A náci haláltáborokról addig és azóta sem készítettek mélyebb dokumentumfilmet. A vágással új hangulati összefüggéseket teremt, ellentmondó és kínos érzelmeket szít, szokatlan képzettársításokra invitál.
Várólistára tette 29
Kiemelt értékelések
kilianzz
Nem tudom, mit lehetne egy II. világháborús dokumentumfilmről írni. De az biztos, hogy még kegyetlenebb így, ezt látva.
lakatoszoltan01
A film arra törekszik, hogy elrettentésül bemutassa a koncentrációs táborok jellegét. Vannak benne igazán szörnyű képek és videófelvételek, főleg a 25. perctől, de a film nagyrésze a táborok felépítéséről szól. Ettől nem lesz a legerősebb alkotás, mivel az odahurcolt emberek kizsákmányolását, kínzását és megpróbáltatásait csak a 10 évvel későbbi üres táborral és pár eredeti felvétellel tudja bemutatni. Mellette a korszaknak megfelelő, oda nem illő zenekari zene szól és fennkölt, sokszor feleslegesen sallangos, túl érzelmes narráció hallható.
Én azt gondolom, kihagyható ez a fél órás film. 1955-ben biztosan megdöbbentő volt, de ma már sokkal jobb filmek és dokumentumfilmek szólnak a témáról.
Népszerű idézetek
A csúcson, a Kapo, majdnem mindig egy közönséges bűnöző. Még magasabban, az SS, az érinthetetlenek, kikhez három méterről lehet csak szólni. Legfelül, a Parancsnok, aki a tábor napi munkamenetét irányítja. Ő úgy tesz mintha semmit sem tudna a táborról. Ki tud bármit is ? Eme táboroknak a valósága, semmibe véve azok által kik építették ezeket, és kifürkészhetetlen azoknak akik elszenvedték ezeket – mennyi esélyünk van nekünk
igazán felfogni ezt a valóságot ?
rocketdog 1 hozzászólás
A nehéziparnak felkelti a figyelmét ez a végtelenül megújuló munkaerő. Gyáraknak saját táboraik vannak, tiltott terület az SS számára. Steyer, Krupp, Heinckel, I. G. Farben, Siemens, Hermann Goering innen toborozza a munkásait.
A nagy vegyi vállalatok mérgező termékek mintáit küldik a táborokba, vagy egy csoport táborlakót vásárolnak meg hogy kipróbálják ezeket rajtuk. Néhány kísérleti alany túléli, kiherélve. Foszforral megégetve. Néhányuknak, a húsukban a nyomok egy életre megmaradnak, annak ellenére hogy a táborokból hazakerültek.
David_Lakner
Narrátor: Egy koncentrációs tábort ugyanúgy építenek, mint egy stadiont vagy hotelt: üzletemberekkel, becslésekkel, versenyképes ajánlatokkal, és kétségkívül egy-két vesztegetéssel.
David_Lakner
Narrátor: A mérnökök hidegvérrel megtervezik a kapukat, amelyeken csak egyszer haladnak keresztül. Időközben Burger, egy német munkás, Stern, egy zsidó tanuló Amszterdamban, Schmulski, egy kereskedő Krakkóban és Annette, egy iskoláslány Bordeaux-ban élik mindennapi életüket, nem tudva, hogy egy helyet terveznek nekik száz mérföldekkel távolabb.
David_Lakner
Narrátor: Minden tábornak megvan a saját meglepetése: egy szimfonikus zenekar. Egy állatkert. Melegházak, amelyekben Himmler kultivált ritka növényeket. Goethe tölgyfája Buchenwaldnál. A tábort köréje építették, de a tölgyet érintetlenül hagyták. Egy árvaház: ideiglenes, de állandóan újratöltött. Barakkok a rokkantaknak.
David_Lakner
Narrátor: Egy sebészeti blokk. Egy pillanatra azt gondolhatnád, hogy egy valódi klinikán vagy. Egy SS-doktor. Egy félelemkeltő nővér. De mi van a külszín alatt? Értelmetlen operációk, amputációk, kísérleti csonkítások. A kápók, éppen mint az SS-sebészek, próbálkoznak a saját módszerükkel.
David_Lakner
Narrátor: Így hát az SS-nek sikerült felépítenie egy igazi város hasonmását, annak kórházával, vöröslámpás negyedével, lakótelepével, s igen, még egy börtönnel is.
