Kramer kontra Kramer (1979) 83% 191★

A jó színészválasztás erőssége a filmnek. Mind három fő karakter megformálója brillírozik. „Életszagú” lett a film, nem gondoltam egy percig sem hiteltelennek sem a történetet, sem a szereplőket. Ajánlom megnézésre.

Dustin Hoffman itt keltette fel a figyelmemet. Össze lehet-e egyeztetni a családot a jól menő állással? Egy anya többet ér -e az apánál? Mit érez egy gyerek, ha a szülők állandóan veszekednek és marakodnak?

Nagyon érdekes témát dolgoz fel a film.
Ted nem figyel Joannára, aki elmenekül a kapcsolatból, majd megerősödve bíróságra megy fiuk felügyeletéért.
Ted új helyzetben találja magát, helyt kell állnia, fel kell nőnie a gyerekneveléshez.
Minden szempontból körbejárhatjuk a válság, és a csonka család témáját.
Meglepett, hogy a Billyt alakító gyerekszínész egyáltalán nem volt idegesítő, Hoffman és Streep nagyot alakítottak.
Igazán életszerű ez a történet.

Jókor néztem. Rég volt már ilyen, hogy ennyire jól választottam. Elsőre nyílt volna a bicska a zsebemben, hogy hagyhatja ott a fiát, aztán azért el tudtam képzelni azt a lelki állapotot, amiben ezt látja a fia számára a legjobbnak…
Nehéz a döntés egy ilyen helyzetben, mind a kettőt meg tudtam volna érteni. Sok remek apró mozdulat volt a filmben, amik nélkül nem lett volna ennyire érzékeny alkotás. Érdemes megnézni.

A könyvet előbb olvastam, és nem szerettem, úgyhogy nem szívesen ültem le ehhez a filmhez, de meg lettem dumálva: higgyem el, jó lesz.
És mennyire jó! Dustin Hoffmant ezért a filmért szeretem a leginkább, nagyot alakít benne (a stílusteremtő frizurájáról nem is beszélve). A film után újra elolvastam a könyvet, de azóta sem szerettem meg. De a filmet igazán szívből ajánlom, mert nagyon nagyon szép.

Az egyértelmű,hogy mi a rendező célja,vagyis,hogy a könnyeinkre pályázik.És sikerül neki,hiszen ahelyett hogy a film egy buta giccsbe fordulna,egy szép,szívfacsaró filmet látunk.

Ezer éve olvastam, és már nagyon ideje volt megnézni a filmet, vannak még hasonló adósságaim. Nagyon aktuális a téma most is, talán még aktuálisabb, mint akkor volt, amikor forgatták, emiatt tanulságos és azért szívmelengető is. Nagyon sokat sírtam közben, természetesen.

Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt az alkotást, egyrészt meg kultikus film, és érdekelt is a sztorija, másrészt meg Meryl Streep játszik benne, és már ez elegendő ahhoz, hogy várólistára vegyem. De mindenképpen a könyvet szerettem volna előbb elolvasni, erre viszont csak pár hónapja került sor. A lényeg: hogy rövid időn belül mindkét nagy hiányosságomat pótoltam.
A film valóban egy nagyon jó alkotás, bár továbbra sem értem, hogy miért hivatkoznak rá jogi drámaként, mikor közel sem ez a legfontosabb ebben a történetben, és az „egy válás megrendítő története” és hasonló kifejezések előtt is értetlenül állok. Való igaz, hogy fontos szerep jut a válásnak (bár ezt a filmben nem is látjuk), és a végén a gyermekelhelyezésnek, de ez a történet (sem a könyv, sem a film), igazából nem erről akar szólni – legalábbis az én értelmezésem szerint. Sokkal inkább egy társadalomkritika, egy szociológiai látkép, amelyre Ibsen Nórájának folytatásaként is tekinthetünk, persze egy egészen más korban (bár, már ebben sem vagyok annyira biztos, hogy valóban annyira különbözne az a kor). A színészi alakításokra abszolút nem lehet panasz egyébként, ráadásul szerintem a regényt is egészen jól sikerült adaptálni, így teljesen helytálló a kultfilm státusz.

Mindig nagyon megvisel ez a film :(

Reggeli mellé elmegy, de nem mondom, hogy egy hét múlva emlékezeni fogok a teljes sztorira.