az éjszakain Mózessel.
6. Fresh Guacamole (2012) – Azóta számtalan utánzat készült, de ez az originál recept.
+1 A Pannónia Filmstúdió munkásságából egy különálló listát is össze tudnék állítani, de legyen mondjuk ez: Variációk egy sárkányra (1967)

Sokáig gondolkodtam, hogy van – e egyáltalán rövidfilm, ami nagy hatással volt rám és helyet érdemel eme listán.
Azért csak találtam párat:
1. Ha bármi történik, szeretlek (2020)
2. Santa and Death (2010)
3. Holidaze (2019)
4. The Story of Menstruation (1946)
5. Pip (2018)
6. Kitbull (2019)
7. A Hold (2011)
+ In a Heartbeat (2017)
++ The Present (2015)
Bárhol, bármikor, kötelező!

A következő kategóriát ajánlották mások is, szerintem igencsak izgalmas, és eléggé mostohán kezelt. Általában nem tud vele mit kezdeni a filmforgalmazás, de legtöbbünknek azért vélhetően így is vannak emlékezetes élményei.

Következik: a rövidfilm.

Határidő: április 18. 23.59.

tinifilm:

Christine (Carpenter, 1983)
A horror kifejezetten alkalmas zsáner ahhoz, hogy ábrázolja ennek az életszakasznak a különböző szorongásait és félelmeit. Számtalan példa van rá, én most Carpenter közel tökéletes filmjét választottam (illetve még akad egy a listán).

The Edge of Seventeen (Fremon, 2016)
Ez mindenképp a kedvencem, ha nagyon szűken értelmezzük a műfajt.

Pump Up the Volume (Moyle, 1990)
The Miseducation of Cameron Post (Akhavan, 2018)
American Honey (Arnold, 2016)
Donnie Darko (Kelly, 2001)
Meglógtam a Ferrarival (Hughes, 1986)
Itt a nosztalgiára hagyatkoztam, nagyon rég nem láttam már a filmet, amely egyben képviseli John Hughes-t is.

+ We Are Who We Are (Guadagnino, 2020)

TINIFILM:

Nem vagyok biztos benne, hogy teljesen jól értelmeztem a kategóriát, mert nekem a tinifilmről azonnal az Amerikai pite (1999) ugrik be (ami egyébként szerintem nem annyira rossz, mint ahogy a köztudatban él) spoiler. Nekem talán kicsit keveredik is a tinifilm a coming-of-age filmekkel, amiket különösen szeretek, de próbáltam itt olyanokat gyűjteni, amelyek főszereplői még nem fiatal felnőttek, hanem egyértelműen tinik.

1. Nulladik óra (1985): Semmi sem volt olyan biztos, mint az, hogy melyik film lesz az első a listán. Egy ismerősöm ajánlására néztem meg a Szent Elmo tüze (1985)-t, ami nem igazán ragadott meg, de felfigyeltem benne Judd Nelsonra, és valahogy így jutottam el a Nulladik óráig. Már felnőttként láttam, de nagyon tetszett, érdekesnek és értékesnek tartom, nem csak a tinifilm kategóriában. spoiler

2. Egy különc srác feljegyzései (2012): A kategóriában jó filmnek tartom, mondanivalójában és megvalósításában is minőségi szerintem. Itt Ezra Millert emelném ki, különleges jelenség, számomra elég sokat dobott a játéka az egész filmen.

3. Moszkva tér (2001): Nem tipikus tinifilm és hoztam is már pár kategóriában, de tényleg nem tudom megunni, szerintem ebben a listában is simán helye van.

4. Mondhatsz akármit (1989): Ismét hozok egy Cameron Crowe filmet spoiler. Érdekes, de itt is ki tudok emelni egy színészt, aki miatt jobban kedvelem a filmet: John Cusack. Persze a történet is tetszik, és az egész film olyan aranyos, de ezt a legjobb értelemben mondom.

5. Beverly Hills csórói (1998): Ez egy egészen új filmélmény, véletlenül akadtam rá és a nem túl jó értékelése ellenére adtam neki egy esélyt. Valóban, elég sok wtf dolog van benne, de engem valahogy megfogott az, hogy nem szokványosan, őrült módon dolgoz fel elég komoly témákat.

6. Kölykök (1995): Hát, ez sem egy Amerikai pite… de a tinik életének vannak árnyoldalai is, és ez a film egészen megdöbbentően tudja ábrázolni. A rendező-forgatókönyvíró páros még ennél is nehezebben emészthető filmje a Ken Park (2002), szintén tinédzserekről-tinédzserekkel, de a Kölyköket sokkal jobbnak találtam. spoiler

7. Az utolsó mozielőadás (1971): És végül egy elsőre talán meglepő választás, de az ’50-es években is voltak tinik, akiket rengeteg, ma már elképzelhetetlen dilemma és persze sok általunk is ismert téma nyomasztott. Szerintem ez egy igazán jó film, de ha megengeditek, még inkább ajánlanám a magyarul fillérekért beszerezhető és rendkívül ocsmány borítóval megvert könyvet, mert kiváló olvasmány.

+ A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója (1985–1985): Sorozat, és sajnos le is szorult a listáról, de mindenképp említést érdemel. Igaz, már csak halvány emlékfoszlányaim vannak a sorozatról, de az megmaradt, hogy ahogy a könyvet, a sorozatot is nagyon szerettem annak idején. spoiler

– Egy különc srác feljegyzései
– Kis tüzek
– Álmodozók
– Lázongó ifjúság
– Meglógtam a Ferrarival
– Nulladik óra
– FLCL

Nem vagyok benne biztos, hogy mindez igazán tinédzser karaktereket szerepeltet, de azt hiszem ami nem, az is leginkább a tinédzserkor érzéseiről és lázadásáról mesél, amolyan coming-of-age szinten, így részemről beillenek.

Nehezen jött össze az öt darab, ami nagyjából igazi tinifilm, kedvelem és valamennyire értékesebb alkotás. (időrendben, nem tetszési sorrendben)
Éretlenek (1980)
Nulladik óra (1985)
Egy bébiszitter kalandjai (1987)
Hanta-palinta (1991)
My girl – Az első szerelem (1991)

Nyergeljünk tovább, méghozzá egy sokat kárhoztatott műfajhoz, lássuk meg, jogos-e a korholás, vagy találni azért itt is értéket. spoiler
Aktuális kategóriánk: tinifilm.

Határidő: április 4. 23.59.

FILMEK KARANTÉN IDEJÉRE:

Ez a már egy éve tartó időszak a filmek terén jelentős változást hozott, hiszen soha ennyi filmet nem néztem korábban, így igyekeztem főként olyanokat válogatni a listára, amelyek ennek az időszaknak a kiemelkedő élményei voltak. De mivel ez a kategória meglehetősen szabad is, kihasználtam az alkalmat, hogy ajánljam néhány olyan kedvencemet is, amelyek a korábbi listákra nem fértek fel, vagy a játékszabályok miatt egyáltalán nem is tudtam említeni őket. Törekedtem rá, hogy a lista alapvetően pozitív hangulatú filmekből álljon, nekem személy szerint ezek jobban esnek ilyenkor.

1. Férjek és feleségek (1992): Tavaly tavasszal úgy alakult, hogy egy kicsit korábban kerültem „karanténba”, mint mindenki más, és bár egyébként imádok olvasni, akkor valahogy nem volt meg a kellő lelkiállapotom hozzá. Viszont így jöttek képbe a filmek, és sikerült is magamhoz képest nagyon sokat megnéznem, azt nem mondom, hogy bármit válogatás nélkül, ami szembejött, de nem csak a várólistámról szemezgettem. A Férjek és feleségek is ilyen „véletlen” találat volt, mert bár nagyon szeretem Woody Allen művészetét, ez a film eddig elkerült. És milyen szerencse, hogy végül rátaláltam! Azt hiszem, még legalább egyszer újranéztem akkoriban, annyira tetszett, pont azt nyújtotta, amiért Allen az egyik kedvencem. spoiler

2. Jóbarátok (1994–2004): Remélem, nem gond, ha hozok egy sorozatot is, úgyis kimaradtam abból a körből, mert amúgy egyáltalán nem nézek sorozatokat. Ezt viszont azóta szeretem, mióta először láttam, és ahogy idősebb leszek, egyre inkább! Most újra a fókuszba került, ezért elég sok érdekességet lehet róla olvasni, néhány könyv is megjelent, aminek köszönhetően mindig újabb és újabb szórakoztató részleteket fedezek fel. A zseniális humora mellett leköt a szereplők jellemének kidolgozottsága, fejlődése, az érzelmi vonal és a popkulturális utalások is, és kifejezetten „biztonságos” érzés megnézni, mert teljesen kiragad a valóságból. Éppen ezért tavaly tavasszal-nyáron újranéztem ismét, és nem tartom kizártnak, hogy erre idén is sor kerül…

3. BP Underground: Rock (2021–2021): Ez már egy idei filmnézés, a BP Underground sorozat legújabb része. Keresem-kutatom a hasonló tartalmakat, ezért már izgatottam vártam, hogy végre megjelenjen és nem csalódtam: sok kedvencemet láttam-hallottam, és a kétszer másfél óra ellenére még kevésnek is éreztem… Emellett pótoltam az eddig kimaradt korábbi részeket is, melyek közül még a BP Underground: Elektronikus zene (2019) részt emelném ki, de tényleg szuper volt a BP Underground: Hardcore / Punk (2017) és a BP Underground: Hip hop (2018) is. Aki hasonló témák iránt érdeklődik, vagy csak szívesen visszamenne kicsit az utólag megszépült emlékű 80-as, 90-es évekbe, szerintem szeretni fogja ezeket a filmeket.

4. Nyócker! (2004): Egy egészen friss élmény és régi „adósság törlesztése”. A megjelenése környékén sokat hallottam róla, és kialakult bennem valami benyomás, hogy mi is lehet ez, de igazán nem tudtam hova tenni. Tavaly nyáron elkaptam belőle egy részletet a tévében, ami elég biztató volt, így várólistára tettem, tegnap pedig ki is pipáltam ezt a tételt. Elég agyament, az biztos, de szerintem nagyon szórakoztató, szerethetően sztereotip és üdítően nem PC, sőt, engem mint az animációs filmek iránt általában nem túl nagy érdeklődést mutatót a látvány is megfogott. Nem tudom, mennyire lehet ajánlás, hisz gondolom, rajtam kívül már mindenki látta, de nem hagyhattam ki. spoiler

5. Harry és Sally (1989): Jöjjön egy film a romantikus kategóriából is, amit ráadásul a romantikus listámról anno le is hagytam – mekkora hiba! Vicces és pihentető, de nem bugyuta, teljesen alkalmas arra, hogy visszarepítsen a boldog békeidőkbe. Mindig jól szórakozom rajta, és ha valami klasszikusan romantikusra vágyom nagy ritkán, ez a film nem okoz csalódást.

6. Vicky Cristina Barcelona (2008): Hirtelen ötlettől vezérelve még egy Woody Allen-filmet tettem a listára, de ezt most nem csak a rendező-forgatókönyvíró stílusa , hanem inkább a sajátos hangulata, és természetesen a gyönyörű helyszínek miatt. Mivel mostanában nem igazán az életünk része a szabadidős utazgatás, mindenképpen szerettem volna egy olyan filmet is hozni, amivel kicsit mégis átélhető – és rögtön ez ugrott be. Tudom, ennél ikonikusabb „utazós” film is létezik, de számomra mégis bőven megállja a helyét ebben a kategóriában is. spoiler

7. Majdnem híres (2000): Az utolsó kiadó helyet kis gondolkozás után végül Cameron Crowe egyik filmjének adtam. Az általa rendezett Facérok (1992) iránti rajongásomnak már sokszor hangot adtam (és természetesen újra is fogom nézni megint :D), a [[https://snitt.hu/filmek/mondhatsz-akarmit-mondhatsz-barmit-1989]] is eléggé tetszett tőle, ez a film azonban elsőre valahogy mégsem állt össze nekem. Nem mondom, hogy nem tetszett, de hiányérzetem volt, mégis a fejemben ragadt, annyira, hogy pár hónap múlva újranéztem, és akkor már kifejezetten kedveltem. A téma nem áll távol tőlem, és a mostanában csak hellyel-közzel élvezhető szabadságot is jó legalább nézni…

ajánlók
Szökésvonalak a gyötrő világ elől. Amolyan szigetek ezek a filmek. Általában nem helyeslem ezt a stratégiát, de az ember gyarló, amiben most élünk, kivételes (bizonyos tekintetben, másképp mindig is ilyen), és ezek a filmek egyébként is pompásak. Kalandok, bajtársiasság, egzotikus helyszínek, megoldódó konfliktusok. Ennek a típusú filmnek talán a legnagyobb mestere volt Howard Hawks, tőle három is szerepel itt, de simán lehetett volna az összes, azzal a felkiáltással, hogy „Nézzetek Howard Hawks filmeket!” Csakugyan.

Hátsó ablak (Hitchcock, 1954)
Azt hiszem tökéletesen passzol a helyzetünkhöz és a felhíváshoz.

Hatari (Hawks, 1952)
Nem ez a legjobb Hawks, de itt érvényesül maradéktalanul a fentebb leírt formula.

III. Lupin: Cagliostro kastélya (Miyazaki, 1979)
Ez a korai Miyazaki visszarepít az ifjúság irodalom, a filléres füzetek és ponyvák világába. Csodálatos, lehengerlő történet, ahol a mestertolvaj természetesen igazi lovag. A szó nemes értelmében hős. Miért kell, hogy törvényen kívüli legyen a protagonista? Mert a renden kívül áll, ami sokatmondó a rendre nézve. Lenyűgöző akciók váltogatják egymást, áradó mesélőkedv, szívesen költözünk ebbe a világba. És mellesleg az is kiderül, hogy a pénz nem létezik.

Csak az angyaloknak van szárnyuk (Hawks, 1939)
A formulához itt a filmtörténet legszebb légi felvételei társulnak.

Monkey Business (Hawks, 1952)
Itt pedig felszabadító majomkodás, a klasszikus hollywoodi komédia csúcsteljesítménye.

The Quiet Man (Ford, 1952)
Itt is működik az, ami Hawksnál, de főleg a táj, a természet zöldje, ami kihagyhatatlanná teszi. Ez a zöld nem létezik e film nélkül.

She Dies Tomorrow (Seimetz, 2020)
A végére azért csak nézzünk szembe a szorongásainkkal, egészen különös eredménnyel járhat.
Ez így pont elég egy hétre.